Az éghajlatváltozás becsapja és megtizedeli a nádi énekesmadarakat. A Balaton évszázadokig háborítatlan fészekrakó helyet kínált a számukra, ma az életükért az emberrel és a természettel is meg kell harcolniuk. A fenékpusztai madárgyűrűző állomáson összegyűjtött adatokból sok következtetés levonható.
Veszélyes a vándorút
– A cserregő nádiposzáta átlagosan fél évet él – mondja Benke Szabolcs. – Átlagoson azt kell érteni, hogy tíz madárból jó esetben ha kettő tér vissza Afrikából. Veszélyes a vándorút, pedig a törékeny kis madarak nem a széles vízen, hanem a Boszporusznál kelnek át. A túlparton egyre kiterjedtebb a sivatag, ezért távolabb kell eljutniuk az élelemért. A mostanában gyakori erős szelek is lassítják az útjukat. Egyre nagyobb tehát a vándorlási veszteség. A Fenékpusztán befogott legidősebb madár kilencéves volt, a hét év fölöttiek már matuzsálemnek számítanak, százezerből 3-4 éli meg a 8-9 évet.
Göncz István kiszabadítja a hálóból a madarat
Fotó: Katona Tibor
Sokat romlott a balatoni költőhelyek állapota is, magyarázza Benke Szabolcs a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomáson. A Magyar Madártani Egyesület (MME) zalai csoportjának vezetője szerint a folyamatosan magasan tartott vízszint miatt sérül vagy megszűnik a nádas aljnövényzete.
A nádi madár az alacsonyan tartott vízállást szereti, több fajuk a zsombékok tetején fészkel. Az egyre gyakoribb szélviharok miatt gyakrabban billen meg a Balaton is, ilyenkor akár 40 centiméter lehet a szintkülönbség két part között. Ha ez költési időben történik, elmossa a fészket a víz.
Némethi László puha zsákba teszi a nádirigót
Fotó: Katona Tibor
Amíg telente befagyott a tó, jégről aratták a nádat. Ma bemegy a gép, összetöri a tövét, és a növény megsérülhet. Ezért is egyre gyérebbek a nádasok, amelyek a lakóik számára nemcsak az élő- és fészkelőhelyet, hanem az éléskamrát is jelentik: szúnyogokat, rovarokat, levelekről lecsipkedhető tetveket. A szúnyogirtás azonban más rovarokat is elpusztít, és a táplálékhiány gondot okozhat az éppen költő madárfajoknak.
Fogságba esett foltos nádiposzáta
Fotó: Katona Tibor
Madárgyűrűzés
A madármentést és -gyűrűzést az MME tagjai Fenékpusztán is társadalmi munkában végzik. A telep a sínek és a tó között húzódó gyönyörű, háborítatlan terület madármegfigyelő kilátóval, karámmal, beteg madarak kifutójával meg egy kerti asztallal, amelyiken a madarak vizsgálata megtörténik. A befogóhálót a nádasba vezető ingoványos bejáró mentén húzzák fel, költési időben csak tíznaponta, hogy ne zavarják a fészkelő madárfajokat. Egyik-másik képes ugyanis naponta hússzor is belerepülni. 1985 óta itt figyelik a nádi énekesmadarakat, amelyek kilencven százalékát tíz faj, főleg a nádiposzáták és a fecskefélék adják.
A gyűrűről tudható meg, merre jár a vándormadár
Fotó: Katona Tibor
Fenékpusztán évente 9–24 ezer nádi énekes fordul meg. Közülük kevesebben fészkelnek, vagyis laknak itt, a többség csak átvonuló.
A gyűrűzési program célja a madarak vándorlásának felderítése, a gyűrűjén szerepelő adatok alapján a befogott madár egyedileg is azonosíthatóvá válik.
A kicsiny nádi énekesekről így derült ki, milyen nagy útra képesek. 2004 óta a program hivatalos neve állandó ráfordítású gyűrűzés (CES). Magyarországon 10 madárgyűrűző állomás és körülbelül 40 CES-pont működik.
Fotó: Katona Tibor
A madarak befogása bonyolult műveletnek hangzik, de a valóságban egyszerű. Nekirepülnek a nádasban felhúzott vékony, szinte észrevétlen, magas fekete hálónak, és belehullanak a zsebbe. Onnan puha kis zsákokba kerülnek, majd Benke Szabolcs óvatosan kiemeli őket, megforgatja, ha van gyűrűjük, leolvassa.
Aztán megfújja a hasukat, hiszen költési idő van. Megvizsgálja, van-e kotlófoltjuk.
A költő madárnak hiányzik a hasi tolla, amely szigetelne, vagyis azzal nem tudná melegíteni a tojásokat.
Végül megméri a súlyukat, a szárnyhosszat, ha még nincs gyűrűje, kap egyet. Néhány perc az egész, és kinyílnak Benke Szabolcs ujjai, a madár visszarepül a nádasba. Az adatok pedig bekerülnek a füzetbe, vagyis a regiszterbe.
Benke Szabolcs a mérőeszközökkel. A madarak súlyát és szárnyhosszát is dokumentálja
Fotó: Katona Tibor
– Tízezer gyűrűt teszünk fel egy évben, a hálót minden évben ugyanazokban az időpontokban feszítjük ki. 1200–1500 a visszafogásunk.
A Fenékpusztán befogott madarak zöme vándorúton van, vonuláskor tízezrek érkeznek a Balatonhoz.
Az északiak délre húzódnak, ha lenne otthon mit enniük, maradnának. Egyre többen maradnak is, nálunk is telelnek már gólyák. A klímaváltozás miatt szélsőséges az időjárás, ami érinti a madarakat is. Tavasszal, nyáron is gyakoribbak a hosszú hidegebb időszakok.
Tíz fok alatt nem szállnak fel a rovarok, a levegőben vadászó madarak pedig nem bírnak ki egy hét hideget, éhen halnak. Ha a fészkelési idő alatt áll be a tartós hideg, ami nem ritkaság mostanában, a fiókák megfáznak és elpusztulnak. Közben globális felmelegedésről beszélünk, hiszen a telek enyhék, az északi fajok gyakran már nem is vándorolnak le idáig, és egyre több déli faj húzódik fel – magyarázza a változásokat Benke Szabolcs.
Benke Szabolcs óvatosan tartja a cserregő nádiposzátát
Fotó: Katona Tibor
Egyre kevesebb a madár
Az országban az elmúlt 100 évben több mint 410 madárfaj fordult elő, ebből Fenékpusztán egy átlagos évben 90 fajt gyűrűznek. A Kis-Balaton a maga 250-féle madarával még mindig igazi madárparadicsom. Nemcsak fajok tűnnek el, hanem sok fajnál egyre kevesebb lett a madarak száma is, cigánycsukból – amely az év madara lett – 50 százalékkal van például kevesebb, mint 20 éve.
A veszteségeknek nem csak a klímaváltozás az oka. A nagyüzemi gazdálkodás során felszámolták a madarak élőhelyeit, eltűntek vidéken a nyitott csűrök, magtárak, a földekről a ligetek. Miközben egyre kevesebb a cigánycsuk vagy a tövisszúró gébics, egyre több a jól alkalmazkodó galamb és dolmányos varjú.
A környezeti változásoknak ugyanis nyertesei is vannak, ők a nagy alkalmazkodók. A galambok peckesen, szemernyi félelem nélkül sétálnak az emberek között, a varjak a parkok szeméttartóiban kutatnak, a vadrécék és a hattyúk háborítatlanul sétálgatnak a parti éttermek teraszain. Nincs bennük félelem.
Az emberek tényleg szeretik a madarakat, csak a maguk módján. Az MME évente hívja fel a figyelmüket, hogy ne adjanak kedvességből kenyeret a vízimadaraknak, mert nem az a táplálékuk, sőt kimondottan ártanak vele. Az intő szónak azonban nincs foganatja.
Kattints ide, és nézd meg, milyen szőrnyű, ha egy hattyú torkában betokosodik a kenyér!
Forrás: zaol.hu
