– Azt gondolnánk, hogy egy békés, nyugodt, mulatságokkal teli keszthelyi napról mesélünk, amikor 1913. december 31. szilveszteréről lesz szó, de ebben a történetben senki sem lesz vicces kedvében – kezdi a titokzatos történetet Iski Szilvia, a Helikon Kastélymúzeum történésze.
Tejtermékek és virslik akasztották ki az élelmiszer ellenőröket
– Tóth Ede, a keszthelyi Vegyvizsgáló Intézeti vegyész mérnök meglátogatta a keszthelyi piacot, ahol 9 mintát vett különböző élelmiszerekből ellenőrzés céljából. Általában tejtermékeket vizsgáltak, 7 mintát feltétlen rossznak minősített a feltétlen rossz, rossz és megfelelő kategóriák közül.
60 liter tejet megsemmisített és ki is öntött a vizsgálata során.
Valószínűleg volt már mérőeszközük, amivel megmérték a tej zsírtartalmát, és könnyen lehet, hogy itt vizezett termékkel találkoztak.
Délután folytatta munkáját, Farkas Kálmán főszolgabíróval látogatott el a mészárszékekbe. Akkoriban hat hentes működött a városban, egy meg nem nevezett hentesnél rendkívül nagy piszkot és koszt látott, majd megvizsgálta a szafaládét. Ebből látjuk, hogy abban az időben is kedveltek voltak szilveszterkor a virslihez hasonlító olcsóbb húsáruk, a krinolin és a szafaládé is.
Ebben a szafaládéban talált húspépet is, de burgonyakeményítő és piros festék is volt benne, így ezt is megsemmisítette.
Krumpliból vajat?
Burgonyával a vajat is hamisították olvasd el ezt a bejegyzést a Balatonvidék egyik 1900-as lapszámából:
„A drága vaj. Elmés furfanggal próbált a söjtöri asszony kevés vajért sok pénzt szerezni. Ugy gondolta, ha lehet a csirkét megtölteni, miért ne lehetne a vajat is. Formált is vajból üres gömböt és megtöltötte jól megfőzött burgonyával azon tudatban; hogy amily jól lenyomja ez a mérleg serpenyöjét, annyira felemeli a vaj árát. Dicsérte is a lelkem galambom” édes szókkal vaját az alkudozó zalaegerszegi kereskedőnek, aki álmélkodva látta még azon nap, miként változott burgonyává a vaj. Nyomozta is mindjárt az eladót, a kit elárult piros pozsgás arca és ékesen szóló ajka, mely még ékesebben szólva váltotta meg ügyesen készített, 1 kiló burgonya vaját ’20 koronával, hogy elkerülje a földi bíróság Ítéletét.”
Túróba zsemlekocka, gesztenyébe főtt bab….
1912 májusában nyílt meg az új keszthelyi élelmiszervizsgáló állomás.
Amióta élelmiszer létezik, azt azóta hamisítják, hasonló botrány ekkor sem csak a keszthelyi tejfeldolgozókat és henteseket érintette.
1820-ban jelent meg Angliában az első könyv, ami az élelmiszerhamisítással foglalkozott. Ez a könyv 1822-es kiadásban, német fordításban megtalálható a keszthelyi Festeticsek könyvtárában is.
A hamisítás egyik fajtája volt a mennyiségnövelés, ilyenkor a tejet egyszerűen hígították, felöntötték vízzel, gyengébb lett a minősége, de nagyobb haszonra lehetett szert tenni.
Gyakran a bort is vizezték a borosgazdák és a vendéglátósok, gyakran kevertek össze gyengébb minőségű bort a jobb minőséggel. A túrót a kofák és a cukrászok helyenként zsemlekockával vagy főtt krumplival, a gesztenyepürét főtt fehér babbal szaporították.
A bors sokáig aranyárban volt, egy-két szem borsért a középkorban nagyon sok pénzt el lehetett kérni, nem véletlen a mondás, miszerint borsos ára van. A borsot úgy hamisították, hogy olcsóbb, színezett boróka és mustármaggal keverték össze.
Az első világháború idején, amikor szinte semmit nem lehetett kapni, ezek az úgynevezett hamisítások a túléléshez kellettek. Ekkor találták ki a leleményes háziasszonyok, hogy tökből készülhet a lekvár vagy hogy gesztenyelisztből a kenyér, mert sem búza, sem gyümölcsök nem voltak.
Károsak a sajtótermékek?
A nagyobb problémát az okozta, ha olyan anyagot adtak az élelmiszerhez, ami az egészségre is káros lehetett.
A liszthez sokszor kevertek gipszport, de Angliában előfordult, hogy mérgező timsót öntöttek bele. Minél fehérebb volt a liszt, annál drágábban lehetett eladni, az számított módosnak, aki minél fehérebb kenyeret evett, a timsó tökéletes fehérítő por volt, de nagy mennyiségben halálosnak bizonyult.
Keszthelyen az 1910-es években betiltották, hogy újságpapírba csomagolják a húsokat, sőt, a kirakatba sem tehettek újságlapokra hústerméket.
A rendelet szerint csak tiszta zsírpapírba téve lehetett húst eladniuk a henteseknek, mert az újság betűi ólmot tartalmaztak. Ha néhány napig a kamrában ebben az újságban tárolták a húst, akkor a mérgező ólom kioldódhatott, a húsra kerülve betegséget, halált is okozhatott.
Olvasd el, mitől volt rózsaszín a margarin a régi időkben!
Nyitókép: pixabay