Csodálatos panoráma nyílik István házából a Balatonra. Ilyenkor eszembe jutnak Eötvös Károly szavai, miszerint: „Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget.” És mennyire igaz! Abban egyetértettünk Istvánnal, hogy hálásak lehetünk a Jóistennek, hogy ilyen csodálatos helyen élhetünk, békében, nyugalomban.
– 1981-ben vásároltam ezt a telket Lovason, melyet apránként beépítettünk. Jó ideig kukorica és krumpli volt, de egy idő után szőlőt telepítettünk. Autodidakta módon tanultam meg barátaimtól a szőlőművelést. Nekem az volt a nagy vágyam, hogy soproni kékfrankos mindenképp legyen a telkemen.
Amikor jó néhány évvel ezelőtt az alsóörsi borversenyen a kékfrankosomat arany minősítésben részesítették, akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy jó döntés volt a lovasi földre vörös szőlőt telepíteni. Most az arány az olaszrizlingnek kedvez, mely hatvan százalékban van jelen a szőlőskertemben. Én azt szoktam mondani, hogy a szőlészet a mezőgazdaság arisztokratája – kezdi a beszélgetést István, miután megmutatta pincéjét, palackozott borait.
Némelyik már harmincéves, de eddig még senki sem panaszkodott a minőségre. Mint mondja a munka után felüdülést jelent számára, ha a szőlőben dolgozhat. Legyen az metszés, levelezés, kapálás, permetezés. Véleménye szerint a szőlőművelés alázatot és törődést követel, akkor és azt kell csinálni, amit épp a szőlő kíván.
Számára egy cél lebeg a szeme előtt, hogy a több hónapos munka után, ősszel szó szerint beérik a munka gyümölcse. Nagy örömére már az unokái is besegítenek a szőlőművelésben, de ezt igyekszik úgy elérni, hogy ők ne érezzék mindezt tehernek.
István túl azon által, hogy minőségi borokat készít, csodálatos fotókat is. Lovason a rododendronképeiből kiállítás is nyílt, de mint mondja, hozzá közel a portréképek állnak. A mai napig szívesen emlékszik vissza, amikor Benkó Sándorról vagy éppen Esterházy Péterről készíthetett fotókat, akik már sajnos nem lehetnek közöttünk. Ezt is autodidakta módon tanulta meg, még a hetvenes évek közepén.
– Sok szakkönyvet olvastam, illetve Szathmáry tanár úr a veszprémi közgazdasági szakközépiskolában volt a tanárom. Hozzá jártam a fotószakkörbe és tanultam meg szakmát, tisztánlátást és emberséget. Ahogy fejlődött a technika, sikerült beszereznem egy kiváló digitális fényképezőt, teleobjektívvel. Mindez megkönnyíti a munkámat. Igyekszem kivárni, türelmesen egy adott pillanatot, melyet megörökíthetek. Nem használok Photoshopot, a természetesség híve vagyok – mondja István, miközben elővesz néhány fotót, amelyek teljesen megragadnak.
Nem tartja magát fotóművésznek, csak szereti csinálni, teljes szívvel, nagy lelkesedéssel és odaadással. Mindezek pedig visszatükröződnek a képeiben.
Forrás: Szendi Péter/ veol.hu
