A keszthelyi Balatoni Múzeumban második alkalommal szerveztek inforobotika tábort, ahol robotokat programozhattak és számítógépes játékokat is készíthettek a gyerekek.
Mit tudnak a balatoni robotok, egyáltalán mik azok a gépek, amiket robotoknak hívhatunk? Németh Ferenccel, a tábort szervező TC Informatika stratégiai igazgatójával beszélgettünk.
Mit jelent a robotika?
– Nagyon széles a paletta, először azok az ipari robotok jutnak eszünkbe, amik mozognak, valamilyen automatizált folyamatot végeznek ember vagy emberek helyett.
A fogalom ennél szélesebb. Amikor nem feltétlenül mechanikai szerkezetet irányítunk, programozunk be egy műveletsorra, hanem már magának a programozásnak egy képernyőn látható eredménye is bizonyos fokig robotika.
Egy automatizmust látunk, mint például itt, ahol a gyerekek létrehoznak programozással egy játékot, vagy amit mi is ismerünk, kész számítógépes játékok, applikációk. Ott is a robotika elemeivel találkozunk, hiszen automatizált folyamatokat, mozgássorokat látunk. Egy animációs film is így épül fel.
Mindig van a robotikában valami szeriális, sorozatos dolog, mondjuk ugyanaz a mozdulatsor.
Az a látványos és élményszerű, amikor kis szerkezeteket mozgatunk meg. Ezek az ipari robotok modelljei. Hévízen a Bibó István Gimnáziumban üzemeltet a cégünk egy ipari robotot, mely egy nemzetközi pályázat keretén belül került az intézetbe. Ilyenből az egész országban nagyjából 10 db áll rendelkezésre oktatási céllal.
Robotika és történelem
– A valóságban, a Balatonnál körbevesz bennünket olyan robotika, amiről nem is gondoljuk, hogy az?
– Globálisan szinte minden termék, az élelmiszereken a ruházati termékeken át a szórakoztatóeszközökig robotizált gyártásban készül.
Ez egy turisztikai térségben, mint Keszthely, távolinak tűnik, hiszen ezen a környéken nagyon kevés olyan gyártó üzem van, ahol robotizált gyártást alkalmaznak. Ezzel együtt nagyon hiányzik ez a magas technológiájú gyártáskultúra, ami a világban már meghatározó.
Saját játékot programoznak
Fotó: Mészáros Annarózsa
Mi azért érezzük kihívásnak, hogy gyerekek részére nyári tábor keretén belül nyújtunk robotikai oktatást, mert Keszthelyt és környékét fel akarjuk tenni a robotikai nagytérképre, be kell kapcsolódni a kulturális folyamatokba.
Hasonlónak érzem ezt a feladatot, mint amit a múlt században a Reischl család tett a városért.
A XIX. században települtek Keszthelyre, bérelték majd megvásárolták a Festeticsek sörüzemét, és egy nagyon szép családi gazdaságot építettek fel. Az első családfő, Reischl Vencel egy idő után átadta fogadott fiának az üzemet, és rengeteget tett azért, hogy Keszthelyt bekapcsolja az akkor ipari forradalomnak számító vasútépítési hálózatba.
Győrben a Budapestről nyugatra haladó vasútvonal már 1856-ban átadásra került, míg Keszthelyre 20 évvel később is csak úgy jutott el a vasút, hogy Balatonszentgyörgyöt hívták Balatonszentgyörgy-Keszthely vasútállomásnak.
Győrhöz képest 30 év késéssel ért idáig a sínhálózat. Visszatekintve azt látom, hogy a technikai-ipari folyamatokból ez a térség lemaradt, most ugyanez a helyzet van informatikai vonalon. Keszthelyiként dolgunk van ezzel, be kell kapcsolódni az ipari vérkeringésbe.
Olyan technológiai megújulás zajlik a világban, ami már a kísérleti laborokból a sorozatgyártásba teszi át a mikroelektronikát, a számítástechnikát, informatikát egy újabb léptékkel hozták nagyobb versenyhelyzetbe.
Ez egy forradalmi lépcsőfok, amiből a turisztikai térségek sem maradhatnak ki.
Robotok a Balatonnál?
– Elképzelhető, hogy ezek a robotikával irányított szerkezetek a szolgáltató iparban is nagy számban jelennek meg? Láthatunk mondjuk kávézóban felszolgáló robotot, vagy rántottát készítő robotséfet?
