Mészáros T. László fotóriporter, filmes, társasjátékok kitalálója és gyártója, mesekönyvek közreműködője, településekről szóló albumok megálmodója. Tavaly felvételt nyert a Magyar Fotóművészek Világszövetségébe, tavalyelőtt pedig a Magyar Alkotóművészek Nonprofit Kft.-be. A Zalai Hírlap egykori munkatársának életmű-kiállítása nyílt szeptember 19-én Keszthelyen, a Balatoni Múzeumban.
Engedjék meg az olvasók, hogy személyes emlékekkel kezdjek. Állunk a leendő zalaegerszegi termálfürdő helyén, a csőből először tör elő a víz. Mészi a sarat dagasztja a mederben, én a cipőjét szorongatom a parton. Mindezt úgy, hogy a megye másik feléből érkezünk, remélve, a baki tetőn nem mértek be a rendőrök. Mert sietni kell. Megörökíteni a pillanatot, ami nemcsak a retinánkba vésődik.
Húsz év elteltével érzem ezeknek az apró emlékfoszlányoknak a jelentőségét. Így utólag büszke vagyok, hogy annyi élmény és munka kötött össze minket. Egy évig asszisztensként segítettem új vállalkozása, a Mészi Műhely indulását. Ezernyi diát digitalizáltunk, gimnazista fia, Róbert a kiadványokat szerkesztette.
Ott lehettem a megyét bemutató reprezentatív könyvének, a Zalai sétának születésénél 1999-ben. Jártuk a régiót, ő a polgármesterekkel tárgyalt, képeslapokat, naptárakat állított össze. Érezhetően kevés volt neki a csupán fotós szerep, munka. Mindig sokkal több témában gondolkodott. Néhány évre, évtizedre elsodort minket egymástól az élet. Fél évvel ezelőtt keresett meg s kért fel arra, hogy negyvenéves életmű-kiállításának háziasszonya legyek. Örömmel mondtam igent, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy az a sok ötlet miként valósult meg. Jó volt egyben látni a megnyitó előtt ezt a hatalmas életművet.
– Nem volt egyszerű összerakni, közel 3 millió digitális felvételem van – mondta nevetve, miközben körbevezetett a Balatoni Múzeum időszaki termeiben.
– Fájt is a szívem, amikor Takács Kata gondosan összeválogatott enteriőrjébe nem fért bele a többi felkasírozott kép. Több mint száz fotót láthatunk, köztük azokat, amit a hírlapos archívumot kezelő kolléga, Nagy Betti válogatott ki nekem. Imádtam fotóriporteri munkám során a nyolcvanas-kilencvenes években a falusi embert fotózni. Nézni őket a maguk egyszerűségében, tisztaságában. Nem szégyellték a nyomorukat, megmutatták nekem örömüket, bánatukat. Jómagam falun cseperedtem fel, Egervár ma is az otthonom. Az egykori plébánosnak, Lamatsch Endrének nagyon sokat köszönhetek, tulajdonképpen ő indított el a pályán.
Rengeteget sakkoztunk, kártyáztunk, pingpongoztunk. Többször titokban beindítottam az orgonát, s próbáltam valami zeneművet kicsiholni magamból. A megnyitón Babos Judit és Varga Endre a kamaszkori, tizenhat évesen írt dallamomat adja elő. A muzsika azóta is meghatározó az életemben.
– Említetted egyszer, hogy a filmjeidhez komponistákat kerestél.
– 2014-ben a digitális technika adta lehetőségekkel újrakezdtem az animációs filmek gyártását. Tizenöt évesen ismerkedtem meg a mozgóképpel, Lackner László vezette az egykori MMIK-ban az amatőr filmklubot, amit később átvettem tőle. Érettségi után ebben a megyei intézményben dolgoztam dekoratőrként, később közönségszervezőként. Sokan nem tudják, de mozigépész is vagyok. Visszatérve az újakra, néhány éve elindultam fesztiválokon. A Láng című animációhoz Takács Ferenc, a zalaegerszegi Pálóczi-zeneiskola ütőhangszeres tanára komponált zenét. A Koncert című filmemet pedig a hévízi Happy Dixieland Band tagjairól mintáztam, a Tolvaj című animáció zenéjét Babos Judit szerezte és Korb Attila hangszerelte, amit a dixiezenekar játszott fel. Ezzel az alkotással öt díjat nyertünk. Bánhegyi Béla is szerzett zenét két filmhez, a Holdraszálláshoz és a Márton köpenyéhez. A Kórushoz Orbán Hota Sándort kértem fel.
– Ha már a filmekről beszélünk, ne felejtsük el Nagy Bernadettet, az egervári Mosolyonc Műhely kézműves kuckó tulajdonosát. Őt hogyan ismerted meg?
– Bettivel a közösségi hálón találkoztam. Láttam, hogy milyen édes, egyéni bábokat készít virágcserepekből. Nem kellett sokáig győzködni, hogy készítsen figurákat ezekhez az animációkhoz. Láttam, mennyire ügyes, így arra kértem, írjon történeteket a saját bábjaihoz. Igaz, karácsonyra ígértem, de elkészült a mesekönyv. Látod, most fogom odaadni neki a megnyitón. Még csak nem is sejti.
– Mindig szeretted az egyedi megoldásokat, nem sokat változtál. Itt a középső kiállítótérben érdekes szerkezet magasodik. Mit találtál ki megint?
– Vicces, ugye? Bele kell bújni és belülről kell nézni, nem kívülről. Ez egy karikatúra-gömbpanoráma. Néhány álmatlan éjszakámba került ez a különleges térkompozíció, aminek kivitelezésében Papp János segített. Ő a Pest megyei Kóka egykori polgármestere. Zászlógyártó cége van, ők készítették a millenniumi emlékzászlókat országszerte. Jól jött a szakmai tapasztalatuk. Jól mondod, szeretem az egyedi dolgokat. A karikatúrákat egyébként még zalai hírlapos koromban készítettem. Amit nem tudtam a fotókkal kifejezni, azt ezekkel a keserédes, a mindenkori társadalmat kifigurázó grafikákkal próbáltam.
– Lenyűgöző, hogy mennyi mindennel foglalkoztál. Arra emlékszem, hogy nagy szerelmed volt a Zalaegerszeg minikönyv és a Zalai Séta. Meg arra, hogy állandóan Lendvára jártunk. Rémlik, amikor tűzoltóautót rendeltél a Hősök terére, hogy a Zala György által készített Millenniumi Emlékművet, illetve Gábriel arkangyalt szemmagasságból örökítsd meg. El tudom képzelni, hogy az itt látható albumokat nagy odaadással készítetted.
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy a legtöbb, Magyarországról szóló könyvet én fotóztam. Száztíznél több önálló albumot készítettem, s további harminchét könyvnek voltam társszerzője. Minden szállal a megyéhez kötődöm, de van egy másik kedvenc helyem, Székelyföld. Felhőkig érő hegyek, tiszta levegő és tiszta magyar szó. Az emberek megérintenek, beszélgetnek velem, vendégül látnak. Csak azért, mert az anyaországból érkeztem. Ott mindig megnyugszik a lelkem.
A megnyitó előtt még gyorsan a fülembe súgta: elfelejtette mondani, de a családot mindenképpen említsem meg. Természetesen, bólintottam. Mészáros T. László, az örökké kísérletező fotóriporter négy gyermek, Róbert (39), Tamás (35) Anna Lilla (29) és Péter (18) nagyon boldog édesapja.
Nézd meg képeinket:
Forrás: zaol.hu