A keszthelyi Amazon Ház és Látogatóközpont Főúri utazások kiállításán egy különleges léghajó makettet is láthatunk. Kevesen tudják, de a Zeppelin néven ismert légi járművet a keszthelyi születésű Schwarz Dávid találta fel, az ő terveit tökéletesítette a német tábornok.
– Schwarz Dávid 38 méter hosszú léghajójának három légcsavarját Daimler típusú 14 LE négyhengeres robbanómotor vezérelte. Különlegessége a merev szerkezetű alumínium borítás, ezt jobban lehetett irányítani, süllyeszteni – mutatja be a légi járművet Tóbiás Gábor, múzeumi menedzser.
Schwarz Dávid léghajója
Fotó: Mihály Szilvia
De mit is tudunk a keszthelyi feltalálóról? A Repülés 1953-as számában ezt olvashatjuk:
| „A levegő meghódítására irányuló harcnak szerves része, fontos láncszeme volt a kormányozható léghajó fejlődése, amelyben kimagasló szerepet játszott hazánkfia, a keszthelyi születésű Schwarz Dávid. Az ő nevéhez fűződik az első teljesen könnyűfémből készült merev- rendszerű léghajó terve és megépítése. Ezzel irányt mutatott a léghajó további fejlődésének és ezen túlmenőleg a könnyűfémszerkezetek technikájának kidolgozásával megvetette alapját a korszerű repülőgép építésének is. Schwarz, akinek Zágrábban virágzó fafeldolgozó üzeme és fatelepe volt, 40 éves korában kezdett foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával. Léghajóját nem gumival impregnált ballonszövetből, hanem ennél sokkal erősebb, ellenállóbb anyagból, fémből akarta felépíteni. Schwarz már fiatalabb korában is meglepő technikai készségről tett tanúságot és maga tökéletesítette üzemének gépeit, meglett férfi korában ismét tanulni kezd, hogy megismerkedjék a mechanika törvényeivel, a könnyűfémek technológiájával és a léghajózás elméletével. Ez az ember fanatikusa eszméjének és abban a megingathatatlan hitben él, hogy léghajója hatalmas lépéssel viszi majd előre az emberiség haladásának ügyét.” (Forrás: Arcanum) |
Fanatizmusáról, a találmányába vetett hitéről a korabeli lapok is beszámoltak, remeteként élt egy Zágráb közeli erdőben, és az sem szegte feltalálói kedvét, amikor fűrészmalma felgyulladása után földönfutó lett. 1897. november 8-án a Budapesti Hírlap ír róla:
| „Élettörténete egy tudományszomjas, törekvő emberé, szomorú, de épp oly érdekes, mint találmánya. Magyarországban született Keszthelyen. Apja szegény szabómester volt, kinek kívüle még öt gyermek felneveléséről kellett gondoskodni. A kis Dávid volt a legfiatalabb s szülői a szabóságra fogták. A fiú azonban sokat tanult s ez alkalommal már mint felnőtt fiatal ember egy erdővásárlást közvetített. Az üzletnél ő is szerzett egy kis pénzt s ekkor Zágrábba költözött, hol — mint ö maga is mondotta — egész remetévé lett. A közeli erdőségbe ment lakni, egy kis faházba, hol egész nap tanult. Ismerőseivel ritkán találkozott, de ilyenkor mindig vidám volt. Többször kifejtette terveit s ha furcsa életmódja került szóba, mosolyogva mondotta: — Ott künn az erdőn szabad a levegő! Nyugodtan dolgozhatok, és nekem levegő kell! Ekkor azonban még maga sem volt vele tisztában, mit akar. Hogy valami nagy dolgot tervez, azt onnan kezdték sejteni barátai, hogy Schwarz még télen sem hagyta el az erdei lakot. Sokat foglalkozott aeroneutikai tanulmányokkal, s később már egy általa tervezett léghajó modelljeit is elkészítette. Ezekkel foglalkozott reggeltől késő estig, nap-nap után. Elméjét és fantáziáját elementáris erővel ragadta meg a léguralmának hatalmas gondolata és az erdei lak kis ablakából sokszor mélázott el a határtalan kéklő messziségbe. Ekkor véletlen katasztrófa érte. Az erdőben ugyanis egy fűrészmalmot alapított s ebből élt. Ez a malom egy éjszaka a körülötte fölhalmozott fával együtt földig égett, Schwarz alig bírta az életét és egy néhány modelljét megmenteni. Egész vagyona elpusztult, pedig nem volt szegény, sőt gyakran segített a szűkölködőkön. Ismerősei azért nem látták szomorúnak: — Az erdő eltaszított magától — mondotta akkoriban — nem maradt semmim sem, csak a levegő. No jó — folytatta tréfásan —hát a levegőbe fogok menni. Sokat fáradt és nélkülözött e naptól fogva, míg végre annyi pénzt bírt szerezni, hogy tanulmányait folytathassa. Eleinte csak az volt a terve, hogy olyan léghajót szerkeszt, a mellyel háború esetén nagy szélben fokozott gyorsasággal lehet kémszemlére menni a levegőben. Ez sikerült is neki.” (Forrás: Arcanum) |
Schwarz Dávid portréja
Forrás: Repülés 1953. Arcanum
Terveivel először Bécsbe megy, ahol elismerik ugyan a léghajó megvalósíthatóságának lehetőségét, de anyagilag nem támogatják a feltalálót. Schwarz Dávid így Péterváron, a cár támogatásával folytatja a megkezdett munkát. A Repülés 1953-as száma ír erről az időszakról:
| „A 2,7 fajsúlyú alumíniumból szándékszik felépíteni léghajóját, a merev vázat, sőt magát a burkolatot is. Fáradhatatlan munkássága folyamán sok értékes tapasztalatra tesz szert és rájön arra, hogy az alumíniumtartókat forrasztással lehet egybeerősíteni. Amikor már a legapróbb részletekig kidolgozta terveit, felutazott Bécsbe és bemutatta őket a hadügyminiszternek, aki az elgondolás újszerűségét elismerte ugyan, de a megvalósítás lehetőségét kétségbevonja és ezért anyagi támogatását megtagadja. Bécsi tartózkodása közben Schwarz megismerkedik az ottani orosz katonai attaséval, Zuev vezérkart ezredessel és sikerül érdeklődését tervei iránt felkelteni. Hosszas levelezés és instanciázás után végre eléri, hogy meghívják Oroszországba tervei bemutatására. Szovjet irattárakban felfedezett eredeti jegyzőkönyvek és egyéb okmányok szerint a kiküldött bizottságok a terveket megvalósíthatóknak találták. Pétervárott a vodkovi mezőn megfelelő szerelőcsarnokot állítanak Schwarz rendelkezésére, ahol két éven át a legnagyobb titokban folyik a külföldön megrendelt alkatrészek összeszerelése. Amikor végre elkészül a léghajó, kiderül, hogy nem lehet megtölteni hidrogéngázzal. Ma már nehéz volna eldönteni, a léghajó valamilyen rejtett hibája, vagy a műszaki személyzet tapasztalatlansága és hozzá nem értése okozta-e a balsikert. Amikor a bemutató felszállásra kitűzött határidő lejárt, az orosz kincstár beszüntette a fizetéseket. Schwarz, aki úgy érezte, hogy becsapták. kifosztották, erre elhagyja Pétervárt. Hamis útlevéllel az éjszaka leple alatt szökik át a határon.” (Forrás: Arcanum) |
A keszthelyi Schwarz Dávid léghajójának metszete
Forrás: Repülés 1953. Arcanum
Berlinbe menekül, ahol folytatni tudja a munkát, de a kudarcok sorozata nagyon megviseli. Folytassuk a Repülés 1953-as cikkével:
| „Útja egyenesen Berlinbe vezet, ahol megismerkedik Berg Károllyal, egy vesztfáliai alumínium-feldolgozó üzem tulajdonosával. A gyáros érdeklődik Schwarz tervei iránt, már csak azért is, mert termékeinek új fogyasztási területet vél találni. Azonkívül izgatja őt a megoldandó probléma nagyvonalúsága is. És újból elkezdődik a hatalmas, idegőrlő munka. Végül már a porosz hadügyminiszter is érdeklődni kezd a tervek iránt és Schwarz rendelkezésére bocsát megfelelő területet és embereket. 1895 óta folyik a léghajó építési munkája. Schwarz, aki tervei megvalósítása érdekében üzemeit már rég eladta és egész vagyonát feláldozta, nyolc év óta egyebet sem tesz, mint tervez, számít, a szerelőcsarnokban dolgozik, hivatalokkal tárgyal, műszaki tisztekkel vitatkozik és szakértőket igyekezik megnyerni. 1896. október 9-én megtartják az első próbát — eredmény nélkül. A rossz minőségű hidrogénnek nincs kellő felhajtóereje. A felszállás időpontja most már teljesen bizonytalan. Schwarz nem bírja tovább idegekkel, Bécsbe menekül és itt várja be a fejleményeket. Végre 1897 januárjában a vegyészeti gyár értesíti, hogy már tud megfelelő töltőgázt szállítani. Még egy értesítés: a porosz hadügyminisztérium felszólítja, hogy most már tartsa meg a próba felszállást. Milyen tragikus, hogy Schwarz már nem érhette meg a nagy napot. A váratlan örömhír izgalmait a túlfeszített munka és a sok balsiker által megviselt szervezete nem tudta elviselni és a zseniális feltalálót szívszélhüdés éri. „(Forrás: Arcanum) |
A korabeli lapok beszámolója szerint nem volt jó idegállapotban, amikor ismerősei Bécsben látták, már szinte megijedtek a keszthelyi feltalálótól. A Budapesti Hírlap ezt írja:
| „Akik látták, elrémültek tőle, olyan rossz színben volt. A kitartó munka, az óriás küzdelem megviselte, de szíve, lelke még mindig el volt telve reménnyel. Vidám volt, mint rendesen, de ekkor már nem hittek a jókedvébe. A hosszú várakozás, az & gúny, mellyel nem egy helyen illették törekvéseit, nagyon fájt neki és ez a fájdalom siettette halálát. Nem tudott pénzt kapni és egy januári napon, nyílt utcán szívszélhűdés éri.” (Forrás: Arcanum) |
A próbafelszálláson már csak Schwarz Dávid özvegye volt jelen, de ott volt az összesereglett nézők között Zeppelin altábornagy is. A Repülés magazin így emlékezik vissza erre a különös alkalomra:
| „Özvegye Berlinbe utazik, hogy jelen legyen az 1897. november 3-ra kitűzött próbafelszállásnál. A léghajót kivontatják a csarnokból. 47 és fél méter hosszú, henger alakú testét könnyűfémből készült hossztartók által alkotott, huzalokkal kimerevített váz alkotja, amelyet 0,2 mm vastagságú alumíniumlapok borítanak. Űrtartalma 3600 köbméterrel lényegesen meghaladva az eddig épült léghajókét. Súlya teljesen felszerelve mind össze 3 és fél métermázsa. A négy alumíniumlég csavart 16/12 lóerős, négyhengeres Daimler-motor hajtja. A felszállás körülményei rendkívül kedvezőtlenek. Az idő borult, viharos erejű szél fúj. A léghajót egy sebtében betanított őrmester vezeti, aki bár a léghajósosztagnál szolgál, nem sokat ért a kormányzáshoz. Az összesereglett nézők között ott van Zeppelin nyugalmazott porosz vezérkari altábornagy is. A kedvezőtlen légköri viszonyok ellenére a léghajó egy perc alatt 100 méter magasságig emelkedik, majd eléri a 400 métert és a szakértők egyhangú véleménye szerint tervszerűen halad a kijelölt útvonalon. Hirtelen azonban lepattannak a motort és a légcsavarokat összekötő hajtószíjak. A tervező elfelejtette peremmel biztosítani a hajtószíjak tartását. Jelentéktelen részletkérdés ez, és mégis ezen múlt minden!” (Forrás: Arcanum) |
A léghajó makettje
Fotó: Mihály Szilvia
Bár a léghajó a landolás során összetört, a tudományos szakma nagy elismerésekkel ír erről a fantasztikus találmányról:
| „A léghajós — Platz őrmester — megzavarodik, elveszti fejét és túl gyorsan bocsátja ki a szelepeken a töltőgázt, úgy hogy az erős szélben a léghajó nagy zökkenőkkel ér földet és össze törik. Vezetőjének nem történt semmi baja… A bemutató repülésnek ennek ellenére, mégis nagy jelentősége volt, amit a nemzetközi tudományos világ tudomásul is vett. Moedebeck W. L., a Reno Superiore léghajózási társaság titkára a L’Aeronauta cfmŰ olasz szaklapban, 1897 decemberében a következőket írja a bemutató után: „A Schwarz-féle léghajó valóban nagy haladást jelent a kormányozható léghajók szerkesztése terén, bár szerintünk a fém léghajók váza és gáztöltése terén még sok tanulmányozásra van szükség. Igazi haladás állapítható meg az elért sebesség tekintetében. Kb. 9,50 méter, vagyis óránként mintegy 35 km. Schwarz elgondolása azt bizonyítja, hogy megtalálták a fémből készült léghajók készítésének és kormányzásának módját.” (Forrás: Arcanum) |
Az özvegy tudatlanságát kihasználva Zeppelin, aki szintén látta Schwarz Dávid találmányának jelentőségét, potom pénzért vásárolta meg a terveket, melyek világhírnevet, dicsőséget és nem kevés anyagi hasznot jelentettek a német tábornoknak. Három évvel később, 1900. július 2-án maga Zeppelin gróf is felszállt léghajójával a Bódeni-tóról, és sikeres repülést hajtott végre.
Az általa továbbfejlesztett léghajókat a németek az első világháború során felderítésre és bombázásra is használták.
