„Kicsiben is nagyok vagyunk” – ez a jelmondata az idei kapolcsi rendezvénysorozatnak
A Völgy kedvelői idén sem maradnak kapolcsi élmények nélkül. Igaz, most egy kicsit más minden, mint a több évtized alatt megszokott nyári forgatag. Idén négy Völgyhétvégére várják a közönséget a szervezők, az első szeptember elején volt. Az első napok tapasztalatai alapján talán úgy is érezhetjük néha magunkat, mint a kezdetek kezdetén, a 25-30 évvel ezelőtti rendezvényeken, amikor még az azóta megszokotthoz képest kicsit kisebbek, kicsit másabbak voltak a kapolcsi fesztiválok. A Művészetek Völgye ugyanis éppen idén ünnepelte volna létrejöttnek 30 éves jubileumát, de a járványhelyzet miatt az ünnepi fesztivál nyáron elmaradt.
Kapolcs- I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
Az emlékezés persze nem maradt el, hiszen kiállításokkal idézték fel a Művészetek Völgye történetét. Márta István, a fesztivál életrehívója is jelen volt, s az érdeklődőknek mesélt a rendezvény megszületéséről, illetve völgybéli élményeiről.
Az eddigi fesztiválok történetét mutatta be a felújított egykori Kuthy-házban, a Művészvölgy Kúriává alakult épületben berendezett tárlat is. Ez az épület Kapolcs Fő terén, az új rendezvényhelyszínen áll. Itt kapott helyet a nagyobb koncerteknek otthont adó Pajta színpad is. Erről is lesz szó később, de előtte ismerjük meg, miben más az őszi programsorozat, mint a nyári nyüzsgő fesztivál.
Kapolcs- I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgatót arról faggattam, miért tartották fontosnak, hogy a járványhelyzet miatt elmaradt tíz napos fesztivál helyett több hétvégés programsorozatot szervezzenek.
– A tíz napos Művészetek Völgye fesztiválra mintegy 200 ezer látogatóval kellett volna terveznünk, ami összeegyeztethetetlen a jelen helyzettel. Emiatt úgy döntöttünk, hogy a programhelyszíneket nem egyszerre nyitjuk meg, hanem négy hétvége alatt, hetente 2-3 udvar nyitja meg a kapuit. Az első Völgyhétvégén például a Fő téri Pajta mellé csatlakozott Harcsa Veronika, a Momentán Társulat és a Pest-Buda udvar.
Kapolcs- I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
A szeptember 12-13-i hétvégén a Hagyományok Háza Folkudvar nyitja meg a kapuit, s a Hangfoglaló udvarban is bemutatkoznank zenekarok.
Egyszerre kevés programot tartunk, és nem rendeztük meg a nagy vásárt. Így tudjuk garantálni, hogy egyszerre ne legyen itt nagy tömeg. Ez volt a település kérése is, de mi magunk is úgy éreztük – féltve a Művészetek Völgye közönségét – hogy idén ez a csendesebb, nyugodtabb út a biztonságos mindannyiunk számára.
Kapolcs- I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
Kapolcs- I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
– Vannak nagyobb nevek, ismert és nagyon kedvelt fellépők, zenekarok, és bár kevesebb a program, van miből választani. Ám a belépők létszáma limitált. Mennyire nehéz így megrendezni a programot – gondolva arra is, hogy mennyire rentábilis?
– Ez az év a művészek és a zeneipar számára a rentábilis szóval szinte összeegyeztethetetlen. Viszont munkalehetőséget ad ez a négy hétvége a művészeknek is, akik akár több fellépéssel is készültek. A közönséggel való találkozásra is lehetőséget adtunk nekik. A háttéripari szakmának is segítség ez.
I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
– Három hétvége még hátra van, miket emelnél ki a programok közül?
– Hobo 75. születésnapi koncertjét, a 30Y 20 éves és az Irie Maffia 15 éves születésnapi koncertanyagát is meghallhatjuk. Ám én inkább a közösségi élményeket emelem ki: használjuk ki a túrázási lehetőségeket: vannak vezetett túráink és e-bike túráink. A harmadik Völgyhétvégén lesz futásunk is, benne egy 5 kilométeres táv, ami szinte mindenkinek teljesíthető – én is le fogom futni. Nézzenek filmeket az idelátogatók: a Filmarchívum, illetve a Nemzeti Filmintézet játékfilmjei nagyon fantasztikusak. A Pest-Buda udvarban nagyon érdekes beszélgetések lesznek: turizmus, a járványügyi helyzet, az élhető települések, egyetemi városok problematikái, jellegzetességei is szóba kerülnek.
I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
Ahogy én láttam – szubjektív Völgynapló
Míg tavaly a nyüzsgő tömeg, a programkavalkád is magával ragadott, idén ennek az ellenkezője fogott meg. A Momentán udvar szinte törzshely: lenyűgöző, hogy pillanatok alatt milyen szövegek, jelenetek szövődnek a színpadon. Pár méterrel arrébb a Manóudvar varázslatos színei és figurái ejtettek ámulatba (és az itt található palacsinta is említésre méltó). A művészeti programok helyszíne, a Kalapos udvar megkapó, jellegzetes hangulata sokáig rabul ejtett, az 51-es körzetben pedig bizony sok az igencsak elgondolkoztató látvány, szöveg és kép. A Pajta színpadon pedig esténként nagykoncerteken bulizhat a közönség. S bár mindvégig arról volt szó, hogy jóval kevesebb a program, mint az előző években, évtizedekben, azért elárulom: egy nap alatt nem sikerült végigjárni az összes helyszínt, udvart, megcsodálni a látnivalókat. A kisebb létszámú rendezvények csendesebbek a megszokottnál, de ugyancsak nagy élményt nyújtanak. Abban azért más most – mint ahogy a fesztiváligazgató is említette – hogy jobban rá lehet csodálkozni a falura.
Vidéki hangulat
Apropó falu. Mivel az időjárás-éelőrejelzés szerint még annyira nem hűvösek az éjszakák, ezért csütörtök estétől hétfő reggelig Völgylakóvá váltam. Sátorozni kicsit kihívás és nagy élmény. Egy biztos: jót tesz, ha szabadlevegőn alszunk. S az is különleges, amikor hajnalban szól a harang, kotkodácsol a tyúk, s félálomban egy-egy pillantással látni, ahogy lassan pirkad. Majd amikor már süt a nap és kilépsz a sátorból, a fűszálakon látszanak a harmatcseppek, és érzed a talpad alatt a frissítő harmatot. A zuhanyzóban ugráló béka megrémisztett, nem is kicsit, de többek szerint egy elvarázsolt királyfi volt, és csak egy csókra várt. Ki tudja, Kapolcson talán ez is megtörténhet.
I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
Mikor leszállt az est, ismét új arcát mutatta Kapolcs
Az esti fények a kisebb udvarokban varázslatos világot tártak elénk – a Manóudvarban például igazi mesevilágban érezheti magát a látogató, s ehhez a megvilágítás is hozzájárul. A kapolcsi templom fényfestése most is igazi látványosság volt, s mint mindig, most is sokan fényképezték a látványosságot.
I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
A falu kocsmája pedig improvízatív meglepetések sokaságát adta: szólt a hegedű, s rögtönzött kívánságműsoron hallhattuk kedvenc dalainkat, az utolsó este pedig igazi örömzenének lehetett része a közönség, s még a pandamaci is élvezte a spontán fellépést.
I. Völgyhétvége Fotó: Keszey Ágnes
Elmélyülés, feltöltődés, szórakozás, varázslatos boldogság
Kicsit más most a Kapolcs, mint máskor, de a Völgy hangulata most is magával ragadja a résztvevőket. Számomra pár nap Kapolcson – legyen Művészetek Völgye vagy a most újként átélt Völgyhétvége – egyszerre nyüzsgés és nyugalom, lubickolás a kultúrában és művészetben, önfeledt szórakozás a zenében. Ott járva kiszakad az ember a mindennapokból, s megélheti, hogy a világ lehet más. A mostani kora őszi program elmélyülésre, elcsendesedésre is lehetőséget teremtett. Az ember észreveheti és átélheti az időtlenséget, a kortalanságot, megpihenhet és feltöltődhet, láthatja az élet apró és nagy szépségeit, csodáit, s rájön, hogy a valóság lehet mesés, s az élet lehet varázslatos. Számomra ez a Völgyérzés – melyet most is átéltem.
I. Völgyhétvége
Ilyennek láttuk Kapolcsot és az első Völgyhétvégét – képek a galériában
