Valójában a Festeticsek virágoztatták fel, így vált 1795-től kedvelt fürdőhellyé. Festetics György a területet feltöltette, s fürdőházat építtetett. Ekkortájt már betegségek gyógyítására használták.
1801-ben a bécsi Magyar Hírmondóban hirdették gyógyhatását. Az első népszerűsítő kiadvány is ekkor jelent meg a tóról, dr. Babocsay József, nagykanizsai orvos jóvoltából. Ennek elkészítésére maga Festetics kérte fel Babocsayt, az írás szól a tó gyógytényezőiről és vegyi összetételéről egyaránt.
Fürdőház 1900-ban. Fotó: Fortepan
Festetics György korában fürdőházak épültek itt, fürdőorvost is alkalmaztak, valamint nyilvántartásba vették a betegeket és a gyógyultakat egyaránt. A gróf halála után (1819) a fürdőhely hanyatlani kezdett, s inkább csak a környékbeli parasztok vették igénybe.
Erről Fényes Elek is írt, 1841-ben: „A környék falvaiból a csonkák, bénák, sínylődők ünnepnaponként eljárnak oda fürödni, noha nem annyira a tóban fürödnek, mint inkább a belőle kiszaladó folyóban. Ünnepnapkor sok ember sereglett össze a szomszédos falvakból, városokból, kocsival, lóval. A Keszthelyhez félórányira a Hévíz patakja közepén található kénköves forrás csupán a köznéptől használtatott.”
Újabb fejlesztésekre csak I. Tasziló gróf idején került sor. Neki köszönhetők: az ingyenes fürdőház, a híd, a szállodaépületek, a több mint száz vendégszoba. Ekkoriban már kilencezernél is több fürdőzője volt nyaranta a tónak.
Az igazi virágkor akkor köszöntött be, amikor 1905 és 1940 között a Reischl család bérbe vette a fürdőt. Európai hírű fürdőorvost alkalmaztak, Schulhof Vilmos személyében, akinek intézetében elektroterápiás és laboratóriumi vizsgálatokat is végeztek.
1909-ben nagyvendéglő épült Kurszalonnal, 1911-ben elnyerte a gyógyfürdő rangot, 1913-ban közművesítették a területet, majd strandfürdő és tavi fürdőház létesült. A trianoni békediktátumot követően óriási felfutás következett: villák, vendéglők, üzletek, mozi, postahivatal, könyvtár, kávéházak létesültek.
Hévíz, a Gyógyfürdő parkja (ma Dr. Schulhof Vilmos sétány), György-ház (ma Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház) és a kápolna. Fotó: Fortepan
Az egyik legjelentősebb fürdőhellyé vált hazánkban. Ekkortól nagy szálloda- és üdülőépítési program kezdődött. A második világháború során hadikórház létesült az épületekben. A háborút követően államosították, mint gyógyfürdő továbbra is magas rangot vívott ki, ekkor épült a fedett Termálfürdő is.
Az egyik keletkezéstörténet szerint a reumások Mekkájának és a magyar Bethesdának nevezett tavat a szeretet fakasztotta, de érdekes az alsópáhoki beteg koldus legendája is, akit szintén a tó vize tett egészségessé.
Akad egy olyan történet is, miszerint Festetics György felkeresett egy híres párizsi orvost, akinek reumájáról panaszkodott. A doktor állította: egyetlen módja van annak, hogy meggyógyuljon, de az nagyon körülményes és nehézkes. Van valahol, az Isten háta mögött, egy balkáni országban, egy csodálatos tó. Vize és iszapja az egyetlen orvosszere ennek a betegségnek. De persze senki sem hajlandó ezt az eldugott helyet felkeresni, talán meg sem tudnák találni…
A védettnek nyilvánított, mozgásszervi panaszokat gyógyító (csoda)tó, a kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos víz, a speciális klimatikus adottságok, a vörös színű tündérrózsák egyedi természeti értékek. Európa legnagyobb melegvízű tavának azonban környéke is meseszép. Az egregyi katolikus templom, a cserszegtomaji szőlőhegyek, Rezi vára szintén kikapcsolódást nyújthatnak.
Hévíz 1933-ban. Fotó: Fortepan
Szöveg: Kovács Emőke
