– Pécshez kötnek a gyökereid. Milyen gyakran jutsz el és olyankor mivel telik az időd?
– Az utóbbi időben nagyon ritkán jutok haza. Már csak anyukám él Pécsett, ő pedig gyakran jár hozzánk, s amikor még lehetett, a mérkőzésekre is eljött. A kisfunk miatt egyébként igyekszünk úgy alakítani az életünket, hogy minél többet tudjanak találkozni egymással, amennyire ez a jelen helyzetben lehetséges. A feleségem is baranyai illetőségű, ezért amikor csak lehet, útrakelünk. A közelmúltban rengeteg elfoglaltságom volt – a Fradi és a válogatott miatt is –, kevés szabadidőm jutott Pécsre utazni.
– Valóban már négyévesen a kapuban álltál, és kapus kesztyűt kaptál a szüleidtől ajándékba? Ez annyira sorsszerűen hangzik. Hiszel ebben?
– Sorszerűnek gondolom, igen. Nagyon szerettem kapuban állni, és tényleg egészen pici korom óta ez vonzott. Ezért is örültem annyira az említett kapuskesztyűnek. A videóból is látszik, hogy már akkor is mekkora boldogságot jelentett nekem.
– Olykor elajándékozod a mezedet. Te kaptál gyerekkorodban mezt valakitől?
– Sajnos, nem. Abban az időben limitáltabbak voltak a lehetőségek, másképp működött a világ. Nehezebb volt kapcsolatba kerülni a sportolókkal, így a focistákkal is. Talán akkor volt esély mezt szerezni, ha valaki labdaszedőként dolgozott, és el tudta kérni a játékostól. Ha szerencséje volt, meg is kapta.
– A későbbiekben szereztél mezt olyan játákostól, akitől szerettél volna relikviát?
– Amikor már a PMSC utánpótlásában szerepeltem, volt lehetőségem régi, feleslegessé vált mezeket vásárolni. Persze, hogy én is beszereztem egyet.
– Kinek a mezét vetted meg?
– Kóczián Ferenc (A Dunaferr játékosa volt – a szerk.) mezét vásároltam meg. Ballábas játékos volt, négyes számú mezben játszott. Akkoriban ebben a mezben vettem részt az iskolai tesiórákon is. (nevet)
Dibusz Débes az OTP Bank Liga Ferencváros FTC – Újpest UTE mérkőzésén
Fotó: Szabó Miklós/Nemzeti Sport
– Miben más Pécs és Budapest? Futballban, játékban, mentalitásban…
– A vidéki csapatok esetében picit családiasabb a közeg, legalábbis amikor én Pécsett játszottam, ez volt jellemző. Ott a játékosok régóta ismerik egymást. A Fradinál, illetve egyáltalán Budapesten a világ minden tájáról futballoznak játékosok, így az integráció is nagy szerepet kap. Fontos, hogy mielőbb megismerjük és elfogadjuk egymást, összecsiszolódjunk. Ez már úgy működik, ahogyan a nyugati profi világban is.
– A Fradiban is gyakran töltitek együtt az időt, főleg meccsek előtt-után. Hozzáad ez az összetartás a sikereitekhez?
– Ha a pályán kívül is jó a játékosok kapcsolata és vannak közös élményeik, az a pályán belül is segít. Pláne, ha olyan szituációba kerülünk, amikor azt mondjuk, hogy
igen, ezt még megteszem a másikért, még megcsinálom azt a tízméteres sprintet akkor is, ha fáradt vagyok és nagyon fáj mindenem.
Csapatjátékról van szó, ahol tizenegy embernek kell együtt dolgoznia a pályán. Ehhez ismerni kell a másik gondolatait és reakcióit is. Ha pedig valaki hibázik, kisegíteni őt. Az elmúlt évek azt mutatják, hogy a Fradinál ez jól működik.
Dibusz Dénes 2021-ben a Magyar Kupa FTC Ferencváros – Mol Fehérvár Videoton mérkőzésén
Fotó: Árvai Károly/Nemzeti Sport
– Van köze a sikereiteknek ahhoz is, hogy a magyar bajnokság is sokat fejlődött az elmúlt időszakban?
– Az elmúlt években érezhetően javult a színvonal. A klubok stabilabb háttérrel rendelkeznek, így egyre jobb játékosokat tudnak igazolni. Nem szabad elfelejteni, hogy beindult az infrastrukturális fejlődés is, felújították a stadionokat és jobb minőségűek a pályák is – ezek mind hatással voltak arra, hogy javult a bajnokság színvonala.
Dibusz Dénes a magyar válogatott edzésén. Szófia. Bugária
Fotó: Szabó Miklós/Nemzeti Sport
– Ahogyan én látom, komoly alázat van benned a futball iránt. A hozzállásodon, a kiállásodon, a nyilatkozataidon is ez látszik. Miből fakad? Neveltetés kérdése?
– A családom és a neveltetésem biztosan hozzáad ahhoz, hogy higgadtabban reagálok bizonyos szituációkra. Nem vagyok a végletek embere, ezért is én nyilatkozom gyakran a mérkőzések után. Nem állok az adott meccs érzelmeinek hatása alatt, hanem objektíven látom a helyzeteket. Emellett az, hogy bő tíz éve a felnőtt futballban játszom, szintén hozzáad a higgadtságomhoz. Az egyetemen is tanultam kommunikációt, ez is sokat segít.
– Egyre több a baba/kisebb-nagyobb gyerkőc a csapatban. Felelősségteljesebb a meccshez való hozzállás, immár apaként?
– Abszolút!
Most már nem csak a saját karrierünk és a személyünk megítélése múlik egy-egy mérkőzésen, hanem a családunké, a gyerekeinké is. Az ő jövőjük is rajtunk áll, ami minden játékosnak extra motivációt jelent.
Dibusz Dénes és családja
Fotó: Dibusz Dénes Instragram (engedéllyel)
– Hol látod magadat 5 év múlva?
– Remélem, még akkor is a Fradiban fogok majd játszani. Hosszútávú szerződésem van és a klub is eszerint tervez velem. Jól érzem magam, és sikeresek vagyunk, bízom az elkövetkezendő évek sikereiben a klubnál.
– Pécsről mennyire volt lehetőségetek eljutni gyerekkorodban a Balatonhoz?
– Többször nyaraltunk a tónál a családdal és iskolai táborokban is részt vettem. A Boglári Napokon például mindig nagyon jól éreztem magam. Mostanában a családdal, barátokkal megyünk le, és Balatonfüredet vagy Siófokot választjuk.
– Focival kapcsolatos emlékeid is vannak a Balatonról?
– Több alkalommal voltunk edzőtáborozni, főként Balatonfenyvesen. Összefonódik a fejemben a Balaton és a foci, mert az első Fradi-meccs, amin kinn voltam, épp egy Siófok-Fradi bajnoki mérkőzés volt.
Még több sztárinterjút olvasnál? Itt megtalálod!
Nyitókép: Dibusz Dénes a Bajnokok Ligája, 2020, BL selejtező mérkőzésén. Ferencváros FTC – Dinamo Zagreb
Fotó: Szabó Miklós/Nemzeti Sport
