A negyvennapos nagyböjt – bár elsőre talán a többségnek az étkezési korlátozások jutnak eszébe – nem elsősorban testünkre van jó hatással, sokkal inkább a lelket, a hitet erősíti. Ilyen céllal sok más vallásban vagy eszmében is ismertek táplálkozási előírások, korlátozások. A keresztény ünnepvárás időszakának hossza, a negyvenes szám emlékeztet az ószövetségi történetre is, a negyvenéves pusztai vándorlásra.
– A Vörös-tengeren való átkelés jelentette a zsidóság számára az Isten gondviselő, atyai szeretetét és jóságát, jelentette számukra szó szerint a fogságból való szabadulást. S minden évben, ahogy a törvény előírta, meg is ülték a pészahot, a pászkaünnepet, az átvonulást. Ekkor bárányt öltek, keserűsalátát, retket, tojást ettek, sót helyeztek az asztalra. Könnyet hullattak, megemlékezve, hogy ez az időszak keserű, szenvedéssel teli volt az emberek életében, de ugyanakkor maga az étkezés, a pászkavacsora ünnepi hálaadás Isten nagy tetteiért – emlékeztetett Tál Zoltán, a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom plébánosa.
– Ilyenkor keresztelték meg azokat a felnőtteket, akik több éven át készültek a hitjelöltség alatt arra, hogy húsvét vigíliáján, ezen a szent éjszakán felvegyék a keresztség szentségét, az eucharisztiát, elsőáldozók legyenek és a püspök meg is bérmálja őket – folytatta az atya.
E gyökerekből fakadnak a ma is ismert hagyományok: az ószövetségi szokásokat vette át az ősegyház, amikor kibontakozott húsvét ünnepe. Az arra való készülődés lényegét a plébános hamvazószerda üzenetét idézve összegezte: „Tartsatok bűnbánatot, térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”.
Tál Zoltán: A böjti fegyelem átformálja az ember gondolkozását és érzéseit, s az önneveléssel az önértékelés is formálódik Fotó: Keszey Ágnes
– Láthatjuk, hogy a bűnbánat a böjti idő legfontosabb felhívása. A bűnbánat együtt jár azzal, hogy bocsánatot is kérünk. A megtérés: a szív igazi megtérése. A szív megtisztítása: a jó cselekedetek gyakorlása, s az imádságos életben való elmélyülés. Ez a lelki megújulás mindenkit meghív arra a belső útra, amely azt hozhatja magával, hogy az emberek megállnak és elgondolkoznak, mi az a jó, amit meg lehet tenni – mutatott rá Tál Zoltán.
Az ünnep előtt például sok helyen tartós élelmiszereket gyűjtenek a rászorulók javára – ezzel például a nem hívők is tudnak jót tenni másokért. A jó cselekedetek mellett ezen időszakban az önmegtartóztatás is fontos. A böjtöt nem csak a vallást gyakorlók ismerik és követik. Vannak, akiknek erre az egészség, a fogyás jelenti a motivációt, vagy azért vonnak meg maguktól bizonyos ételeket, hogy ne terheljék a szervezetüket, például tartóztatják magukat a hús fogyasztásától, vagy bizonyos ideig léböjtkúrát tartanak.
– A böjtöt, a bűnbánati idő gyakorlását már az Ószövetség is említi, ezt vette át és újította meg az ősegyház. A profán világ is ismeri a böjt és a lemondás belső értékét, hogy megfegyelmezzük önmagunkat, hogy megtartsuk a fogadalmainkat, bármilyen kicsik is legyenek azok. Meg kell fogalmazunk, mi az, amit tenni akarunk. Kell az elszántság s a lelki erősség ajándéka, amire a hívő ember valóban kéri a kegyelmet.
Lemondhatunk valami nagyszerű eledelről, vendégségben, ha hússal kínálnak, megjegyezhetjük: nagyböjt van, péntek van, nem szeretném a húst megenni. Vannak, akik egész nagyböjtben nem esznek húst, vagy megvonják maguktól az édességet. Lehet bármi egyéb lemondás is. Így a böjt felismerése a szem böjtje, a szív böjtje: hogy nem vágyakozunk valamire, ami magával ragad bennünket, nem vásároljuk meg, vagy nem fogjuk birtokolni, mert most nem tartozik annyira szorosan az emberi életünkhöz. Lemondhatunk a tévénézésről vagy az internetezésről is.
Dirk Bouts flamand festő (1415-1475) Az utolsó vacsora című festménye Fotó: ZH reprodukció
S vannak, akik éppen hangsúlyt helyeznek valamire, például a Biblia olvasására. A nagyböjt az élet egy-egy olyan területét helyezi előtérbe, ami valaki számára vagy nehéz, vagy még jobb szeretne benne lenni, még több értéket szeretne adni – részletezte Tál Zoltán.
S mindehhez mi adhat erőt és kitartást? A vallásos emberekben a hit ereje és az erős lelkiség az, ami meghatározó. A nem hívőknek pedig az erős motiváció segíthet abban, hogy amit elhatároztak, azt be is tartsák. Egy-egy ilyen időszakban, ami sokszor próbatételt is jelenthet, arra is ráébredhet mindenki, akár hívő, akár nem követi a vallást, hogy érdemes magunkat nevelni, formálni. A lemondással, a nélkülözéssel lélekben gazdagabbá válhatunk.
– A nem hívő ember keresse azt, amiről ő le tud mondani, ha fontos számára az önnevelés, a belső formálódás. A böjti fegyelem átformálja az ember gondolkozását és érzéseit, s az önneveléssel az önértékelés is formálódik. A hit embere számára maradjon meg az imádság – adott iránymutatást Tál Zoltán.
A keszthelyi plébános ehhez kapcsolódva Szent Pál szavait idézte: ha nem támadt volna fel Krisztus, nem ér semmit a ti hitetek.
– Lényeges, hogy Istent a böjt, az ima, a jó cselekedet, a bűnbánat gyakorlása által felismerjük, s amikor felismerjük, akkor tudjuk, hogy az Isten hosszan tűrő, irgalmas és kész a megbocsátásra. A belső fegyelem türelemre, belső összeszedettségre nevel, s valóban szolgálja, hogy az ember lelkileg megtapasztalja azt, hogy vannak határai, korlátai, de azt is, hogy Isten, aki valóban az irgalmasság atyja, segít bennünket abban, hogy a nagyböjt gyakorlatai, jó cselekedetei által valóban új emberekké váljunk húsvétra.
A HÚSVÉTRA KÉSZÜLÜNK
Hamvazószerdától a kereszténység legnagyobb ünnepére, húsvétra készülünk. Ez a nagyböjt negyvennapos időszaka. Két szigorú böjti nap van: a hamvazószerda és a nagypéntek, ekkor háromszor szabad enni, s mindössze egyszer jóllakni. A péntekek bűnbánati napok. A bűnbánatot kifejezhetjük például azzal, hogy a hús fogyasztásától tartózkodunk.
A vasárnapokra nincsenek szigorú előírások, hiszen akkor az egyház soha nem böjtöl. Nagyböjt utolsó napjai különösen jelentősek, nagycsütörtök az utolsó vacsora, az eucharisztia napja. Nagypéntek Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának ideje, nagyszombat a sírba tételének a napja, a húsvétvasárnap pedig a feltámadásáé.
Kiemelt kép: keptar.oszk.hu
Forrás: Keszey Ágnes, zaol.hu
