Képzeld el, ahogy a Festetics család pompás lakomáin ülve teknősbéka leves kerül az asztalra – nem akármilyen formában, hanem stílusosan, a teknős páncéljában tálalva! Ez a különleges fogás, ami ma már elképesztőnek tűnhet, egykor mindennapos volt a keszthelyi kastély konyháján. De itt nem állt meg a luxus! A család nemcsak saját pezsgőt készített, hanem még a győztes versenylovaikat is pezsgővel itatták meg a győzelmek után – igazi arisztokrata fényűzés.
A korabeli nemesség étkezési szokásai eleganciát és fényűzést tükröztek. A nap első étkezése, a reggeli, jellemzően nem közös családi esemény volt.
A nemes hölgyek ágyban kapták meg a reggelit, amelyet általában cselédek szolgáltak fel.
Alternatívaként a villásreggelik voltak népszerűek, ahol a hölgyek kedvük szerint válogathattak az ételek közül.
Az ebéd volt a legfontosabb étkezés, amely dél-fél egy körül kezdődött. Az asztalra több fogás is került: először levesek, majd különböző előételek, 2-3 főétel, gyümölcs, és természetesen valamilyen édesség. Az ebéd végén a férfiak és a nők külön vonultak kávézni – a férfiak gyakran dohányozni és politizálni is.
A vacsora, amelyet 6-8 óra körül fogyasztottak, szintén több fogásból állt, és gyakran szertartásosabb volt, különösen, ha vendégeket hívtak meg. A nemesi családok étkezései így nem csupán a táplálkozásról, hanem a társadalmi élet, az ünnepek és a politikai találkozások színtere is voltak.
Teljes pompájában ragyog a főúri ebédlő
Fotó: Mészáros Annarózsa
Luxus a tányéron – Teknősbéka és vadhús
A Festetics család konyhája tele volt ínyencségekkel. Az 1810-es leltár szerint mindenük megvolt, amit csak a föld és víz adhatott, és a kastély saját birtokairól származó alapanyagokat használták. A menük különlegessége volt a teknősbékaleves, amelyet a kastély külön tavában nevelt teknősökből készítettek. A levest stílusosan, a teknős páncéljában tálalták. De a különlegességek itt nem értek véget – az ebédlőkben gyakran illatozott a vadászatból származó őz, szarvas vagy fácán, amit fűszeres mártásokkal és elegáns tálalással szolgáltak fel.
A Festeticsek étkezési szokásai egyenesen a korabeli gasztronómia csúcsát képviselték: vadhús, különleges mártások és édességek, mint például a tejszínes, szamócával töltött puding, amit Lady Hamilton, Festetics Tasziló felesége álmodott meg egy nagy eseményre. A család étkezőasztalán a legexkluzívabb alapanyagok sorakoztak, saját birtokaikról beszerzett zöldségekkel, gyümölcsökkel és borokkal kiegészítve, és mindig a legkülönlegesebb fogásokkal kedveskedtek vendégeiknek.
A Festetics család konyhája tehát nem csak egy hely volt, ahol enni lehetett, hanem egy igazi kulináris birodalom, ahol a nemesi fényűzés minden részletében megnyilvánult.
A tányér aranyozott
Fotó: Mészáros Annarózsa
A Festetics pezsgő és a lovak luxusa
A Festetics család konyhája nemcsak a magyar arisztokrácia pompaszerű életstílusának, de gasztronómiai kreativitásának is jelképe volt. Például 1895 júniusában, amikor József főherceg vendégeskedett a kastélyban, egy különleges fogást tálaltak neki: vadhúsból készült hurkát, amelyet gazdag szarvasgombamártással szolgáltak fel. Ez a nem mindennapi étel jól tükrözi a Festeticsek vadászszenvedélyét és a finom ízek iránti szeretetüket, hiszen a birtokon gyakran rendeztek vadászatokat, ahol őz, szarvas, és fácán is terítékre került.
A Festetics család borkultúrája is kiemelkedő volt. Szőlőültetvényeik a rezi, tomaji, és diási szőlőhegyeken terültek el, ahol különféle szőlőfajtákat termesztettek, beleértve az olaszrizlinget, a rajnai rizlinget, és a zöldszilvánit. Ráadásul a család pezsgőt is készített, amit saját birtokaikon fogyasztottak, és különleges alkalmakkor kínáltak vendégeiknek. Ez a pezsgő nemcsak az arisztokrácia számára volt elérhető – mint ahogy azt Festetics Tassilo példája is mutatja, aki pezsgővel itatta győztes versenylovait, ahogy az 1800-as évek végén a Keszthelyi Hírlap is írt róla.
A Keszthelyi Hírlap 1896. május 9-én megjelent tudósítása szerint (betűhűen) „Festetics Tassilo gróf ur az ez idei budapesti tavaszi lóversenyeken már ez ideig is szép babért nyert. Ugyanis május 2-iki versenyen „Fenék”-jével, a máj. 5-én „Occident”-jével a Batthyányi-féle 200 aranyat, a május 6-ikin pedig „Hildá”-jával 10,000 frankot nyert. Mint a Pesti Hirlap irja, a gróf meg is itatta nyertes lovait a vederből – pezsgővel”.
A romantikus lakomák fénypontja
Egy-egy nagy ünnepség, mint például egy esküvő, különösen fontos volt a Festeticsek életében, ahol a vendégeknek a legkülönlegesebb fogásokat tálalták. Festetics Alexandra esküvői menüjében például először tojást adtak spárgakrémmel, majd rákkosárkákat. Ezek után következett a csirkemell Villeroy-módra, azaz csirkemell sajtos bundában rántva, hozzá gombás-citromos-babérleveles mártás, mellé zöldborsó angolosan, vajban párolva. S kacsakocsonya, orosz saláta, vegyes zöldségkocsonya, nápolyi aprósütemény és többféle desszert is került az asztalra a nemesi esküvői lakomán.
A Festetics család konyhája tehát nemcsak a korabeli gasztronómia csúcspontját képviselte, hanem egy olyan világot, ahol az ételek, italok, és még az állatoknak szánt csemegék is a luxusról és eleganciáról szóltak.
