Keszey Ágnes / zaol.hu | 2021.03.17. 14:00
Tudtad, hogy Petőfi felesége Keszthelyen született?
Szendrei Júlia nemcsak felesége, múzsája volt a költőnek, hanem támogatója is a forradalmárnak. Hajdani szülőházában több mint egy évtizede emlékszoba működik, gyere, fedezzük fel a múlt titkait!

„Nemünk nem használ karjával, testi erejével hazájának, de annál többet használhat befolyása és lelkesitése által. Mi hathatunk kedvesünk, férjünk vagy gyermekeink által, ha őket buzditjuk, ha kétszeres szerelemmel vagyunk övék, miután hazájuk iránti kötelességüket hiven teljesiték.”

Szendrey Júlia hajdani szülőházában működik az emlékszoba
Fotó: Keszey Ágnes / Zalai Hírlap

A nők és a forradalom

Petőfi, Jókai, Vasvári – az 1848. március 15-i események ismert hősei. Többek között e férfiak alakították az eseményeket. Ám nők is álltak mögöttük. Szendrey Júlia, a később „feleségek felesége”-ként is emlegetett Petőfi-nej 1828. december 29-én Keszthelyen látta meg a napvilágot, a Festetics-uradalom gazdatisztje, Szendrey Ignác és felesége, Gálovics Anna gyermekeként.

A művelt, művészeteket kedvelő s maga is alkotó fiatal nő 1846 szeptemberének elején ismerkedett meg Petőfivel, akivel egy év múlva házasodtak össze. Júlia nemcsak felesége, múzsája volt a költőnek, hanem támogatója is a forradalmárnak.

Hajdani szülőházában több mint egy évtizede emlékszoba működik, melynek fenntartója a Georgikon. Cikkünk bevezető sorai Szendrey Júlia gondolatai, melyek a Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című írásából valók. Erről még lesz szó, de előbb tekintsünk vissza a történelmi eseményekre és a házaspár életére.

Dr. Lukács Gábor az emlékszoba udvarán álló Szendrey Júlia-szobor mellett
Fotó: Keszey Ágnes / Zalai Hírlap

„Minden nő, kinek testvére, férje van, tegyen úgy, mint Petőfiné” – Teleki Blanka Szendrey Júliáról írt sorait az emlékszobánál is olvashatjuk. Arról, milyen nagy szerepet töltött be Júlia a forradalmi eseményekben, több leírás és tárgyi emlék is tanúskodik.

A kokárda készítője

– Szendrey Júlia nagyon aktív szereplője volt az 1848–49-es eseményeknek – szögezte le dr. Lukács Gábor egyetemi docens, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Campusának kezelésében lévő Szendrey Júlia-emlékszoba gondozója.

Júlia készítette az első kokárdát. Ma is úgy hordjuk a kokárdát, ahogy ő fogta össze a nemzeti színű szalagot.

1848-ban Júlia végig ott volt Petőfi közelében és támogatta. Ezt a költő nagyon sok versben meg is énekelte. Közvetlen március 15. után a zászlóvarró feleségéről ír egy verset. (Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? című költeményét.) Aztán később, részben a politikai kudarcok hatására, a költő már a legfontosabb boldogságforrásként egyértelműen feleségét jelöli meg – az Itt benn vagyok a férfikor nyarában kezdetű költeményében a sötét világot és a sötét gondolatokat állítja szembe azzal a boldogsággal, amit Júlia ad számára.

A család egy múlt század végi emléklapon, Grimm Rezső kőrajzán. Lent a költő, fia és felesége, fent szülei
Fotó: Keszey Ágnes / Zalai Hírlap

A feleség a történelmi események idején adott életet gyermeküknek. Petőfi Zoltán napra pontosan az 1848. március 15-i események után kilenc hónappal, december 15-én született. Ekkor már Debrecenben élt a család. A költő sokat volt e városban feleségével és fiával, de katonáskodott is. Júlia ’48-ban és ’49-ben részt vett a katonák ápolásában és a közösség életében is.

A tragikus 1849

– Az 1849-es év tragikus volt a család számára. Márciusban meghalt Júlia édesanyja, utána Petőfi édesapja. Júlia és Petőfi – gyermeküket hátrahagyva Aranyéknál – április elején ért fel Budára, a költő édesanyjához. Mire felértek, az anya már nagyon nagy beteg volt. Néhány héttel később, májusban ő is meghalt. Petőfi érthetően rettenetesen le volt sújtva. Júlia ekkor is támogatást nyújtott számára, tehát ott volt mint feleség. Petőfi és neje 1849-ben sok időt töltött együtt, a költő Tordán hagyta feleségét, innen indult Segesvár felé. Itt vesztette nyomát Júlia. A ’49-es év históriájához még hozzátartozik Petőfi július 31-i eltűnése, halála – idézte fel Lukács Gábor.