– Mindenféle kísérletet végeznek, de a szolgáltatói fronton a közeljövőben ezek a robotok még nem lesznek hatékonyak, nem kifizetődők. Az embert nem ott kell helyettesíteni, ahol a személyes kapcsolatokra van szükség, így a kiszolgálásban én kevésbé hiszem, hogy ténylegesen robotokkal fogunk találkozni.
Az, hogy egy felszolgálót vagy minden recepcióst robot helyettesítsen, nem reális.
Azt kell a robotika felhasználása során figyelembe venni, hogy ez hol lesz hatékony, hol éri meg az embert helyettesíteni.
Hatalmas költsége van egy ilyen robot legyártásának, a megtérülési számítások alapján ezek egy nagy gyárban már hatékonyak, de egy szállodaláncnak még akkor sem éri meg a recepciósokat lecserélni, ha 100 szállodában tennék ezt. Olyan magas nem csak a gyártási, de az üzemeltetési költsége is egy ilyen gépnek, hogy ennél az ember sokkal hatékonyabb.
Voltam olyan konferencián, ahol egy tényleges robotgyártó azzal lepte meg a hallgatóságot, hogy a Star Warsból ismert R2D2 jött be kezet fogni velünk, tudott köszönni és néhány szóban kommunikálni,
a humanoid robotok elterjedése azonban még a távoli jövő.
Ami már működik, hogy okostelefonon kapcsolatba lépünk egy ügyfélszolgálattal és ott nem egy ember, hanem egy gépi hang, egy felprogramozott ügyfélszolgálat válaszol, és csak különleges esetben jutunk élő válaszadóhoz. Vannak csetbotok, a weboldalak nagy részének azonnal elérhető ügyfélszolgálati ablakában már egy leprogramozott géppel kommunikálunk.
Létezik már automatizált szállásfoglalási rendszer akár kulcs nélküli applikációval, ahol egy azonosító számsor vagy egy QR kód segítségével nyílik az ajtó.
A takarító személyzet is az applikáción keresztül látja, foglalt-e a szoba, nem kell kopogással felébreszteni a vendéget, hogy mikor kéri a szoba rendbetételét. Ez nem a távoli jövő, ez itt van.
Ez az okosotthon vezérlés egy része, hiszen van, ahol már a szellőzést, fűtést, világítást is tudjuk applikációval vezérelni.
A gyerekek és a robotika
Sok szülőnek problémát okoz a gép- és internetfüggőség. A gyerekektől az interaktív játékok a leggyakrabban semmilyen kreativitást nem igényelnek, de nagyon sok képességet, a reakcióképességet, a gondolkodás gyorsaságát így is fejlesztik ezek a játékok. Ugyanakkor hogy egy gyerek maga vigyen be új gondolatot, valósítson meg valamit a játék során, az a legtöbb programból hiányzik.
Nem inden kütyü káros, sőt
Fotó: Mészáros Annarózsa
Mi olyan játékot is mutatunk, amibe a gyerek a saját ötleteit be tudja építeni. Először a képernyőn tudnak figurát megmozgatni, vagy a robotvezérlőn vagy led panelen felvillan az a szám, amit ők programoztak fel.
Erre az élményre alapozunk, nem légből kapott, hogy valami mozog, hanem attól mozog egy tárgy, egy autó, ha annak parancsot programoztak.
A következő lépés, hogy ezek a gyerekek az általuk írt programok segítségével képesek egy modell autót mozgatni. Ezek inkább persze csak kerekeken mozgó járműszerűségek, de ez az önvezető autók leprogramozásának első fázisa.
Itt egy fekete körívet, nyomvonalat tapogatva mozog ez a kis járgány körbe-körbe.
– Ezek a gyerekek ezt már 8-10 évesen képesek megcsinálni, el sem tudjuk képzelni, mi mindent tudnak majd felnőttként létrehozni.
Azt látjuk, ha valami mozgó eszközzel kezdenek foglalkozni a gyerekek, akkor a tudást hatékonyabban tudják elsajátítani – mondta Csermák Tamás táborvezető. – A számítógép képes beszippantani a gyerekeket és akár órákat játékkal töltenek, de az itt végzett munkával jelképesen egy kifelé mutató nyilat teszünk a számítógép fölé.
