Fogorvosi rendelő a hotelszobában

A XX. század elején Keszthely igazi fürdővárossá kezdett válni. Az idelátogató turisták és az átutazó vendégek számára egyre több szolgáltatást és kényelmet kínáltak. Akkor épültek a szállodák, nagyon sok vendéglő működött, a mai sétáló utca korzó részén sok üzlet nyílt. Ekkor már megfelelő egészségügyi szolgáltatás is rendelkezésre állt a városban, 1910-től a mostani helyén működött a városi kórház, a Festetics család hévízi fürdője is kedvelt volt, és még a Balatont is használták, mint hidegfürdőt, gyógyászati célokra.

A Hullám és a Balaton szálló szobáiban is rendeltek fogorvosok
Kép: Iski Szilvia

Fontos volt, hogy a turisták számának megnövekedése miatt minél több orvos legyen a városban. Egy részük azonban nem költözött ide, főleg

a fogorvosok esetében volt gyakori, hogy szállodai szobákat béreltek, egyet, ahol aludtak, egyben pedig berendezték a rendelőjüket, fogműtermüket.

A korabeli újsághirdetésekből látjuk, hogy nemcsak a nyári szezonban, hanem karácsony környékén is gyakran rendeltek elismert fővárosi fogdoktorok is Keszthelyen. Iski Szilvia, a Helikon Kastélymúzeum történésze vezet bennünket végig a néha meghökkentő korabeli fogászati kezeléseken.

Indulhat az időutazás Iski Szilvia történésszel
Fotó: Mészáros Annarózsa

Fogorvosháború

1876-ban törvény mondta ki, hogy gyógyítást csak arra hivatott egyének, orvosi diplomával végezhetnek. A fogorvosok orvostudori diplomával (med.univ) gyógyítottak, a fogtechnikusok orvosi végzettség nélkül fogspecialistaként is elvállaltak fogászati beavatkozásokat, pedig foghúzást és tömést csak diplomával végezhettek volna.

Fogtöméshez cementet, amalgámot, aranyat, porcelánt használtak.

Forrás: Balatonvidék 1908.

1909 őszére Keszthely is az úgynevezett fogorvosháború színtere lett. Egyre több fogtechnikus jelent meg a városban, akik áron alul vállaltak beavatkozásokat, ezért ellenük a fogorvosok pereket indítottak.
Érdekes, hogy tanúként a betegeket nyilvános tárgyalásokra idézték be.

Ez a kezelt páciensek számára kellemetlen volt, hiszen kiderülhetett, hogy a természetesnek vélt mosolyuk nem is eredeti.

Főleg az úriasszonyok ódzkodtak ezektől a perektől, hiszen egy szépen csillogó porcelán fogsor vagy tömött fog már nem maradt orvosi titok. Mivel a tanúskodási jog kötelezte őket, ezért a vallomásuk után elindult a városi pletyka, ami vagy irigységet vagy megvetést szült.
Ma sem szívesen vallja be mindenki, hogy szép mosolya fogászati kezelésnek köszönhető….

Kalapáccsal verték egymást

Dr. Blumm Róbert sokáig rendelt nyaranta a Hungária Szállóban, decemberben is vissza-visszajárt, és a kivett szobában fogadta a vendégeket, hogy azok teljes fogsorral lakomázhassanak az ünnepi asztalnál.
Az elismert fővárosi doktornak a pesti VII. kerületben, az Erzsébet körút 36. szám alatt volt az állandó fogműterme.
1887-ben egy orvos kollégája kérte meg, hogy menjen el vele egy fogtechnikushoz, hogy tisztázzák vele a fogorvos és a fogtechnikus közötti párbaj részleteit. Ezek a perek a becsületsértési ügyekhez tartoztak, gyakran párbaj kihívásig fajultak az ügyek.

A Keszthelyen is kedvelt Blumm párbajsegédként jelent meg ezen az egyeztetésen, de annyira elmérgesedett a helyzet, hogy összeverekedtek,

kalapáccsal és egyéb eszközökkel püfölték egymást.

Békés együttműködés

Fogorvos és fogtechnikus összefogásra is van példa, ahogy a korabeli hirdetésből látszik, a páros még házhoz is megy, de közös rendelőjükben is várják az előre bejelentkezett vendégeket a Bronner Szállóban.

Forrás: Balatonvidék 1905.

Fájdalomcsillapítás kokainnal

A fogorvosi működés a XIX-XX. század fordulóján egész másképp nézett ki, mint ma, biztosan sokan elszörnyednénk az egyszerűségén. Ha valakinek a fogát kellett kihúzni, akkor valóban elővették a különböző harapó és csípőfogókat.
A fájdalomcsillapításra és nyugtatásra nagy szükség volt, nagyon gyakran használták az étert, amivel elaltatták a beteget, és úgy végezték el a beavatkozást. A másik fájdalomcsillapító a kokain injekció volt, amit előszeretettel használtak.

A kokainpasztilla az útipatika része volt
Fotó: Helikon Kastélymúzeum

Keszthelyen 1905 nyarán Wertheimer nevű orvos volt az Amazon szálló fogorvosa, róla is tudjuk, hogy éterrel vagy kokainnal kezelte a betegeket. Nem is gondolnád, de az éter volt a drágább.
Egy zalaegerszegi orvos reklámja szerint

az éteres bódítás 3 koronába került, aki kokain injekciót kért, az két koronát fizetett.

A reklámok nem írnak részletesen az árakról, azt tudjuk, méltányos árakkal dolgoztak, de a 3-4 koronás tételekből a kezelés végére könnyen összejött egy 20-25 koronás végösszeg.
Ehhez tudni kell, hogy egy tanító havi bére 100-200 korona volt, egy csendőr 80-100 koronát keresett. Volt ugyan, aki a szegényeket ingyen kezelte, de mivel a fogorvosi kezelés hosszadalmas, több beavatkozásból álló sorozat volt, így azt inkább a tehetősebb családok vették igénybe. A fogtechnikusok már ekkor képesek voltak teljes fogsorokat készíteni, akár porcelánból is, de ezt csak kevesen engedhették meg maguknak.

Fogkrémet karácsonyra

A fogápolási technika akkor még nagyon gyerekcipőben járt, nem tartozott a mindennapi higiéniai tevékenységek közé. A drogériákban már lehetett ugyan fogporokat kapni, néhány fogkrémmárka is megjelent már, de nem került mindenkinek a kosarába ilyen termék.
Sokan karácsonyi ajándékként vásárolták ezeket a különlegességük, újszerűségük miatt.

Nyitókép: illusztráció/ pixabay