A történelmi és életrajzi könyvek tanúsága szerint a költő július 31-én a segesvári csatában vesztette életét, azonban egyes kutatások arra a feltételezésre irányultak, hogy ezt túlélte, és később a Bajkál-tó melletti Barguzinban temették el, mesélt a házaspár közös élete végéről Lukács Gábor. Ám az emlékszoba gondozója ennél jóval részletesebben ismeri életüket, így bepillantást engedett a történelmi tények mögé is.

Júlia-ábrázolás az emlékszobában
Fotó: Keszey Ágnes / Zalai Hírlap

A hűtlen özvegy?

– A lánglelkű asszony, aki végig Petőfivel volt, időnként még radikálisabb nézeteket vallott férjénél. Az egyik fennmaradt – nem biztos, hogy szó szerint megvalósult, de kétségtelenül jól hangzó – történet szerint, amikor a szabadszállási követválasztásra ment Petőfi, ott ült mellette Júlia.
A történet szerint atyafiak megállítják őket a város határában, hogy nem lenne jó bemenniük, mert agyonverik őket, hiszen feldühödött, megetetett, megitatott tömeg várta a kampányoló Petőfit. A költő még meg is gondolta volna magát, hogy nem akar bemenni.

Ekkor Júlia állítólag azt mondja: inkább üssenek agyon, mintsem gyávának tartsanak. Tehát a források szerint a forradalmár lelkületű asszony képe is kirajzolódhat előttünk. 1849-ben nyilván a kisgyermekes anya a leginkább jellemző szerepe, s emellett mint feleség is jelentős, aki odafordul a szüleit elveszítő férje felé, s hátrahagyva gyermekét, megy vele Petőfi gyászoló édesanyjához.

1849 nyarától pedig már özvegy, aki 1850 februárjáig keresi Petőfit: körbejárja a csatamezőket, olykor akár álruhában is. Ennek kapcsán a tragikus sorsú asszony, a szerelmét három év után elvesztő feleség képe bontakozik ki.

S aztán a negyedik Szendrey Júlia-kép: a hűtlen özvegy – ezt már az utókor aggatja rá. Bár már a kortársak közül is többen így vélekedtek, elég, ha Arany János A honvéd özvegye című költeményét vagy Jókai Mór későbbi írásait nézzük – nem kímélték a második házasságát kötő asszonyt. Érdekes, hogy Júliáról hányfajta képet lehetne megmintázni, és hogy ez a sokszínű, csodálatos nő, Keszthely szülötte mégiscsak egy volt – mutatta be Lukács Gábor Szendrey Júliát.

Szendrey Júlia írása, melyben második házasságkötése előtt Petőfi holttá nyilvánítását kérte. A dokumentumban leírta, miket hallott, míg a költőt kereste Fotó: Keszey Ágnes / Zalai Hírlap

Júlia is írt verseket

Azt a nőt, aki saját maga is írt verseket és prózai műveket, valamint Andersen műveinek első fordítójaként is ismert.

„Igen, mi nők is, kik ha nem is harczolhatunk a csatatéren, annál többet tehetünk saját körünkben, mi is szilárd lélekkel tudunk most nélkülözni mindent, minek feláldozásával a közös erőt szaporithatjuk; családunkat, vagyonunkat tudjuk önként hozzátenni a nagy árhoz, melyet hazánknak szabadsága kiván” – írta bevezető soraiban Szendrey Júlia a Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című művében.

Júlia-ábrázolás az emlékszobában
Fotó: Keszey Ágnes / Zalai Hírlap

– Ez 1849 áprilisában, néhány nappal a Függetlenségi nyilatkozat kikiáltása előtt Debrecenben jelent meg. Szend­rey Júlia ebben az írásában kvázi programot ad a magyar lányoknak, asszonyoknak, özvegyeknek, gyermeküket elveszítő édesanyáknak.
Mi ezt Júlia születésének 190. évében kitettük az emlékszobába teljes terjedelmében, nagy méretben – éppen azért, mert egy kevésbé ismert, ugyanakkor Szendrey Júlia életművében talán az egyik legmeghatározóbb, legnagyobb hatású mű. S gondoljunk bele: egy ilyen írás után – mely az akkori Közlönyben jelent meg – Júlia férjét keresve elment egészen a legmagasabb rangú katonai vezetőkig, hogy kiutazási engedélyt kapjon Törökországba. Ekkor a szó szoros értelmében az életével játszott. Ebből átérezhetjük, hogy Petőfi milyen fontos volt a számára.

Forrás: zaol.hu

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva