Vajon milyen lehetett egy ilyen pompás esküvő? Lépjünk be a romantikus világba, ahol a csillogó brüsszeli csipke, a varázslatos zene és a történelem egy kicsit megelevenedik.
Már hetek óta készültek az esküvőre a keszthelyiek és a nemesi család is. A menyasszony ruhája igazi mestermunka volt, amit Párizsból érkezett varrónők készítettek: gyönyörű selyemből és csipkéből. Képzeld el, milyen romantikus lehetett, amikor az ifjú hölgyek arról ábrándoztak, milyen lehet egy ilyen csodás ruhát viselni! Csak egy apró csavar: az esküvő előtti napon hatalmas hó hullott, ami szinte mesebeli hangulatot teremtett, de egyúttal nehezítette is a dolgokat. Alexandra megcsúszott az erkélyen, amikor köszöntötte a tömeget, de szerencsére semmi komoly nem történt.
A templomi szertartás
Bár sokan azt hitték, hogy az esküvőt áthelyezik a kastély kápolnájába a zord idő miatt, Alexandra grófkisasszony ragaszkodott hozzá, hogy a szertartás a Fő téri templomban történjen. A menyasszony és a vőlegény, valamint a díszes násznép díszmagyarban és elegáns estélyi ruhákban érkezett a hintókon, miközben a zárda fehérruhás növendékei kísérték őket az oltárhoz. A templom bejáratánál sorakozó zárdanövendékek és a zenekar Lavotta „Első szerelem” című darabjának hangjai még inkább fokozzák a romantikát.
„Az utcán és templomban hóban, hidegben nagy közönség várakozott lázas kíváncsisággal. A főgimnáziumnál tüzoltók vontak kordont. csak azt eresztették a templomba, akinek jegye volt. Sok idő múlt el, mig a templom elé érkező számos kocsiról leszált (…) A násznép elé a templomban a zárda fehérruhás növendékei sorakoztak. A kórusban az Ének- és Zenekedvelők éneke fogadta a menetet. A szertartás egy óráig tartott, ami a hidegben kimeritette a könnyen öltözött násznépet”– írta a Keszthelyi Hírlap 1905. október 29-én.
A főúri menyasszonyi ruha 1905-ben igazi mestermunka volt, amely tükrözte a kor eleganciáját és kifinomultságát. A Festetics Alexandra által viselt esküvői ruháról nincs képanyagunk, de a leírások alapján minden bizonnyal követi ezt a stílust.
Anyagok és részletek
A korszakban a menyasszonyok gyakran viseltek hosszú fátyolt, amely finom csipkéből vagy tüllből készült. A fátylat arany vagy ezüst diadém vagy tiara tartotta helyén, gyakran gyöngyökkel vagy drágakövekkel díszítve. Egy ilyen ruha nemcsak a menyasszony szépségét hangsúlyozta, de státuszát és gazdagságát is, a család rangjától függően a legjobb párizsi vagy bécsi varrónők készítették az ilyen öltözékeket. |
Ínycsiklandó fogások egy álomszerű menüben
A templomi szertartás után a kastélyban egy igazi kulináris élmény várta a vendégeket. Vajon milyen ízeket kóstolhattak az esküvőn?
Az ebéd menüsora lenyűgözően kifinomult volt: spárgakrémmel töltött tojás, rákok réteskosárkában, csirkemell Villeroy módra (ízletes csirkemell, béchamel mártással töltve, panírozva és megsütve) – mely sajtos bundában, gombás-citromos-babérleveles mártással készült. És persze nem maradhatott el a desszert sem, nápolyi aprósütemények és különleges finomságok várták a vendégeket.
A boldogító igen és a nászút Velencébe
Az esküvő pompás fogadásai nemcsak a Festetics-kastély fényűző díszebédlőjében zajlottak, hanem a személyzet vezetőinek és az uradalmi tisztikarnak is kijutott a dicsőség. A számukra rendezett ebédet a híres Amazon szállóban szolgálták fel, ami akkoriban a környék egyik kiemelkedő vendéglátóhelye volt.
A díszes esemény után Festetics Alexandra és férje, Karl von Windischgrätz, Balatonszentgyörgyre indultak, hogy onnan Berzencére, a Festeticsek dél-somogyi birtokára utazzanak. Pár nap elteltével az ifjú pár elindult nászútjára Velencébe, az egyik legromantikusabb olasz városba, ahol biztosan mesés időt töltöttek el.
Festetics Alexandra és férje, Karl von Windischgrätz házasságából két gyermek született: Marie Camilla Ernestine, aki 1907-ben Keszthelyen, és Karl Ernst Tassilo Weriand, aki 1909-ben Bécsben látta meg a napvilágot. Az esküvői boldogság sajnos nem tartott örökké; Karl 1915-ben hosszú betegség után elhunyt.
Alexandra 1917-ben második házasságot kötött Erwin von Hohenlohe-Schillingfürst herceggel, akivel 1918-ban egy fiuk született, Tassilo Erwin Benediktus Eustatius Maria von Hohenlohe-Schillingfürst.
Forrás: iskiszilvia.hu