A keszthelyi Vadászati Múzeumban testközelből ismerhetjük meg a távoli őserdők vagy épp hegyvidékek élővilágát.
Elkészült egy hét méter magas afrikai őserdei dioráma, ami a látogatók számára majd csak fentről látható, de nekünk titkos ajtókon és átjárókon keresztül sikerült bejutni a dagonya kellős közepére, így testközelből láttuk az állatokat az élethű környezetben. Hihetetlen szembenézni a hatalmas testű vörös bivallyal és a csíkos bongóval.
Az őserdei dagonya mélyén
Fotó: Mészáros Annarózsa
Hídvégi Bélának, a múzeum alapítójának köszönhetően folyamatosan kerülnek különleges állatfajok a keszthelyi kiállításra.
Kattints ide és tudj meg mindent arról, hogyan lesz egy elejtett vadból múzeumi tárgy!
– A gyűjteményünk gerince a gyakori vadfajokból tevődik össze, most már egyre ritkább fajokat kell begyűjteni.
A vadászoknak sok esetben 5-6 ezer méter magasra fel kell menniük, akár hetekig őserdei, trópusi klímában kell élniük, míg egy ritkább fajt megtalálnak, nem ritka, hogy egy-egy állatért kétszer-háromszor is el kell utazni, mire sikerül terítékre hozni – tudtuk meg Tóth Csabától, a Vadászati Múzeum vezetőjétől.
Zsákmányszerzés és szerelmi csatározás
– A legújabb preparátumunk egy Afrika déli részén élő barna hiéna pár, akik épp egy törpeantilopot kaptak el.
Barna hiénák marcangolnak egy törpeantilopot
Fotó: Mészáros Annarózsa
Ez az állat döntő többségében dögevő, kisebb termetű állatokra csoportosan, éjszaka vadásznak. Ezen a kontinensen az egyik legerősebb a hiénák harapása.
Az, hogy a ragadozók elejtenek egy másik állatot, a természet rendje, ezt a gyerekeknek is látni kell, ők megértik ezt. A pozíció kialakításánál figyeltünk arra, hogy az élethű, de elfogadható legyen.
Ebben a jelenetben a ragadozó az áldozat, a farkas, az áldozat csánkját támadja, lesebesíti, hogy lelassuljon, hogy könnyebb legyen elkapni. A farkasok csoportosan vadásznak, így eredményesebbek. Minden mozdulat élethű.
Jól láthatók a méretbeli különbségek
Fotó: Mészáros Annarózsa
Az állatvilágban az azonos neműek a párzási időszakban hatalmi harcokat vívnak, ilyen jelenetek is láthatók nálunk. Mindig a testtömeg a döntő, az azonos testtömegűek verekednek össze. Ha azt gondolják egymásról, hogy hasonló az erejük, akkor megvívják a harcot a nőstényért.
A biológiai sokszínűséget mutatjuk be, az állatokat egymás mellé állítva láthatók a méretbeli különbségek, arányok is.
Az őserdei elefántunk nagyon különleges példány. Sokan csak a nagyobb testű szavannai elefántot ismerik. Ez a faj meglehetősen rejtett életet él, kevesen ejtették még el. Ha közelebb megyünk a kiállított állathoz, még az ormányán lévő szőrszálakat is láthatjuk.
Az őserdei elefánt különleges, ritka példány
Fotó: Mészáros Annarózsa
Az agyara nem eredeti, a preparátumoknál a szarvakat, agyarakat helyettesítjük, azok külön kerülnek kiállításra, de az állatbőr valódi.
Afrika mélyén
A dagonya, ahol állunk, ezeknek az állatoknak létszükséglet. Itt hűtik a testüket, megszabadulnak a külső élősködőktől, vizet találnak. Egy-egy ilyen vizes élőhely Afrikában odavonzza a különböző állatokat. Vörös bivaly, bongó, leopárd, csíkos bongó, kiskudu, tarajos sül, zebra duiker, leopárdok, pávián, madarak népesítik be a keszthelyi őserdőt.
– A zebra duiker, más néven bóbitás antilop gyönyörű, stabil állományú, vadászható állat. Libériából került a gyűjteményünkbe, Hidvégi Béla zsákmányolta.
Csodaszép a zebra duiker
Fotó: Mészáros Annarózsa
Örökös kérdés, hogy mi vadászható, mi nem. A vadbiológusok folyamatosan nézik, melyik fajnak, alfajnak stabil az állománya, ami vészesen csökken, annak beszüntetik a vadászhatóságát.
Csíkos bongót, csavartszarvú antilopot első magyarként Szécsényi Zsigmond vadászott, most sem nagy a bongóvadászok létszáma, ez a faj ritkán látható kiállításon.
A leoprádok kedvenc csemegéje a majomhús, a kiállított jelenetben szinte azt is halljuk, ahogy a pávián visítva figyelmezteti a többieket a veszélyre, olyan élethű a mozdulata.
A fekete arcú impala csak Namíbiában él. Az impala az egyik leggyakoribb afrikai vad, a kezdő vadászok gyakori első zsákmánya.
Ázsia vadvidéke
Az ázsiai hegyvidéken is különböző nagyvadfajok vannak természethű környezetben bemutatva.
Nagy léptékben a Góbi-hegységtől a sivatagon át elérkezünk egy orosz hegységhez, ahol vastag szarvú juhok vannak, a vártán pedig ibexek, kőszáli kecskék, melyek jellemzőek az orosz és a himalájai hegyvonulatra.
A pakisztáni csavart szarvú kecskék, a markhorok, nyolc-tíz darabot lehet évente lőni, fokozottan védik. Az ottani törzsek érdekeltté vannak téve, hogy vigyázzanak rájuk, hogy szaporodjon az állomány.
A hópárduc is fokozottan védett, ez egy állatkerti példány, Belgiumból vásároltuk. Így be tudjuk mutatni a nem vadászható, védett állatokat is.
A védett, szibériai tigris állatkerti példány volt
Fotó: Mészáros Annarózsa
Van egy védett szibériai tigrisünk is, egy állatkertben született példány. Ott is pusztult el, egy osztrák preparátor készítette el számunkra.
Nézd meg képeinket:
