– Milyen típusú borásznak tartod magad?
– Édesapámmal mindketten az újítók közé tartozunk, acél tartályban forrnak ki boraink. Néhány minimális vörös tételt teszünk csak fahordóba.

Ezek a borok szóljanak a Balatonról! A gyümölcsökről, az üdeségről, a frissességről. Mindig az a cél, hogy jó legyen inni.

Számomra nagy inspiráció volt amikor, tíz évvel ezelőtt, pár hónapot töltöttem Dél-Afrikában. Nagy várakozásokkal töltött el, hogy na, majd kimegyek és látni fogom, hogy hogyan kell azokat a nagyon érett, nagyon zamatos, nagyon gyümölcsös, nagyon jó borokat megcsinálni ott, a világ másik felén. Megérkezett az első napi szállítmány, beleborították a garatba, áradt ki, robbant ki a gyümölcsillat…. Ennyi a titok. Ezt szeretném én is minden palackban elérni, ez motivál. Nyilván, itthon más a klíma, de ez a stílusirány: kerekek legyenek a savak, jó legyen inni, örömet okozzon. Van egy barátom, akivel mindig megkóstoltatom a boraimat. Ő külső szemlélőként van jelen, nem borász, de szereti a jó borokat. Ő szokta azt mondani, hogy: olyan borokat készíts, ami nem borízű.

– A technikára nagy hangsúlyt fektettek. Ez hogyan jelenik meg a mindennapi tevékenységekben?
– Mi a technológiai borkészítés irányvonalát képviseljük. Úgy mint fajélesztő, szabályozott hőmérséklet, mindennap méregetünk mindent. Hol tart az erjesztés, mennyi volt a cukorfogyás. De a szüreten is gépeket használunk, kombájnt vetünk be a betakarításkor, mert gyors. Reggel kijön a gép, fél óra múlva ott van benn a szőlő a feldolgozóban. Így hidegen jön be a szőlő. Ezt régebben, a kizárólagos kézi szüret idején, nem lehetett megcsinálni. A kombájn, amivel dolgozunk, eleve tisztítja a szőlőt. Van egy bogyózó rész rajta, ami a nagyobb levéldarabkákat, s minden nem kívántat kiszór. De van egy olyan bogyóválogató görgősora is, amivel a nem oda illő bogyókat szelektálja. A talajmunka is gépi kapálással megy. A metszés, hajtásbefűzés, némi levelezés kézi, a csonkázás gépi munkával történik.

– Mekkora területen gazdálkodtok?
– 20 hektáron. Ahol most vagyunk ez a Mogyoródi-tető. Itt korábban is szőlő volt. Számomra elég érdekes a terület, mert általános iskolás koromban voltak a szüreti kampányok, amikor kijöttünk a TSZ-el és szüreteltünk, számoltuk, hogy ki hány vödörrel gyűjtött. No, én itt, ezen a területen szüreteltem. De ez természetesen egy új telepítés, ezeket a tőkéket mi ültettük, nagyjából húsz éve. Nagy kérdés volt, hogy Olasz- vagy Rajnai rizling legyen. Apu akkor a rajnai mellett tette le a voksát. Úgy gondolom, hogy jó döntés volt.

Az egyik zászlós borunk a Rajnai rizling, amely másodszor volt már Somogy-megye bora.

2016-ban a NÉBIH által szervezett Országkóstolón a nagyon jó borok voltak 3 pontosak, volt ebből 80-100 darab az országban. S voltak a 4 pontosak, az abszolút csúcs tételek. Abból volt 9 fehér: 1 határon túli, 7 Tokaj és a mienk, a Balatonról származó, 2015-ös rajnai rizlingünk. Tehát, nagyon jól érzi itt magát ez a szőlőfajta. Az az érdekes vagy furcsa, s egyben elfogadás és tisztelet a terület iránt és a fajta előtt, hogy az a szőlőfajta, ami olyan területen van, ahol igazán otthonosan érzi magát, szinte mindegy, hogy milyen évjárat van, az mindig jó. Ha megnézzük az átlagot, akkor sokkalta több jó évjárata van, mint a többi másnak.

4 hektáron tartunk Irsai Olivért, 3,3 hektár a Rajnai rizling, 3,3 hektár Chardonnay és 3,3 Pinot blanc mellett haladunk most el. 0,5 hektáron Sauvignon blanc, 2 hektáron Pinot noir és 1,5 hektáron Kékfrankost ültettünk. Ennyi ez a terület. A Pinot blanc egyébként önálló borként nem igazán jelenik meg a boltok polcain vagy akár a fogyasztók fejében. Mi készítünk belőle igazán szép borokat, hiszen ez egy unikális fajta, ezért kapta azt a nevet, hogy Fehér holló. Szóládon 2 hektár Pinot noir-t, 1 hektár Cabernet sauvignon-t termelünk.

