Mihály Szilvia | 2020.10.04. 06:00
Te lefutnál 27 órát?
Évi 4000 km futás, 5000 km kerékpározás és 200 km úszás tartja edzésben a keszthelyi Juhász Péter futót. Már körbefutotta és átúszta a Balatont, a környező hegyek pedig futóverseny szervezésére is inspirálták.

Juhász Péter egy keszthelyi bank fiókvezetőjeként dolgozik, a sport az élete meghatározó része, ma pedig már nem csak résztvevője a versenyeknek, hanem szervezője is. A hétvégi Vadlán 108 km-es terepfutást futók szervezik futóknak. Ezen a versenyen Péter főszervezőként nem indul, de a saját tapasztalatait felhasználva készülnek a megmérettetésre.
Kattints ide, és tudd meg, mi minden vár a terepfutókra!

A fekete emberke a futóútvonalat jelöli az erdőben
Fotó: Krepsz Zoltán

 

– Kiből lesz ultramaraton futó?
– Ha az ember sokáig csinál valamit, feszegeti a határait, és új tapasztalása lesz, így van ez a futással is. Én régebben kerékpároztam, aztán triatlonoztam, majd belekeveredtem egy Bécs-Pozsony-Budapest ultrafutó csapatba, ott megfertőződtem, láttam, hogy lehet többet is futni, mint egy maratont. Volt olyan futó, aki egyedül futott haza Bécsből Budapestig, nem értettem, hogy csinálta, hogy tud minden nap 80-90 km-t futni a felkészülés alatt.

Fotó: Juhász Péter

Csapatban és egyedül is kipróbáltam magam hosszabb távon, triatlon versenyek, majd a nagyatádi Ironman verseny után jött az Ultrabalaton. Először egy barátomat kísértem a tó körül, öt-hat kíséret után úgy éreztem, nekem is körbe kellene futnom a tavat. 2017-ben a családom kísért, az ő segítségükkel ez egy izgalmas élmény és nagy tapasztalás volt.

Juhász Péter és Lubics Szilvia a Vadlán terepen
Fotó: Juhász Péter

 

Saját magamért futottam, önző módon fárasztva azokat az embereket, akik segítettek. Én azt mondom, találjuk meg a határainkat és feszegessük azokat, de nem billenjünk át sérülésig vagy hogy csak ezzel foglalkozunk. Úgy látom, sokan túlvállalják magukat, nem tartják a fokozatosság elvét, ilyenkor nagy a sérülésveszély és nagyobb a kudarcélmény. Én 35 éve sportolok, fokozatosan álltam át a nagyobb távokra. Nem szabad kisebbíteni semmilyen távot, a 400 métert sem, mert a maga nemében mindegyik kihívás és lépcső egy következő fokhoz. Ultrafutásban egész elképesztő számok vannak, van hat napos verseny, fussuk körül a Földet verseny, volt olyan, aki majdnem minden nap futott 100 km- t 100 napon keresztül. Nekem egy gobelin készítő alkotása, ami 72 ezer öltésből és 200 színből áll, ugyanilyen elképesztő teljesítmény.

– Hogyan kezdjen neki egy átlagos ember a futásnak, akár rövid távon?
– Már az is jó, ha valaki felvesz egy hátizsákot, és elindul túrázni. Aztán ebből lehet kocogás majd futás is az erdőben. Hosszú távon már a munka, a család mellett kell az edzésidőt beilleszteni a napokba. Amatőr sportolóként én azt tapasztaltam, hogyha kitűzök egy Ironman távot 8-9 hónappal későbbre, akkor heti szinten kell azt a távot letudni, adott héten futni kell legalább 40 km-t, úszni 4 km-t és biciklizni 200-at. Ha maratont akarsz futni, fussál heti szinten 40-60 km-t, ez négyhetes ciklusokra elosztva havonta nagyjából 200 km-t jelent. Ez nem olyan sok napi szintre lebontva, napi egy óra időráfordítással ez teljesíthető. Ha napi egy órát mozgunk, az heti hét óra, ezzel, ha valaki kellő ritmussal és ütemmel építi fel, évente egyszer biztonságosan lefutható egy maratoni táv.
Napi egy óra mozgást receptre adnék mindenkinek.

Fotó: Juhász Péter

– Városi legenda vagy ez tényleg igaz, hogy te hazafutsz Veszprémből Keszthelyre?
– Volt olyan, hogy készültem egy hosszabb versenyre, és igen, akkor a feleségem elvitt Veszprémbe, ott aludtam, majd másnap hazafutottam. Előző nap megálltunk letenni a frissítő csomagjaimat, így kirándultunk is, és másnap minden a megfelelő helyen és időben várt. Azt gondolom, hogy aki ultrát akar futni, ne essen abba a hibába, hogy lezsibbasztja a családját, hogy kísérni kell, frissíteni kell, száraz ruha kell. Az igazi ultrafutás lényege, hogy azt egyedül oldjuk meg.
Készítsd elő, tervezd meg, vidd ki a csomagodat, tedd le valahová, ahol biztosan ott marad, a vadon élő állatok nem fogják elvinni. A Vadlán útvonalán szoktam ilyet gyakrabban csinálni, és akkor tudom, hogy hol lesz a vizem, a frissítő pontjaim. Most már úgy ütemezem, hogy ez az énidőm lesz, de régebben én is a család segítségét kértem.

– A támogató család nélkül ezek a távok nem teljesíthetők?
– A Balaton körül 30 órát voltak velem úton. Elvárni tőlük, hogy fejben és testben is ott legyenek, most már azt gondolom, hogy önző dolog volt. Bár ők is élvezték, azt vallom, nem kell mindenbe belevonni őket. Sokszor kísértem Sárosi Gyulát, kísérőként biciklivel ez sokkal unalmasabb, monoton teljesítmény, mint futóként, amikor versenyzünk. A kísérőnek kell koncentrálni, figyelni a futóra, arra, hogy egyen, igyon, ne sérüljön, motiválni kell, ezért egy lelkiismeretes kísérő a verseny végére ugyanannyira elfárad, mint a futó. Van, hogy a futó azért vall kudarcot, mert rosszul tervezte meg a saját teljesítőképességét, és a kísérője sem volt felkészülve a holtpontokra. Fokozatosság nélkül gyorsan jönnek a holtpontok. Ha az idegrendszer fáradt, akkor nem az örömet, hanem a feszültséget, kudarcélményt hozza a futás. A kísérőnek kulcsszerepe van. Egy 24 órás futás lehet rekreáció, örömfutás. Ha olyan kísérőnk van, aki ezt nem ennyire élvezi, akkor rá is kell figyelni, vele is kell törődni, és ez a futó energiáját veszi el .

 

– A futás ezek szerint komoly tervezést igényel. Ez a hétköznapi nehézségek leküzdésében is segít?
– Az ultra távok teljesítése szerintem egy alapszabály mentén teljesül, tudni kell, hogy folyamatos újratervezés van. Lesz egy vízhólyagod, elfogyott valami élelmiszer, elkezd fájni a lábad, rossz idő lett, de van egy cél, egy idő vagy egy táv. Ilyenkor újra kell tervezni, lassítani, gyorsítani, cipőt vagy zoknit cserélni. Ezek apróságok, de az életben is így van, folyamatosan újratervezünk. Ha egy megoldás valami miatt nem működik, újat kell keresnünk. Egyszerű a cél, vagy A-ból B-be kell minél gyorsabban eljutni, vagy 24 óra alatt kell lefutni 200 km-t. Erre felépítesz valamit, és elkezded végrehajtani. Ez a hétköznapokhoz képest sokkal egyszerűbb. Legyen mindig B terved és a B tervnek is legyen B terve. Akár a kudarc, akár a siker okait át lehet emelni a hétköznapokba.

– Az Ultrabalton és a Vadlán mellett melyik balatoni versenyre emlékszel szívesen?
– Tihanyban van egy érdekes verseny, ennek a neve a One Way Ticket. Ez azt jelenti, hogy közel 7 km-t kell 1 óra alatt teljesíteni. Ha ezt megtetted, jön a következő óra, és megint rajthoz állhatsz. Ez addig megy, míg egy ember marad a végén, aki képes ismét rajthoz állni. Ez más típusú futás, hiszen a versenyzőtársaktól is függ, hány órás lesz a végén. Itt minden órában van rajt, ha az előző rajtot és célt megcsináltad, jól választottad ki az erőidet, frissítettél, akkor megint rajthoz tudsz állni. Ahogy telnek az órák és fogynak az emberek, egyre izgalmasabb. A végén egy marad, aki az utolsó kettőből még képes rajthoz állni. Nem tűnik soknak 7 km egy óra alatt, de ez addig ismétlődik, míg ketten maradnak. Tavaly volt először ez a verseny, a mezőny még nem volt olyan nagy, ehhez 27 óra kellett, akkor úgy alakult, hogy én nyertem.

 

Idén 33 óra kellett, Csécsei Zoltán, aki megnyerte, szerintem még ment volna 10 kört, de a győztesnek csak egy plusz kört kell futni a másodikhoz képest. Ha két kellően erős és elszánt versenyző marad a végére, akkor csak futják a köröket. Érdekes mentális élmény volt, amikor ketten maradtunk. Nekem az működik, ha nem figyelek az ellenfelemre, csak magamra. Ez párbaj szituáció, nincs nagy tempó, de frissnek kell maradni és fejben is erősebbnek kell lenni a másiknál, mert nem tudod, mikor van a vége. A Tihanyi Belső-tó körül nagyon szép környezetben futottunk. A nap minden szakában megcsodálhattuk a természetet.

– Összeszámoltad, hogy mennyit futottál már?
– Évi ezer és 4 ezer km között szoktam futni, kerékpárral ezer, 5 ezer km-t teszek meg. A gyenge pontom az úszás, amiből 100-200 km-t megteszek éves szinten, voltam már a Balaton-átúszáson is. Többéves átlagban heti 7-10 órát mozgok. Ez szerintem egyáltalán nem jelenti azt, hogy én sportoló lennék, a mozgást csak beleteszem az életembe.

Fotó: Sallai Gábor

Mindenkinek azt tanácsolom, olyan mozgást végezzen, amiben érzi, hogy erőfeszítést tett, de nem vállalja túl magát, örömet okoz, hogy azt teljesítette.

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva