– Nagyon sok versenyen dolgoztam már, és az idei év elején sokszor reménykedtem abban, hogy ide is eljutok. Sikerült! A Budapest Sportiroda színeiben először vagyok Balaton-átúszáson. Lenyűgöző, ami itt van! – mondta Radi Robi a korlát mellett, már-már a vízben, miközben egy fehér pólós rendező kollégájával egyeztetett. Biztatta az úszókat, szórta a mikrofonba a friss infókat; sok parton ücsörgő érdeklődő tőle tudta meg például, hogy hány fokos a víz, vagy éppen mennyi az 5,2 km-es távon a legjobb idő.
– Nekünk sport- és szabadidősport-versenyeket vezetőknek nagyon fontos, hogy együtt éljünk az indulókkal. Hihetetlen érzés, hogy itt lehetek közöttük, közvetlenül a rajtban – magyarázta körbe mutatva a szpíker. – Látom az arcokat, és ez magával ragadó. Próbálunk segíteni a versenyzőknek mindenféle információkkal, de sokszor csak egy-egy jó szóval, biztatással is.
Hogy milyen a jó sport-szpíker? Radi Robi szerint kell a sportmúlt. Már csak azért is, hogy miként kell felkészülni egy-egy versenyre. Beszélt arról is, hogy tudni kell azt például egy versenyen, hogy mikor vannak a holtpontok.
– A Balaton-átúszáson cél és rajt van, így aztán figyelmeztetni kell őket, hogy hol várható mélypont. Meg kell látni azokat, akik nyíltabbak, akik félnek. A kicsiket, a veteránokat. Szóval együtt kell élni a produkcióval – fogalmazott az idei Balaton-átúszás északi partjának hangja, Nagy Róbert, akinek az életében elmondása szerint ez egy nagyon fontos nap volt. Eddigi munkái között abszolút a „krém-kategória” volt a Balaton-átúszás.
Szöveg és kép: JLI