– Hol tart most a szüret?
– Mi augusztus 20-a környékén szoktunk nekilendülni a szüretnek. Irsaival indítunk minden évben, azt már leszüreteltük, a bor pedig a Mr. Irsay nevet kapta. A figura onnan jött, hogy nagyon sokat ígér illatban, ez egy igazi erőművész. Utána van egy kisebb szünet, egy-két hét, most egy kicsit több, s kezdjük a középérésű fajtákat leszedni. Elsősorban Pinot noir, abból rozé készül, amit a Kékfrankossal egyben fogjuk most szedni, Chardonnay, Sauvignon blanc, Rajnai rizling és legvégül Pinot blanc a sorrend ebben az évben. S a legvégén a vörösek: a Kékfrankos és Cabernet sauvignon. Egyelőre nem látom, hogy mikor lesz a szüret vége, talán október elejére végzünk.

– Milyen várakozásokkal vagy az idei terméssel kapcsolatban?
– Szerintem ez az év jó lesz. Itt a mennyiség jóval kevesebb lesz, mint amennyire számítottunk. Elhúzódott a virágzás, hideg volt a tavasz. De a minőség ugyanolyan jó lesz. A savakkal küzdünk, várjuk, hogy alacsonyabbak legyenek. De ez végre egy olyan év, amikor nem az a problémánk, hogy nincsenek savak. Most lassabb az érés a vízhiány miatt. S ez a lassabb érés szerencsés. Új-Zélandon a sauvignon blanc, bárhol, bármikor megterem, mindig jó. Itthon kevésbé. Nem tudunk pont olyat készíteni, mert nem működik. Mert nem olyan a klíma. Náluk az a titok, hogy egész évben hűvös az időjárás, és az esték hidegek. Nem égnek el a savak, az aromák is a megmaradnak, képződik rengeteg olyan értékes dolog, ami ebben az évjáratban, talán nekünk is sikerülhet. A szőlő érési szempontjából nagyon jó, hogy nappal meleg van, az esték pedig hűvösek már néhány hete.

– Milyen a kapcsolat a régió borászai között?
– A borászat egy szűk szakma, jól ismerjük egymást, jóban vagyunk. Nagyon szeretem a borbírálásokat, a borversenyeket, mert az ember kap egy átlag képet arról, hogy milyen volt az adott évjárat, jelenleg milyenek a fajták, el tudja magát helyezni a palettán. Egészséges verseny van, de ugyanakkor ezt a versenyt úgy kell felfogni, hogy ha van valami újdonság, azt valaki kipróbálja és megosztja ezt a többiekkel. Nem rejtegetünk szakmai titkokat, hanem egymást segítve, a tudásmegosztást szem előtt tartva támogatjuk közösen a borvidéket. Mert ez a fontos. Mert ha borvidék jól helyezkedik, akkor fog menni az egyéni borászatoknak is. Össze kell, hogy tartsunk, s ebben nincs is hiba. Itt nálunk, a Balatonboglári Borvidéken normál esetben havonta vannak fajta kóstolók, mindenki hozza például az aktuális Olaszrizlingjét. Kóstolunk és véleményezünk. Nagyon fontos a szakmai, segítő szándékú visszajelzés.

– Mennyit jársz ki a szőlőtőkék közé?
– Most így szezonban, pár naponta kint vagyok. Amikor nincs semmi, akkor is télen kijövök, mert nagyon szép itt. Szerencsés évben a téli csapadék jó, van hó bőven. De a jég és a nagy fagyok, sőt a tavaszi fagyok elkerülnek bennünket. Szerencsés terület. Ha nem is mediterrán, de nagyon meleg. Figyelni kell a szőlő érésével kapcsolatban is, hogy mindig megfelelő legyen az időzítés. Mert, ha elalszunk, akkor például a Chardonnay simán 14-15-ös alkoholra beérik. Tavaly a Rajnaival nagyon kellett sietnünk, hogy elkapjuk és végül 13,5-el sikerült elhozni.

– Idén mire koncentrálsz nagyon, melyik a titkos favorit a fajták közül?
– A Kékfrankos egy részéből rozé lesz. A rozéra idén nagyon sok energiát fordítunk, odafigyelünk rá. A Kékfrankos másik részből, egy nagyjából ötven mázsából pedig, ami még sokáig tőkén marad, vörösbor lesz. Ha majd több időm lesz, szeretnék kisérletezni. Rengeteg ötletem van, s szeretném megfigyelni, hogy bizonyos tőkék hogyan viselkednek más-más közegben. Elvadult ötleteim vannak, amelyek nem biztos, hogy jók lesznek, inkább érdekesek. Majd meglátjuk.

Mindenben csodákat várunk, amire meg is van minden esély, csak egy kis türelem kell hozzá.

Nézd meg képeinket a páratlan gyönyörű kőröshegyi Mogyoródi-tetőről, a balatoni panorámás szőlőbirtokról:

Képgaléria: Kőröshegy tetején

További képek

Sorozatunkban a balatonfüredi Gyukli Pince szüretéről itt olvashatsz!