Péter B. Árpád / zaol.hu | 2020.12.13. 12:00
Egy kamaszlány földi maradványait találták meg a Balaton közelében
Avarkori női sírt tártak fel Zalaapátiban, néhány méterre onnan, ahol 2018-ban egy lovas maradványai is előkerültek. Sok kétség már nincs: itt egy VII. századi temető lehetett, sőt, a környéken akár egy település is.

Kiadós esőzés után csörrent a telefon

A feltárást most is a Balatoni és a Göcseji Múzeum szakemberei végezték Eke István és Klinger László vezetésével a hosszúfalusi horhosban, ahová lakossági bejelentés alapján érkeztek, akárcsak 2018 tavaszán. A lelőhely egy lankás domboldalban helyezkedik el, s ezúttal is egy kiadós esőzés után csörrent meg a telefon.

– Két és fél éve, 2018 márciusában arról jött a hír, hogy egy emberi koponya került elő – eleveníti fel a történteket Eke István, a Göcseji Múzeum régész-muzeológusa.
– Akkor még nem lehetett tudni, hogy a rendőrségi helyszínelőknek, vagy nekünk van-e ott inkább dolgunk. Miután tisztázódott, hogy ez nem mai ügy, a nyomozók elmentek, mi pedig egy avar kori férfit és felszerszámozott lovát találtuk meg.

A leletet később Zalaapátiban kamarakiállításon is bemutattuk, dr. Müller Róberttel és Havasi Bálinttal közösen pedig arról beszélgetünk az érdeklődőkkel, miről mesélnek ezek a csontok, eszközök. Most pedig, néhány méterre az előzőtől, egy avar kori, vélhetően VII. századi női sírt tártak fel a szakemberek, a leleteket Jordán György, a Balatoni Múzeum restaurátora tisztítja és konzerválja ezekben a napokban.

Messzire vinne, ha a kettős honfoglalás elméletét idekavarnánk az avarok nyomába eredve, ezért most elégedjünk meg a tudományosan elfogadott és igazolt tényekkel: az avarok a mai Kína és Mongólia határvidékéről érkeztek, és 568-ra elfoglalták a Kárpát-medencét, ahol majdnem 250 éven át uralkodtak, majd a kaganátus a 800-as évek elejére felbomlott.

Az avarok a Türk Birodalom fennhatósága alól menekülve érkeztek ide, és a longobárdokkal szövetségben előbb a Dunától keletre eső területeket, majd később önállóan az egykori Pannoniát is elfoglalták, s uralkodtak az itt élő gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett. A birodalom a IX. századig létezett, utána a frankok, illetve a bolgárok jöttek, kisebb avar csoportok azonban megélhették a magyar honfoglalást, teszi hozzá Eke István.

Egy kamaszlány földi maradványai

De mi most térjünk vissza a VII-VIII. századhoz, amikor itt, a mai hosszúfalusi horhosban egy avar temető lehetett. A most feltárt sír, folytatja a történetet Klinger László, a Balatoni Múzeum régész-muzeológusa, az előzőhöz hasonlóan bolygatatlan volt, és a lovastól öt-hat méterre került elő egy mezőgazdasági földút alól.

Ezúttal egy 15-17 év közötti lány földi maradványait tárták fel, a csontváz szinte teljesen épen megmaradt, csak a lábfejét mosta el a domboldalból lezúduló esővíz. A régészek mellékletként egy vaskést találtak, de a legértékesebb lelet a koponya körül elhelyezkedő bronz fejpánt.

A zalaapáti sírból egy 15-17 éves avar kori lány szinte teljesen ép csontváza került elő
Fotó: Balatoni és Göcseji Múzeum

– Hasonló temetőt korábban Zalaszabarban és Pókaszepetken is feltártak, ez jól mutatja az avar birodalom Zala menti terjeszkedését, hiszen ez korábban gyepűterület volt – értékel Eke István.
– Valószínűleg az itt élők határvédő szerepet is betölthettek, mert több fegyveres férfi ebből a korból származó sírja is előkerült már a térségben.

A szakember hozzáteszi, nem hordákról beszélünk, az avar birodalom szigorú társadalmi felépítés szerint működött, megvolt az uralkodó réteg, a kísérete, a fegyveresek csoportja, s akadtak szolgák is.

– Most bebizonyosodott, hogy a lovas sír nem magányos temetkezés volt, itt, Zalaapátiban valószínűleg akár több százan is nyugodhatnak ebben a domboldalban. Senki sem lepődne meg, ha tavasszal újra csörögne a telefon azzal: újabb csontok lógnak ki a horhosból. Ez a terület megérdemelne egy alapos feltárást, kutatómunkát, de addig is jövünk, ha bejelentés érkezik.

A párta sok mindenről tanúskodik, veszi át a szót Klinger László. Az elöl huzalból kialakított fejpánt hátul lapos, kiszélesedő, lemezes kialakítású és kapcsos szerkezetű, alatta talán egy lemezes, vasból készült hátsó merevítő is lehetett egykor.

Az értékes, különleges pártát elöl huzalból alakították ki, hátul lapos, kiszélesedő, lemezes szerkezetű
Fotó: Balatoni és Göcseji Múzeum

A bronz pánt egykoron lehetett fejdísz, felületén talán aranyozva, ezüstözve. A hátoldalán helyezkedett el az az ólomcsövekből alkotott, kontyot tartó és a feltételezések szerint hajhálóval kombinált szerkezet, amelynek maradványait szintén megtalálták, sőt, a koponya jobb oldalán egy négyzet alakú kis veret, egyfajta lemezcsüngő volt, mellette pedig egy gömbcsüngős díszítésű fülbevaló is előkerült, illetve az áll mellől néhány, egykor vélhetően láncszerűen összeillesztett, két szálból összecsavart, kifelé hajló, kampós végű elem.

– Jelentős tudománytörténeti értékkel bír a párta – hangsúlyozza Klinger László –, ilyen típussal nem találkoztam eddig a szakirodalomban. A bronzcsövecskékről azt feltételezzük, hogy ezekből zsákot, vagy hálót állítottak össze, amibe a hajat, illetve a kontyot fogták. Elképzelhető, hogy a két fülbevalót, amiből mi az egyiket találtuk meg, egy lánccal az áll alatt összekötötték. Pontosan nem lehet tudni, ez mire szolgált, esetleg fátyolt vagy hálót rögzíthetett az áll alatt.

– Hasonló ólomcsövecskék már a pókaszepetki kora avar temető feltárása során is előbukkantak, s a koponya alatt párhuzamos sorokba rendezett ólomcsövecskék voltak a pécsi avar temető egyik női sírjában is, amely a 7. század második feléből származott. Hajhálóra utaló aranyleletek pedig akadtak a keszthely-fenékpusztai három női és egy gyermeksírban, síronként háromszáz és ezer darab közötti, ezek alapján a kutatók hajhálót vagy főkötőt rekonstruáltak, s azt is megfigyelték, hogy egyes esetekben a fülbevalókat lánc kötötte össze – hoz analógiákat a régész-muzeológus.
Megemlíti, Itáliában, a ravennai San Vitale-templomban, Nagy Teodóra síremlékében vannak olyan mozaikok, amelyeken hasonlatos kontytartók láthatók. A képek a mai eligazodást is segítik egy-egy hasonló lelet esetében.

Fotó: Balatoni és Göcseji Múzeum

– Az avarok hittek a test túlvilági életében, ezért nem hamvasztották a halottakat – ad magyarázatot Klinger László arra, hogy avar kori ép, egész csontvázak kerültek elő Zalaapátiban is.
– Ezt a lányt egy fakoporsóban helyezték végső nyugalomra, s nyilván megjelölték a sírt, de ilyen maradvány eddig nem került elő. Előfordult, hogy ételt tettek a sírokba, ám ebben az esetben nem találtunk kerámiaedényt, 2018-ban azonban igen. Most az egyetlen olyan melléklet, ami nem a ruházathoz tartozott, a vaskés volt.

Az avar kori pártás, pártaveretes sírok lelőhelyei egyenletesen oszlanak el a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és az Alföldön. Az avar temetők általában nagyméretűek, több száz sír is lehet bennük, a környékről Kehidakustányból, Zalakomárból ismert ilyen.
Abban a két régész, Eke István és Klinger László egyetért, hogy a Zalaapátiban feltárt sírok alapján a hosszúfalusi horhosban VII-VIII. századi temető lehet, amely arra utal, hogy a közelben, talán a Zalához picit közelebb, egy mindeddig ismeretlen település létezhetett, de erre egyelőre nincs konkrét adat, és a nyomait sem találták (még) meg.
A tervek szerint a mostani leleteket restaurálás után a nagyközönség is megismerheti, a Balatoni Múzeum a „hónap műtárgyaként” mutatja majd be azokat.

Forrás: zaol.hu

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva