A Helikon Kastélymúzeum vadászati kiállítása öt földrészen elejtett, több mint 200 vadfaj trófeáinak ad helyet. Az állatok többségével „természetes élőhelyükön” sétálva ismerkedhetünk meg, a gyűjtemény Európában páratlan értéket képvisel. Legújabb preparátumuk egy törpeantilopot elkapó barna hiéna pár.
– A múzeumanyag folyamatosan gyarapodik, elsősorban a múzeumalapító, Hídvégi Bélának köszönhetően. Folyamatosan járja a nagyvilágot, elhivatott munkájának köszönhetően különleges trófeákat gyűjt be. Ezeket a magyar államnak ajánlja fel, az összes trófea a Természettudományi Múzeumhoz kerül, végleges kiállítóhelyre pedig hozzánk érkeznek – tudjuk meg Tóth Csabától, a Vadászati Múzeum vezetőjétől. – Az anyag folyamatos bővülése indokolta, hogy a múzeum területét is bővítsük. A Nemzeti Kastélyprogramnak köszönhetően két új épületszárnyat építettünk, az egyikben ázsiai, a másikban afrikai élőhelyet alakítottunk ki.
Kattints ide, és olvasd el a bővítésről írt cikkünket!
– 2007-ben, amikor a múzeumi installációkat kezdtük építeni, az országban elsőként alkalmaztunk olyan technológiát, ami ennyire látványosan, élethűen jeleníti meg az élőhelyeket, azóta már máshol is építettünk hasonló diorámákat. Mi részben vadászati, részben természettudományi jelleggel mutatjuk be az állatokat, egy-egy élőhelyen jellegzetes hangokat hallhatunk, az állatok egész alakosak, egy beszédes pózban, mozdulatban figyelhetők meg.
Ha csak agancsokkal, szarvakkal raknánk tele egy termet, az nem érdekelné az embereket.
Hídvégi Béla és Tóth Csaba
Fotó: Mészáros Annarózsa
Trófeavadászok kutatják fel a ritka állatfajokat
– Hol és hogyan szerzik meg a trófeákat?
– A világban nagyon sok vadászatszervező cég dolgozik, fontos hangsúlyozni, hogy mi csak és kizárólag vadászható vadfajokat gyűjtünk be, a védett egyedek állatkertben elhullott állatok preparált bőrében vannak kiállítva. Minden kontinensnek, azon belül minden országnak van vadászati törvénye, melyben felsorolják a vadászható vadfajokat.
A mi koncepciónk az, hogy minden vadászható vadfajból be tudjunk gyűjteni egy-egy példányt a kiállításra, ezek az állatok ezzel a céllal kerülnek levadászásra.
A kapitális példányok esetében nem mindig a szarv vagy agancsméret a fontos, hanem az állat életkora is. A vadászok értékelik, hogy minél idősebb állatot ejtsenek el, gyűjtsenek be. Sok esetben ezért 5-6 ezer méter magasra fel kell menniük, akár hetekig őserdei, trópusi klímában kell élniük, nem ritka, hogy egy-egy állatért kétszer-háromszor is el kell utazni, mire sikerül terítékre hozni. Most már olyan állatokat keresünk, amik ritkák és különlegesek.
Az őserdei elefánt különleges, ritka példány
Fotó: Mészáros Annarózsa
A gyűjtemény gerince a gyakori vadfajokból tevődik össze, már szűkül a piramis, egyre ritkább fajokat kell begyűjteni, de töretlenek vagyunk, szeretnénk továbbgazdagítani a kiállítást.
Jelenleg egy pakisztáni és egy malájziai út van függőben a járványhelyzet miatt, van egy listánk, hogy ezekben a régiókban milyen állatokat szeretnénk elejteni.
A vadászat ugyanolyan mezőgazdasági tevékenység, mint az állattartás, a növénytermesztés. Itt is van aratás, amikor terítékre kerül a vad. Mi sem pártoljuk az állatok halomra lövését, ami nem tudományos célú, ami nem kapcsolódik a szigorú vadászetikához. A vadászatnak a jogi és etikai része kiegészíti egymást, aki ezeket betartja, az az igazi vadász.
Alapelv, hogy adjunk esélyt a vadnak a menekülésre, nem a mindenáron való elejtésre kell törekedni.
A vadászatot sokan elítélik, de ha belelátunk a vadgazdálkodás, a vadászat alapjaiba, akkor ez ugyanúgy elfogadható, mint az intenzív állattartás.
Nagyon fontos a múzeumpedagógia, hogy a megfelelő korosztálynak a megfelelő ismeretanyagot adjuk át. A gyerekeket egy ilyen kiállítás segítségével lehet a természetvédelemre és a vadászatra nevelni. Ennél jobb, közelibb hely csak maga a természet lenne, az itt megszerzett ismeretanyaggal az emberek már másképp mennek kirándulni is az erdőbe. Sokszor még a felnőttek is rácsodálkoznak egy-egy állat valódi méretére, egy-egy agancsra, mozdulatra.
Jól láthatók a méretbeli különbségek
Fotó: Mészáros Annarózsa
Habszivacsra húzzák az állatbőrt
– A trófeák, preparátumok valóban teljesen élethűek, ahogy a sziklákon állnak, ugranak, vadásznak. Hogyan lehetséges ez?
– A preparátorok régebben úgy tömték ki az állatokat, ma már az állatbőröket egy különleges habszivacs sablonra húzzák rá, minden vadászható állatfajnak van egy úgynevezett preparátum sablonja. Amikor egy installációt tervezünk, elképzeljük, hogy az állatokat milyen szituációban jelenítjük meg, a ragadozók, növényevők viszonyát, mozdulatait is megtervezzük. Ezt a preparátorokkal egyeztetjük, így ők már tudják, milyen pillanatban, pozícióban kívánjuk az adott állatot megmutatni. Nekik ez alapján kell a habszivacs sablont alakítani. Egy vasszál van végigvezetve a habszivacson, ez tartja, erre van ráhúzva a pozícióba állított állat.
Mozgalmas jeleneteket láthatunk
Fotó: Mészáros Annarózsa
Ha minden diorámán minden állat csak állna, és egy irányba nézne, nem lenne élethű a kiállítás, fontos, hogy a preparátumok szemei is nagyon kifejezőek.
Így lettek lépő, ugró, fekvő, viaskodó, vadászó, zsákmányon osztozkodó, dagonyázó, jeleneteink is.
Teherautón érkeznek az állatok
– Hogyan lesz egy levadászott vadból kiállítási tárgy?
– A vadászat után az elejtett vadat megnyúzzák, a bőrét tartósítják, elsősorban sóval, és ezek a bőrök sokszor hónapokig utazva kerülnek a preparátorokhoz, majd onnét a kiállításra. A bőr eredeti a kiállított állatok esetében, de a fogazat, az agyar nem, azokat külön trófeaként is ki lehet állítani. A preparátumok már kész formában, többnyire teherautóval érkeznek, nem is sejtjük, hogy időnként egy szibériai tigris, vagy zsákmányt marcangoló hiénák utaznak a platón.
A védett, szibériai tigris állatkerti példány volt
Fotó: Mészáros Annarózsa
– Kell ápolni a trófeákat?
– Ha az évi 120 ezer embert számoljuk, akik megfordulnak nálunk, akkor csak a cipőjükkel behozott por is jelentős mennyiségű, ami a levegőben szállva szennyezi a trófeákat, de előfordult már ruhamoly is az állatokon.
Minden egyes állatot egyedileg, speciálisan tisztítunk, egy ködpáraszerű gázos anyaggal tudjuk az összes kártékony mikroorganizmust, rovarkát elpusztítani, miközben ez az anyag nem támadja meg a szövetet és a fémes anyagokat. Évente egyszer végezzük el ezt a tisztítást, ilyenkor néhány napra bezárjuk a múzeumot, hiszen ez egy nagyon komoly vegyszeres tisztítási folyamat, nagyon szigorú előírások alapján történik az ápolás.
Nézd meg képeinket:
