Az Árpád-kori Szent Magdolna templomot először 1341-ben említik írásos emlékek. Az épület a 16-17. században tönkrement, a renoválására 1731-ben került sor. A legszükségesebb részeket javították, így a középkori formája a templomnak megmaradt. Első védőszentje Alexandriai Szent Katalin volt, azonban újjáépítés után újraszentelték az épületet, és az új védőszent Szent Magdolna lett. A templomot még többször restaurálták.

A déli oldalon nyitott barokk ajtót találunk. A torony boltozatát a 18. században újították meg, hozzá csatlakozik egy négyszögletű templomhajó. A templom belsejében az egyetlen díszítőelem, térgazdagító elem az északi fal fülkesora.

Fontos megemlítenünk a templom falfestését. Nem középkori eredetű, de ékes bizonyítéka a templom építészeti gazdagodásának. Bemutatja a népi formakincs tiszteletét. Az épület belsejében román korból származó keresztelő medence töredéke található, valamint egy középkori felszentelt kereszt.

A templom egyenes szentélyű, egyhajós térszerkezete könnyet áttekinthető. A tornya három emeletes, gazdag kialakítású, a szinteken kettő és hármas ikerablakok nyílnak. A tornyot csűrlős sisak zárja le, amelyet nyolc fagerenda merevít.

Alapjait tekintve főként a faépítészet formáit őrizte meg. A külső felületeken megmaradtak a festett díszítések és a bekarcolt formák.