Elmondta, a művészet középiskolás kora óta, több mint húsz éve az életének szerves része. Fiatalkori kalandozásai közben is folyamatosan alkotott, még ha ki is maradt egy két hónap, ebben az időszakban készített barátnőjének egy kézzel festett és kézzel írt naptárat ajándékba. Akkora sikert aratott ezzel, hogy barátai unszolására később minden évben elkészítette ezeket a mesevilágot idéző, manókkal, kis alakokkal teli naptárakat. Kialakult egy biztos kör, akik ismerték és szerették ezeket a kedvtelésből gyártott ajándékokat, és közel tíz éven át festette őket folyamatosan. Közben egyéb munkáiból nyíltak kiállítások, és az élet, a családalapítás hazahozta Magyarországra.
Létrehozni valamit, ami egyszerre esztétikus és hasznos
Aztán egy nap érkezett egy felkérés, amely egy teljesen új irányba terelte Borka munkáit. A Bátor Tábor vezetője ismerte a naptárak mesés világát. Szerette volna, ha a krónikus betegségben szenvedő gyerekek a tábor első napján ne kórházat idéző környezetben esnének át a kötelező egészségügyi vizsgálatokon, és felkérte Borkát, volna-e kedve kifesteni a tábor orvosi rendelőjét. Borka természetesen igent mondott. Húgával és férjével közel két héten át festették a 140 négyzetméteres falfelületeket.
Mint elmondta, egyrészt sokat tanult, miközben egy eddig számára teljesen új alapra dolgozott, és olyan dolgokra kellett figyelnie, amelyekre eddigi munkái során nem. Elmondta, a falfestés „egy csodálatos dolog”, és ez az élmény ébresztette rá, hogy bár addigra már voltak kiállításai, olyat szeretne létrehozni, ami egyszerre esztétikus és hasznos, olyat, ami rendelkezik többletfunkcióval, ha mást nem, pozitív kisugárzással várja az épületbe lépőket.
A flow-élményt nem szabad elveszítenünk
Szájról szájra terjedt Borka híre, óvodák, bölcsődék kezdték el megkeresni. Legtöbbször festeni hívták, sokszor csak tanácsot kértek tőle, és ő szívesen segített. Elkezdett magánmegrendeléseken is dolgozni, és egy érdekes dologra lett figyelmes. Bárhol és bármilyen célból állt ecsettel a kezében, mindig volt valaki, aki megkérdezte segíthet-e neki. Annak ellenére, hogy mindannyian azt mondják előtte: nem tudnak festeni, nincs kézügyességük, mégis volt, aki a főzés szüneteiben állt mellé festeni.
– És minden egyes alkalommal volt, aki úgy búcsúzott, szóljak, ha van másik fal – mondta el Borka. – Valamennyire minden ember tud rajzolni, festeni, és nagyon gyakran derül ki, hogy gyermekkori negatív visszajelzés miatt hiszik azt, nem képesek erre. Pedig sokakat vonz az alkotás lehetősége, ez jól látszik, ezért is vagyok szomorú, amikor egy gyereknek azt mondják, nem szép, amit rajzolt, hiszen ezt a tiszta, áldott látásmódot, a flow-élményt nem szabad elveszítenünk.
– Amikor a gyerekeim picik voltak és összefirkálták a falat nem szóltam rájuk, mert akkor az a pillanat szent és sérthetetlen számukra: alkot, kifejezi magát, elmerül a színekben, vonalakban. Később együtt festettük, díszítettük a szobájukat.
Közös cél, közös élmény – egy új projekt indulása
2015-ben ismét felkérték, hogy segítsen a Bátor Tábor felújításában, de ez alkalommal cégek is felajánlották segítségüket a társadalmi felelősségvállalás keretében. Két különböző vállalat két csapata vett részt a munkában, és az utána érkező visszajelzések arról szóltak, szinte csapatépítésen érezték magukat a résztvevők. Olyan emberekkel dolgoztak együtt, akik amúgy cégen belül sem állnak kapcsolatban. Később a nagyvázsonyi Krétafal készítése során a résztvevő szülőkkel közös munka során már figyelt is arra, hogy a közös cél, közös élmény, a tény, hogy gyerekek örülnek majd a készülő kreatív rajzfalnak, határozza meg az együtt töltött időt.
Ezeknek az élményeknek az összessége hívta életre a „3 Réteg Szín” projektet, melynek célja, hogy a Veszprém Megyében található közintézmények (kórházak, iskolák, óvodák, közösségi házak, stb.) üres falait harmonikussá tegyék, a környezethez illően szépítsék meg.
A három réteg a jótékony tett, közösségépítés és az egyéni kibontakozás lehetősége mentén szerveződik. Borka elmondta, a 2020-as év célja, hogy egyrészt megtalálják azokat az intézményeket, ahol önerőből nem lennének képesek ilyen munkákra, de szükség volna rá. És hát szükség mindig van rá, hiszen „Üres fal mindig van”, hangzik a mottó.
Másrészt olyan helyi vállalkozások, vállalatok megkeresése, akik szeretnének segíteni, kicsit visszaadni a közösségnek, amelynek tagjai, akár anyagi támogatás formájában, akár eszközökkel, akár úgy, hogy ecsetet fognak a kezükbe egy-egy alkalommal. A harmadik cél, hogy ezek az alkalmak élményt adjanak a résztvevőknek, a festmények stílusa, az alkotás által visszavezessék kicsit őket a gyermekkori felszabadultság és kreativitás állapotába.
– Örülnék, ha ebben az évben néhány újabb projekt megvalósulna, hiszen ezek az események viszik tovább ennek a hírét, lehetőségét, és mind többen csatlakoznak. Hiszem, hogy nem csak nekem szívügyem az, hogy a környezetünkre legyen jó ránézni, és pozitív hatással legyen az életünkre.
Forrás: veol.hu
