
A szervezők szándéka a nyílt nappal az volt, hogy a világörökség részeként számon tartott solymászat hagyományait minél több emberrel megismertessék.
– Azt minden bizonnyal sokan tudják, hogy ez az ősi vadászati mód ragadozó madarakkal történik: héja, sólyom, illetve sas segítségével ejti el a vadász a zsákmányállatot. A különböző madarak méretüknél, testi erejüknél fogva különböző nagyságú zsákmányt képesek elfogni – a sasokkal például a nyúlra, rókára lehet menni, de ezek a madarak akár még az őzet is meg tudják fogni – mutatta be a módszert röviden Tóth Csaba, a Vadászati Múzeum igazgatója.

A solymászat hagyományaival ismerkedhettek a résztvevők a rendezvényen. Képünk az ünnepélyes megnyitón készült
Fotó: Helikon Kastélymúzeum
A keszthelyi program lényege az volt, hogy a résztvevők valós vadászati helyzetben, nem pedig imitált körülmények között reptették a madaraikat. A program során az érdeklődők azt is nyomon követhették, hogy miként zajlik egy ilyen vadászat: a területen először a vadászkutyák felverik a vadakat, majd a vadászok ezekre engedik rá a madarakat.
– A rendezvény lényege elsősorban az volt, hogy bemutassuk a madarak viselkedését, röptetését, a területen való mozgását, ezúttal nem a gazdag teríték volt a legfontosabb szempont – összegezte a programot az igazgató. – Egy-egy fácán, dolmányos varjú képezte a zsákmányt.
A szervezők számítása egyébként bevált, a rendezvényre ugyanis közel száz érdeklődő érkezett – az ország minden tájáról.
Forrás: Keszey Ágnes, zaol.hu