Azt hiszem, minden gyerek és felnőtt álma, hogy bejusson egy csokigyárba: megmutatjuk, mit láttunk a keszthelyi üzemben.
Már a megérkezéskor éreztük a csokoládé illatát, azt hiszem, ez egy ideális munkahely az édességimádóknak. Valahol el kellett volna rejtőznöm a csokoládé tömbök között, hogy egész nap csokoládét majszoljak.
Természetesen az itt dolgozók sem ehetnek kedvükre a finomságokból, mi is csak a gyárlátogatás után kóstolgattunk, hiszen szigorú gyártási szabályok szerint készül a szaloncukor, a nápolyi és a kókuszrúd is.
Nem is gondolnánk, hogy Keszthelyen már július óta gyártják a szaloncukrot, hogy a decemberi szezonban bőséges választék legyen a polcokon.
Fotó: Mihály Szilvia
A szaloncukor készítése már az 1800-as évek végére minden magyar cukrászda számára presztízskérdés volt. Titkos receptek és kézi készítési praktikák alapján készültek, míg a Stühmer és a Kugler csokoládégyáraiban meg nem jelent a gőzzel működő csokoládé és fondant készítő gép, ami beindította a nagyüzemi gyártást. A kész szaloncukor a kezdetekben csokoládé máz nélküli volt, de már akkor is díszes, rojtos csomagolást kapott.
Napjainkban a szaloncukor a magyar csokoládégyártás egyik fő terméke, megmutatjuk, hogy készítik a Balaton parti Lissé gyárban ezt a finomságot.
Természetesen az üzemlátogatáshoz a higiéniai szabályok betartása miatt nekem is be kellett öltözni, az egyszer használatos fehér köpenyben és hajhálóban igazán mókásan néztem ki. A gyárban Tenk Tamás termelésvezető vezetésével mehettem végig, tőle tudtam meg, hogy még mindig a zselés szaloncukor a legkedveltebb íz, de a kókuszos, karamellás és marcipános is nagy kedvenc. Van már gumicukor, almás-fahéjas és a tudatos vásárlók részére hozzáadott cukor nélküli szaloncukor is.
Fotó: Mihály Szilvia
A gépsorok mérete, kapacitása lenyűgöző, na, meg az itt dolgozók türelme és monotonitás tűrő képessége is. Egész nap szaloncukrot készíteni és csomagolni csak elsőre tűnik izgalmasnak, a zakatoló gépek és a rengeteg, becsomagolásra váró édesség látványa tiszteletet ébreszt bennem az itt dolgozók iránt.
Minden gyártási titkot és folyamatot ugyan nem láttunk, de a csokizást és a csomagolást igen. Megnyugtató volt látni a hatalmas marcipán tömböket, amik egyenesen Lübeckből érkeznek, vagy a belga kakaóport, csokitáblákat. Nem hozzáadott aroma és bevonómassza kerül az édességbe, hanem minőségi alapanyagok.
Nézzük, hogy is készül ez a téli finomság!
A szaloncukor testet, ami maga a töltelék, csokival vonják be. Hatalmas üstben melegítik kellő hőmérsékletűre a csokoládét, ezt adagolja a gyártógép az egymás mellett sorakozó tölteléktestekre. A forró csokival leöntött szaloncukor egy speciális hűtőszalagon át kerül a csomagoló részhez, itt először egyenként megkapja a csomagolását, majd egy másik gép celofántasakba adagolja a kívánt mennyiséget.
Ezt aztán kézzel dobozolják díszkartonba, majd a gyűjtő csomagolásba, hogy szállításra kész állapotba kerüljön, és eljusson a Balaton partról az ország bármely pontjára.
Nekem a marcipános-sárgabarackos változat ízlett a leginkább, de a rumos-kakaósból és az almás-fahéjasból is teszek majd a fámra.
Nézze meg a gyárban készült képeinket:
Készítette: Mihály Szilvia
