Szücs Ildikó | 2021.07.31. 07:00
„Minden fának története van”
A siófoki születésű Magyar Martin fába rajzolja a Balatont, kézi szerszámmal marja ki, majd műgyantával tölti fel a tó medrét, így örökké díszítheti például egy asztal lapját. A fának ezzel új története születik, ami egybeforr az új tulajdonos történetével is.

Martin szerint minden fának története van, és ha nagyon figyelünk, akkor el is meséli nekünk. Vagy a fa megengedi, hogy a saját története mellett egy új sztori is kiforrja magát belőle. A tölgyfába vésett – pontosabban mart – minták közül az egyik kedvenc a Balaton. Ami legtöbbször kék, de kezei alatt született már aranyszínű tó is.

Hogyan kezdődött az egész?
– A lányom 2015-ben született, és amikor vártuk, a feleségem sokat mondogatta, hogy milyen jó lenne, ha kézzel készült fajátékokkal játszhatna majd. Ekkor még Ausztriában éltünk, ahol én felszolgálóként dolgoztam. Néhány játékot valóban csináltam, kis elefántcsörgőt, babajátékot, babaházat, de nagyon kezdetlegesek voltak, nem is adtam volna el őket. Utána tulajdonképpen a pandémia alatt kényszerültünk pihenőre, otthon voltunk, és akkor volt időm gondolkodni a fával való munkálkodáson, és annak megvalósításán. Kevés szerszámom volt, csak amennyi egy háztartásban kell, és ahogy ötleteltünk, beruháztunk néhány eszközre és elkezdtem dolgozni. Annyi kreatív előéletem volt, hogy mindig szerettem rajzolni, ami tetszett másoknak is, de soha nem tanultam semmi ilyesmit.

A Balatonos asztaltető az egyik legnépszerűbb munkája
Fotó: Szücs Ildikó

 

– A fa ötlete tehát a gyerekjátékokból jött, de honnan jött ehhez a műgyanta?
– 2018-ban találkoztam először a műgyantával élőben, egy asztalos tanulóknak szervezett rendezvényen, ahol vizsgamunkát is be kellett mutatniuk. Ott láthattam hogyan használják fel modern és klasszikus stílusban, meg a kettő ötvözeteként, megtapogathattam, és nagyon megtetszett. Így amikor otthon kellett maradnunk, volt idő kigondolni és kísérletezni, mit és hogyan tudnék kezdeni ezzel, és hogyan lehetne eladhatóvá tenni. Hobbinak indult, de annak azért drága, viszont nem is az volt rögtön a cél, hogy csak ebből éljünk meg.

Fotó: Magyar Martin

 

– Laikusként kérdezem: hogyan kerül a gyanta a fába?
– Néhány kézi kisgéppel és több kézi szerszámmal dolgozom. A mintát általában szabad kézzel rajzolom bele, persze használok sablont is, vagy egy projektorral vetítem a fára. A műgyanta két komponensű anyag, ezeket keverem össze, plusz a színt hozzá. Van egy úgynevezett poháridő, ez körülbelül 30-40 perc, ami alatt lehet vele dolgozni vele, ezalatt önthető. Ha összeöntjük a két komponenst, gyakorlatilag azonnal fel kell használni. Én picit szoktam várni vele, de ez már két és fél év kísérletezésének eredménye. Eddig tartott, mire kialakult, hogy melyik fajta gyantát és milyen technikával tudom a legjobban felhasználni. Egy munkánál az idő nagyobb részét az teszi ki, amíg előkészítem az öntéshez a fát és a mintát. Amikor már beleöntöm, akkor 24-36 óra a száradási ideje, de az első pár órában tudom kijavítani, ha például buborék kerül bele. Erre is megvan egy technika, hogy hogyan tudom kiszedni.

Mint megtudtam, valóban sok-sok kísérletezés után alakult ki az egész munkamenet, hogyan ne sérüljön meg a fa a gyantától, ne színezze el illetve ne szívja be a gyanta egy részét. Erre Martin kitalált egy jó módszert, de ez már műhelytitok.

