– Hogy van most, 2021. áprilisában Klein Csaba, a siófoki Everness Fesztivál főszervezője?
– Reménytelin, feltöltődve. Nagyon jól jött ez az egy „pihenő” év, ami anyagilag nem esett jól, de 2013 óta nem volt szinte semmi pihenésünk. Egyik rendezvényből a következőbe kezdtünk, és közben az volt az érzésünk, hogy állandó késésben vagyunk. Nagyon remélem, hogy idén legalább az egyik fesztivált meg tudjuk rendezni. Mert idén megálmodtunk egy másikat is, ami kisebb és természetközelibb lesz. Nomád Fesztivál lesz a neve. Nagyon élvezem, hogy együtt van a család. Itthonról dolgozunk már egy éve, nincs is már irodánk. Más a munka hatékonysága így, hogy a gyerekekkel napközben is kell foglalkozni, de a családot nagyon közel hozta egymáshoz. Nem untuk meg egymást a feleségemmel sem, sem a karantén alatt, sem az elmúlt tizennégy évben.

Klein Csaba és felesége
Fotó: Klein Csaba családi

– A jelenlegi élethelyzetben extrán szükségünk van megerősítésekre. Van olyan módszer vagy tevékenység, amely a legtöbbet segít neked és alkalmazod is?
– Szeretek integrálni módszereket. A reggeli „énidőm”, ami 1-1,5 óra, öt tibeti jógából, légzésből és mindfulness meditációból áll. Este pedig feleségemmel Access Bars kezelést szoktunk egymáson futtatni. Járok egyéni coachingra, analóg terápiára és Bodywork élménycsoportokba. Ez utóbbinak, ha minden jól megy, júniusra csoportvezetője is leszek. Szeptembertől pedig integrál coach képzésre járok majd.

– Saját bevallásod szerint az Everness szervezése tágította a komfortzónádat és olyan képességeket hozott felszínre benned, amelyekről nem is tudtál.
– Ilyen volt például a nyilvános szereplés bevállalása. A mélyvízbe kerültem, mert az első élő interjúm az akkori legnézettebb reggeli műsorban volt. Túléltem. Hozzászoktam, de továbbra sem szeretem. A képességnél pedig leginkább azt a komplex gondolkodást és látásmódot emelném ki, amit némileg előkészített az informatikus-rendszerszervező múltam. A fesztiválszervezésnél az a szabályunk, hogy minden olyan dolgot átgondoljunk előre, ami tervezhető, mert a helyszínen elég lesz megoldani azt, amire nem lehet felkészülni. Akkor végeztünk jó munkát az előkészületeknél, ha a lebonyolításnál unatkozunk, és csak arra reagálunk, ha beüt valami rendkívüli. És ilyenre mindig van példa.

Fotó: Everness Fesztivál hivatalos/Vanik Zoltán

– Van köze a komfortzóna tágulásának ahhoz a tragédiához is, hogy két kisfiadat is el kellett temetned?
– A komfortzónámat ez is tágította.

Nem mindennapos, hogy az ember koporsóba teszi a saját fiát, de ezt kétszer átélni már elég kemény élmény. Ez volt az a fordulópont az életemben, ami elindított az önismeret, a spiritualitás, tudati fejlődés útján

ami az akkori, materiális, informatikusi életemben elképzelhetetlen volt. Most úgy látom, hogy a szellemi és az anyagi világ szépen kiegészíti egymást, és ez nem választás vagy hit kérdése. Mindent fenntartással kezelek. Semmi mögé nem állok be úgy, hogy ne lenne saját élményem. Ha ez a tapasztalás megtörtént, akkor bekerül a világképembe tényként (és nagyon fontos, hogy már nem hitként). Ha olyan a téma akkor beépítem a mindennapjaimba is, gyakorlat vagy szokás formájában. Alap beállítottságom a nyitottság minden újra és izgalmasra, legyen az technológia fejlesztés vagy önismereti módszer. Rajtam ki lehet próbálni minden újat, mert vágyom az ismeretlen utakat, és ezzel jelentősen kilógok a családomból.

Fotó: Everness Fesztivál hivatalos/Szederkényi Zsolt

– Milyen végzettséged van?
– Az első szakmám híradásipari technikus, azaz tv- és rádió-műszerész, de ebben nem dolgoztam. Elvégeztem a műszaki informatikai főiskolát, és emellett már elkezdem dolgozni számítástechnikusként egy nagy vállalatnál. Éles váltással elvégeztem a Buddhista Főiskola vallásbölcsész szakát is. Itt a szakdolgozatom megírása még előttem áll. Életem „A” oldalán a műszaki, racionális, földi dolgokat tanultam és éltem, míg a „B” oldalon inkább a humán, lelki, szellemi tanítások érdekelnek. Így megvan az a materiális gondolkodásom, ami jelentősen hozzájárul, hogy ne szálljak el, és valószínűleg ennek a kettőségnek kellett ahhoz kialakulnia, hogy egy, alapvetően lelki és szellemi fesztivált meg tudjak valósítani fizikai formában.

– Mit csináltál a rendezvényszervezés előtt?
– Alkalmazott informatikus voltam az Elektromos Műveknél. Amikor megszületett Henrik fiam, akkor már megvolt a saját, informatikai vállalkozásom is. Második fiam, Martin halála után 2004-ben kezdem el az Angyalszív életmód központot elindítani, ami egy évvel az Everness indulása előttig működött és a fesztivál alapját is adta.

Fotó: Everness Fesztivál hivatalos/Vanik Zoltán

– Mi motivált a fesztivál- és rendezvényszervezésre?
– Belesodródtam. Sosem terveztem, de amikor felmerült az ötlet, kihívást láttam benne, hogy kipróbáljam. Nevezhetem életfeladatnak vagy sorszerűségnek, de azt látom, hogy ez a dolgom és legjobb tudásom szerint a legnagyobb szeretettel csinálom, ameddig tudom vagy ameddig azt érzem, hogy ez az utam.

– Mivel foglalkozol jelenleg a szervezés mellett?
– Bodywork tréner képzésre járok. Decemberben pedig elindítottuk az online tartalomszolgáltató felületünket Everness Akadémia néven, hogy 365 nap online Everness-t nyújtsunk. Egy elvonuló központ alapjait kezdtük el kialakítani, ahol évi 365 nap offline Everness-t tudunk adni majd az embereknek.

– Gyerekkorodban is jártál a Balatonhoz? Mesélj arról, hogyan élted meg akkor a Balaton-feelinget.
– Szüleimmel sokat jártunk a Balatonhoz. Gyerekkoromban a víz volt a legfontosabb számomra, a pancsolás, az ugrálás, a labdázás. Apu rengeteget játszott velünk. Nem voltunk gazdagok, mert tanárok voltak a szüleim, de mindenünk megvolt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Apukám egyszer vett egy használt szörföt is, amit aztán évekig nyúztunk öcsémmel.

Fotó: Klein Csaba (Everness Fesztivál) családi

– Milyen most, felnőtt fejjel a Balaton?
– A Balaton mai hangulata már egészen más. Azt látom, hogy kevésbé a fürdésről szól, mint inkább háttérként használni egy szelfihez egy felkapott étterem teraszán. Én is szeretek egy bárban, egy étteremben ülni, de inkább retrokempingbe járunk. Itt kicsit megállt az idő és önfeledtek lehetünk a gyerekekkel együtt. Szeretem mindkét minőségét a mai Balatonnak, de hiányozni fog, ha a végleg eltűnik a régi hangulata.

Fotó: Klein Csaba (Everness Fesztivál) családi

– Mit csinálsz a Balatonnál és merre jársz, ha nem rendezvényt szervezel, hanem kikapcsolódni vágysz?
– A passzív pihenést választjuk a családdal, a fesztivál után. Olyankor nincs kedvem aktívkodni, inkább órákat vagy napokat fekszem a függőágyamban és nézem a Balatont. (nevet) A gyerekekkel vizibiciklizünk is, de a visszatöltődést az igazi semmittevéssel szoktam legjobban megoldani. Ezt adja a víz. A megnyugvást, megpihenést.

– Impressziók, ízek, illatok, érzések, hangulatok érdekelnek a Balatonnal kapcsolatban, amelyek megjelennek benned.
– Imádom.

A sült olaj szagával a strandon, a borok ízével esténként, a nyár illatával együtt. Imádom a zsivajt a vízparton, nagyon jót tudok aludni rá. Szeretem a hangosbemondót, a mindenhol átmenő vonat hangját. A csavart fagyit, a kukoricát, a sülthalat és a palacsintát porcukorral. Ez így egyben adja számomra a balatoni hangulatot.

Fotó: Klein Csaba családi

– Hogyan látod a Balatont 15-20 év múlva?
– Kezd kiveszni belőle az emberi közelség, a kapcsolódás. Nagyon igényes és minőségi éttermek, bárok, szállodák épülnek, amelyek távolságot húznak az emberek között. Jobban odafigyelünk arra, hogy mit gondolnak mások. A gyerekek önfeledségét korlátozzuk egy olyan helyen, ahol a külsőségek és a megfelelés fontosabbak a belső szabadságnál. Ilyen elegáns, drága, külsőségekre épülő helyek veszik át a teret a kedvenc lángosozóktól, és az egyszerű kockásabroszos vendéglőktől. Ez jelenleg még kezelhető összhangban van, de azt látom, hogy ez 15-20 év múlva már nem így lesz, és azt sajnálni fogom.

– Mit tud hozzáadni a Balaton közelsége ahhoz, hogy könnyebben éljük meg önmagunkat, a jelenünket, akár az Everness Fesztiválon is?
– A víz az érzelmekhez kapcsolódó anyagi minőség és erre kifejezetten nagy szükség van egy olyan fesztiválon, ahol ekkora szerepe van az érzelmeknek. Sok, elméleti tudást adó előadásunk van, amit jólesik megtörni egy csobbanással a Balatonban. Fontos kiemelni a felismeréseket is. Az „aha” élmények mélyen hatnak az érzelmekre, és a víz segít ezeknek a befogadásában, feldolgozásában is. Számomra – biztosan azért, mert Halak jegyű vagyok – lételemem a víz minden formájának a megélése. A vízben, a vizet szemlélve órákat el tudok tölteni, és igazán mélyen feltöltődöm.
Izgalmas kontraszt az Everness Fesztiválon, hogy a táncos helyszínünket közvetlenül a vízparton helyezzük el, ami a tűz elemhez kapcsolódik. A tűz és a víz dinamikája, tánca felemelő és energikus szokott lenni. A Balatonnak van egy komoly hozzáadott értéke a fesztiválhoz, amit kár lenne tagadni. A vendégeinknek fontos a közelsége és a fesztivál élmény-részéhez is sokat hozzátesz. Ez egy családi rendezvény, ami sokaknak egyben a nyaralása is. Korábban egy fesztiválszervező ismerősöm azt mondta, hogy a Balatonról elhozni rendezvényt presztízs- és minőségveszteség nélkül nem lehet.
Az elmúlt három fesztivál Alsóörsön volt. A vendégeknek és nekünk is nagyon hiányzott a naplemente látványa, energiája. Amikor 2019-ben az őszi fesztiválunkat, az Indián Nyarat Fonyódon rendeztük meg – ahonnan szerintem a legszebb balatoni naplementét lehet látni – minden este minden vendégünk a parton állt és csodálta a látványt. Egyszerűen nem lehette nem azt nézni.

Nem mondom, hogy a naplemente miatt visszük vissza a déli partra a fesztivált, de ez is számított az új helyszín kiválasztásánál.

Fotó: Everness Fesztivál hivatalos/Szederkényi Zsolt

– Milyen volt az első fesztiválod, mire emlékszel leginkább?
– Szörnyű és csodálatos egyben. Négy nap alatt szinte ki sem jöttem a fesztiválközpontból (ami egyben orvosi szoba is volt). Alig láttam valamit a fesztiválból. Végig esett az eső, beáztak a sátrak, szóval minden körülmény adott volt ahhoz, hogy pocsék legyen, de nem lett az. Az emberek imádták a fesztivált, boldogok voltak és örültek egymásnak. Amikor az utolsó napon kijöttem a sötét kis szobából, kisütött a nap és sírni tudtam volna a boldogsággal keveredő fáradtságtól, de azt mondtam, hogy igen, ezt akarom csinálni! Minden részét imádtam, a tervezéstől az előkészületektől egészen a megvalósításig. Minden nehézsége ellenére ez a mai napig így van.

Fotó: Everness Fesztivál hivatalos/Szederkényi Zsolt

– Mi volt a leginkább szívszorító eset az Everness történetében?
– 2014-ben napi húsz óra munka után végletekig kimerülve, a fesztivál utolsó óráiban, kifeküdtem a fesztiválközpont mellé egy napágyba.

Odajött hozzám egy kisfiú, hogy dedikálnám-e az Everness-es pólóját. Azt mondta, hogy nagyon büszke lenne, ha kapna tőlem egy aláírást a pólójára. Elkezdtem zokogni a meghatottságtól és az egész helyzet csodálatosságától.

Mindenki más a nagy előadóinknál állt sorba dedikáltatni, az a srác pedig odajött hozzám és megköszönte a fesztivált. Ez az az élmény, ami azóta is a legmélyebb.

– Melyik fellépővel történt egy extrém esemény, amely emlékezetes maradt ezekről a rendezvényekről?
– 2014-ben. Estas Tonne volt a fesztivál topfellépője. Mindenki ezt várta a legjobban várt és a legdrágább előadó is volt egyben. A koncert tizedik percében elment az áram és Estas szemrebbenés nélkül folytatta az előadást. Hangosítás nélkül, egy szál akusztikus gitárral és egy cajon-nal kísérve zenélt húsz percen keresztül, amíg visszaállt az áramellátás. Mindenki, amennyire csak lehetett közel ment a színpadhoz, hogy jól hallja. Olyan energiával játszott, hogy mindenki megőrült tőle. Fantasztikus hangulat volt és ovációt váltott ki.

Estas Tonne koncert az Everness Fesztiválon
Fotó: Everness Fesztivál hivatalos/Tuszinger Károly

– Melyik volt a kedvenc programod a fesztiválon az elmúlt öt évből és miért?
– Az egyik kétségkívül az előbb említett Estas Tonne koncert, másik pedig egy spontán örömzenélés volt, amelybe beszállt az éppen ott lévő zenészek közül szinte mindenki és egy hatalmas szervezetlen buli alakult ki a fesztivál közepén, ahova özönlöttek az emberek és a mai napig, aki ott volt az azt emlegeti.

Szabad jammelés az Everness Fesztiválon
Fotó: Everness Fesztivál hivatalos/Tuszinger Károly

– Hogyan látod magad öt év múlva?
– Kicsivel több ősz hajszállal, kiegyensúlyozottan és boldogan. Nagyon sok tervem van még az Everness márkán belül, ami túlmutat egy fesztiválon, de szeretném megtartani azt az egyensúlyt, ami most megvan a munka és a család között.

– Hogyan látod a fesztivált öt év múlva?
– Kiteljesedve. Ami nekem ebben az esetben azt jelenti, hogy elérjük azt, hogy elővételben elfogynak a belépők, nem kell anyagi okokból kivenni a programból egy-egy drága előadót, hanem korlátok nélkül szervezhetjük olyanra a programot amilyenre szeretnénk. A kollégáknak európai szintű bért tudunk adni minden területen, és a figyelmünk nagyobb részét tudjuk a felhasználói élmény fejlesztésére fordítani a megoldandó problémák helyett.

– Furcsa kettőséget érzek. Manapság mindenki bezárkózik. Az Everness viszont épp arról szól, hogy nyitottan állj a világhoz, az emberekhez, önmagadhoz. Hogyan lesz ez a jövőben, amikor óriási gátak keletkeznek az emberekben a korona miatt? Nem közeledünk egymáshoz, félünk, távolságot tartunk.
– Azt látom, hogy az emberek alig várják, hogy ezeket a gátakat elsodorja az a hullám, amit az újra összekapcsolódás élménye fog gerjeszteni. Az idei kampányunk szlogenje is az lesz, hogy „közelebb egymáshoz”. Sajnos, nagyon távol kerültünk egymástól.

Az ember természetes igénye a szeretet, a kapcsolódás. Energiaáramlás nélkül nem tudunk hosszú ideig életben maradni.

Nem szeretnünk félelemben és korlátozások között élni. A vendégeink alig várják, hogy lehetőségük legyen újra kapcsolódni egymással, együtt ünnepelni az életet, és kiszabadulni otthonról. Mi is alig várjuk, hogy jöhessenek végre.

Itt találod az összes, balatoni fesztiválszervezővel készített interjúnkat.

Olvass interjúkat olyan sztárokkal, akikkel akár már az Everness Fesztiválon is találkozhattál.

Fotó: Everness Fesztivál hivatalos/Vanik Zoltán

Nyitókép: Everness Fesztivál hivatalos/Lakatos Zsolt