Ádám sokáig nem engedett a családi nyomásnak, hogy a zenész pályára lépjen, de kezébe nyomott gitár megváltoztatta az életét.
Fotó: Halász Gábor
– Nagyapámnak Szathmáry Györgynek zongorista – költőként nem volt egyszerű élete, mert bebörtönözték, így édesapám nem is nagyon ismerte, neki pedig korán munkába kellett állnia, hogy eltartsa a családot, édasanyját és két testvérét. A megpróbáltatások mellett elkezdett dobolni és nagyon magas szinten kezdte űzni. Hévízen, a Bibó Gimnáziumban volt dob szaktanár, és a legendás Gösser-ben játszott és énekelt. Ő szerette volna, ha dobolni kezdek, de nekem az nagyon nem ment – idézi fel a kora gyermekkort Ádám, aki járt szolfézsra, hegedült, kórusban énekelt, de ahogy ő fogalmaz: kajla gyerek volt és mindenhonnan kilógott.
Gitáron innen, gitáron túl
– A középiskola végén kaptam apukámtól egy gitárt. Netről, egy zenekritikus ajánlásai alapján belemerültem albumokba és olyan zenéket kezdtem el megtanulni, ami igazán megfogott. Nem túl populáris dalok, de nekem tetszettek, így nem is mentem el gitároktatóhoz, hanem egyszerűen csak magamtól néztem az akkordokat.
Fotó: Halász Gábor
– Mindig szerettem volna sajátot alkotni. Későn kezdtem el rendesen zenélni, így volt egy belső feszültség, hogy most kell bepótolni mindent. Sokszor 6 órákat gyakoroltam, már véres volt a kezem, mert fémhúros gitáron kezdtem el játszani – meséli Ádám a kezdetekről. – Először angolul írtam dalokat, mert angol zenéket hallgattam leginkább. Ott voltak egész jók, de igazából tengődtem, egyetemre jártam és azt hiszem, egy picit elvesztem. Mintha megrekedtem volna. Körülbelül két éve kezdtem el magyar zenéket is írni. Egy barátommal Spanyolországban kirándultunk, s ott nagyon átállt az agyam valami egészen másra. A haverommal, aki rapper, elkezdtem freestyle-ozni és mindig egy ötlet mentén haladtunk. Ez szöveg gyakorlásnak nagyon jó volt, s elkezdtem egy más, érdekes stílusban írni zenéket, mint a korábbi koncepcióm volt. Nagyon megfogott ez az irány, teljesen csatlakoztam, de a dalaim nem egysíkúak, mindig átmegy más stílusba. Tehát vannak változó szekciók, amik a hangulatomtól függnek és az befolyásolja, hogy éppen milyen zenéket írok..
Írás és koncepció
Ádám úgy érzi, ha én egy nap alatt nem fejez be egy új zenei ötletet, akkor az általában húzódik.
– Most például van egy olyan zene, amit a napokban fejeztem be, és egy éve kezdtem el de közben teljesen átformáltam. Felhasználtam viszont a refrént, mert passzolt ahhoz az új koncepcióhoz, ami megérett bennem. Ha van egy szlogen, akkor azt próbálom kibővíteni. Tehát nem az van, hogy leülök és elhatározom, hogy most erről és erről fogok írni, hanem inkább elképzelés, egy kép, mert vizuálisan szeretem elképzelni a zenéket, s ez a látásmód forralja ki, teszi egésszé a kezdeti gondolatot.
Fotó: Halász Gábor
A zenész srác nagyjából 50 saját dalnál tart most, s ezen felül van még jó néhány, amely feldolgozatlanul áll, hangszerelésre várva.
Irány a tévé
– Egy éve zenéltem, amikor kiraktam Instagramra egy videót, ennek kapcsán kerestek meg és indultam egy tehetségkutatóban, ahol a harmadik körig jutottam. Hihetetlen inspiráló emberekkel ismerkedtem meg, nagyon nagy élmény volt! Majd néhány évvel később jött egy újabb felkérés, akkor a TV2-től, a Sztárban sztár leszek műsorból, ahol az első élő adásig jutottam – nagyon nagy kaland volt, sokat dobott rajtam.
Fotó: Szathmáry Ádám/privát
– Ott az egyik stábtag említette, hogy a Hajógyár program indít egy Petőfi zenei versenyt. Utolsó este vettem föl a dalokat a Margitszigeten. Sokáig nem jött válasz, nem tudtam, hogy bekerültem-e a kiválasztottak közé vagy sem. Aztán megjött az eredmény: kislemez díjat nyertem! A korábbi dalaimból fogok csipegetni. Majd belevágok egy album-tilógiábaba, egy három felvonásos történetbe, amely tézis – antitézis – szintézisen alapszik, vagyis egybefolynak a dalok, végig van vezetve a narratíva, akkordmenet terén is. Az albumok megjelenéseit megelőzően (külön-külön jönnek majd nem túl nagy időtávokban) adok majd ki singleket és két kislemezzel is elő fogok rukkolni. Nagyon várom, hogy ősszel felvegyük!
A Balatonhoz húzza a szíve
– Amikor Keszthelyen vagyok, kimegyek utcazenélni. Ez annyira spontán, életteli dolog: ahogy jönnek-mennek az emberek – odajönnek, tapsolnak, leállnak, hallgatnak. Ez tök jó és izgalmas. Emellett sokat lendít rajtam a KeKsz (Keszthelyi Kultúr Szövet), hogy a havi esteken, az ÖME-n (Összetett Művészeti Est) felléphetek, illetve a most nyáron zajló Sétáló Utcai Koncertek is, ahol több ízben találkozhatok a közönséggel!
Fotó: Halász Gábor
A Balatonra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép, fotók: Halász Gábor