– Miért pont a Balaton?
– Balatoni gyerek vagyok, Siófokon születtem, nekem a Balaton szerelem. Természetesen mást is megcsinálok, de azt lehet mondani, hogy ez a fővonal.

Amikor külföldön éltünk, sok magyarral találkoztunk, összejártunk, és beszélgetés közben azt figyeltem meg, hogy előbb-utóbb mindenkinek van egy sztorija, amiben szerepel a Balaton. Akkor kezdtem el azon is gondolkodni, hogy milyen jó lenne beszélgetni akár egy ilyen Balatonos kis asztal mellett, vagy más tárgyakon viszontlátni a tavat.

A szikrázó kékséget általában négy szín keveréke adja
Fotó: Magyar Martin

– Mennyire maradt ez meg hobbi szintű elfoglaltságként?
– Ez most már egyre inkább felfejlődik. Hobbinál már több, de még nem főállás. Itt a városban elég sokan ismernek a családom révén is, és most már a munkáim miatt is. Vannak megkereséseim, igazából több is, mint amire számítottam. Igazából a munkám mellett minden nap foglalkozom vele pár órát, ami jól is esik.

Kikapcsol ez a kreatív tevékenység, és jó néha egyedül lenni és alkotni valamit.

– Mennyi idő elkészíteni például egy ilyen asztaltetőt? (Mert ez nem szennyestartó, mégha valaki annak is nézi.)
– A tényleges munka 4-6 óra, amibe nem tartozik bele a ragasztó, illetve a gyanta száradási ideje. Ha a gyanta felületén javítanom kell, az plusz időt vesz igénybe, ami utan szintén van egy hosszú, száradási folyamat. Próbálom elkerülni az ipari nagygépek használatát, nem szeretnék sorozatgyártást. Unalmas lenne egy cnc gép mellett állni és várni a készterméket, ezek a tárgyak pont a kézi készítéstől egyediek.

Martin munkái közül valóban mindegyik egyedi, hiszen mégha hasonló is az elgondolás, nincs két egyforma tartó, asztal vagy kép. Tölgyfát használ, mert ehhez álmodta meg a formákat és a mintákat. A gyanta alpból egy színtelen anyag, ehhez keveri a színeket. A tavat például négyféle kékből alkotja meg, az arannyal pedig most kísérletezik.

A félkész tálalótálcán aranyszínű a Balaton, az étellel érintkező tárgyakhoz egy saját ápolószert is ad a készítő
Fotó: Szücs Ildikó

– A fát Balatonszárszóról szerzem be, van egy nagyon jó, panorámás fatelep, ahonnan belátni az egész Balatont. Akitől a fát veszem, nagyon sokat segít szakmailag is, sokat tanultam tőle.

El tudod képzelni, hogy ebből élj és csak ezt csináld?
– Elméleti síkon jó lenne, szívesen csinálnám csak ezt, de ehhez mindenképpen tovább kellene képeznem magam. Kellene legalább egy félév, amikor csak ezzel foglalkozom, szóval egyelőre nincs erről szó. Ez így mellékesnek nagyon jó, hiszen saját örömömre is készítek. Valahogy így is kezdődött, mert a feleségem töltötte fel az inetrnetre az első asztalt is, amit készítettem, és meglátták a közösségi oldalon. Így jöttek az első megkeresések.

Tökéletes párnatartó asztal
Fotó: Magyar Martin

– Vannak terveid a jövőre nézve, amiket szeretnél megvalósítani?
– Mindig van valami, amit szeretnék kikísérletezni, kipróbálni. A következő projektemről annyit árulok el, hogy legutóbb Révfülöpön jártam, és nagyon megfigyeltem a tájat az északi parton.

Martin szereti, ha a fa színe az eredeti, nem szívesen festené be másmilyen színűre. Hiszen minden fának van egy története, innen is jött a márkanév is – Storyonawood. És hogy a logóban miért pont egy birka szerepel? Elmondta, hogy a fatelepen, ahonnan a fát hozza, rengeteg birka van. A logón Borcsa szerepel, aki egy 15 évet élt matuzsálemi birka volt, és őt örökítette meg. Borcsa már nincs, de tovább él egy kreatív márka arcaként.

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva