A keszthelyi Vadászati Múzeumban nem csak a távoli afrikai dzsungelek, ázsiai hegyvidékek állatvilágát ismerhetjük meg, hanem a hazánkban is élő fajokat is.
Bemutattuk már, milyen egy őserdei dagonya, korábbi cikkünkben elmeséltük, hogyan érkezik a kiállításra szibériai tigris, itt az ideje néhány olyan állatot is megismerni, melyek a Balaton környékén is élnek.
Magyarország csúcsragadozója
Szürke farkas csak elvétve, Észak-Magyarországon található, így a csúcsragadozónk az utóbbi években az aranysakál lett. Hívják nádi farkasnak, toportyánnak, réti farkasnak, s ha máshonnét nem ismerős, akkor Arany János Toldi című művében olvashattál róluk.
Bundájuk színe lehet zsemlesárga, de vörös is, melyet a bordájukon fekete szín tör meg, súlyuk 12-16 kg, testhosszuk 65-105 cm, marmagasságuk 45-50 cm.
– A mi vadászterületünkön 2010-ben lőttük az elsőt, azóta elszaporodtak, ma 60-70 darab él itt, tíz éve még 80-100 őzet tudtunk évente lőni, ma szinte nincs őz a területen. Somogy megyében, ami gazdag dámszarvasban, szinte már nincs borjú a rudlikban, mert összefogdossák őket – mondja Tóth Csaba, a Vadászati Múzeum igazgatója.
Az aranysakál emberre nem veszélyes, természetes ellensége nincs, ahol megjelennek, visszaszorul a rókaállomány is.
Szívós állatok, hosszú üldözésre is képesek, akár 40 km/h sebességgel is tudnak futni, falkában vadásznak.
A vadmalacot is elkapja az aranysakál
Fotó: Mészáros Annarózsa
A vaddisznókoca mellől ellopják a malacot, addig ingerlik, hajtják az anyaállatot, míg az magára hagyja a kicsinyeit. A megfojtott malacért csak akkor mennek vissza, ha a koca már hátrahagyva azt, továbbáll. Nagyon okos állatok, erre még egy érdekes példát is tudok mesélni.
Egy vadásztársam kint volt vadászni, jött egy aranysakál, a szájában egy lerágott őzfejjel. A vadász meglőtte az aranysakált, nem ment le azonnal a magaslesről. Öt perccel később jött egy másik állat. Mire én a helyszínre értem, megjelent a harmadik példány is.
A sakál már összeköti a lövés hangját a könnyen megszerezhető zsákmánnyal, tudja, vagy belsőség lesz ott, vagy egy sebzett állat, ez könnyű préda, azt eszik, amihez a legkevesebb energiát kell felhasználni.
150 éve újratelepítették a muflont Európába
A muflont az 1870-es években Forgách Károly gróf ghymesi birtokán telepítették be újra a kontinensre. Az utolsó jégkorszak kisöpörte az állományt Európából, de ma már újra vadászható.
A Nimród lap 1983-ban így ír a honosításról:
„1868-ban sikerült is beszereznie egy szardíniái eredetű muflon párt a frankfurti, illetve egy korzikai származású párt a brüsszeli állatkertből. Ezeket a ghymesi birtok 6 hektáros szoktató vadaskertjében helyezték el, ahol egy vemhes anyajuh rövidesen már bárányt is ellett. A muflonokat 1869-ben áttelepítették a ghymesi várrom alatt még a század elején kiépített 240 hektáros dám vadaskertbe.
Tóth Csaba, a Vadászati Múzeum igazgatója mutatja be az állatfajokat
Fotó: Mészáros Annarózsa
1878-ban néhány egyedet már szabadon is engedett a pagonyba, ahol megfigyelhető volt a vad lassú vándorlása is. Erről 1883-ban így nyilatkozott:
„Az általam 1878. év folytán vadaskertemből szabadon bocsátott nemes vad. rövid öt év eltelte után, vidékünkön meghonosultnak tekinthető”.
Fellelkesülve az elért eredményeken, komolyan kezdett foglalkozni a gondolattal, hogy a vadaskertjében már meghonosodott muflonok zömét szabadon engedi. Szándékát levélben tudatta a szomszédos pagonyok tulajdonosaival, és a Vadászlap 1883. februári számában közzétette, hogy:
„.. a muflonvad szabadon bocsátása e tavasszal ténnyé válik”.
Az írás hangsúlyozza e vad nemzetgazdasági jelentőségét, és egyben felkéri a szomszédos pagonyok tulajdonosait a vad kíméletére.
Az elhatározást tett követte, és 1883. május 10-én, a vadaskert megnyitása után az európai szárazföldön elsőként száz muflon váltott ki a tribecsi pagonyban a szabad természetbe.
…
Az állomány nagyságát 1889- ben 200, 1898-ban 400 egyedben adták meg, amely szám 1910-re már 500-ra emelkedett.” (Forrás: Arcanum)
Te is simogathatsz borzot
Az európia borz az legtisztább állat. Növényi magvakat és földi gilisztát esznek, járataiban külön van az ürítési helye is, nem úgy mint a rókának.
Híresen torkos állat, sokoldalúan táplálkozik, még a kukoricavetésekben is komoly károkat tudnak okozni. Már láttam olyan jól lakot példányt, ami a földön húzta a nagy hasát. Éjszaka aktív, és bár húsa nagyon ízletes, 100 vadászból 85 meg sem kóstolná. Azért nehéz vadászni, mert a kutyák a borzvárba nem tudnak lemenni. A róka kiugrik valamelyik járaton, a borz nem, védekezik, hatalmas, nagy karmaival a kutya fejébe karmol, súlyos sérüléseket okoz. A rendes kotorékos vadász nem is engedi borzra a kutyáját.
A borz „trófeás vadnak” számít, a koponyáját bírálják, a bőre mutatós.
A múzeumpedagógiai program keretében lehetőségünk van közelebbről is megvizsgálni, megsimogatni egy-egy kitömött példányt.
Fotó: Mészáros Annarózsa
Milyen egy vadász szobája?
Az enetriőr kiállításon azt a hangulatot igyekeztünk visszahozni, ami megmutatja, milyen volt régen egy vadász szobája, aki megbecsülte a trófeáit, aki nem fiatal, hanem idős egyedekre vadászott, és nem a mennyiségre, hanem a trófeák minőségére helyezte a hangsúlyt.
Fotó: Mészáros Annarózsa
Nézd meg a Vadászati Múzeumban készített képeinket:
