Ha a Balaton és a gyerekkora egyszerre kerül szóba, azonnal Zamárdi jut eszébe.
Ákosnak nem kellett sokat gondolkodnia, mit meséljen a Balatonról, van élmény bőven Fotó: Mészáros Annarózsa
– Szüleim a Statisztikai Hivatalban dolgoztak, a cégnek volt egy gyerektábora Zamárdiban, ahová a dolgozók 10-14 éves korú gyermekei mehettek. Ott az évek során összejött egy komoly baráti társaság, évről-évre mindig ugyanabba a turnusba kértük magunkat. Emeletes ágyon aludtunk, kis MK27-es magnóval kabaréjeleneteket rögzítettünk, asztalitenisz mérkőzéseket vívtunk: még parkettával is tudok lecsapni… Amikor betöltöttük a tizennégyet és ezzel kiöregedtünk, utoljára még egyszer bekönyörögtük magunkat. Még katonakoromból is találtam olyan levelet, amit ebből a társaságból írt valaki – emlékezett vissza gyermekkora aktív nyaraira, de a Balaton végigkíséri felnőtt éveit is:
– Az északi parton van hétvégi házunk. Bevallom, oda ritkán jutok el, bár nagyon szeretem. Általában a családom tartózkodik ott, mert nyáron vagy turnézom, vagy lemezt készítek. Többnyire hétvégén tudom meglátogatni a feleségemet és a gyerekeket, ők nagyon szeretnek ott lenni. Nagyfiam 23 éves, és van három lányom is, akik 19, 16 és 11 esztendősek. Szülőként most értünk abba a korba, hogy a gyerekeink hozzák magukkal a barátokat, barátnőket, néha már önállóan is lemennek a vityillóba, hogy ott töltsenek hosszú hétvégeket – mesélte a családapa, aki hiába a nyaraló, a strandon nem tud felhőtlenül kikapcsolódni: nyáron még felismerhetőbb, nem tud elbújni a kíváncsi tekintetek elől.
A kíváncsi tekintetek elől Ákos nem tud elbújni Fotó: Mészáros Annarózssa
– Talán csak egyszer mentem le a strandra, de alig léptem be a területre, már hallom is, hogy „Kovács honvéd!” Egykori kiképzőtisztem üdvözölt, aki annak idején a festői Savaria helyőrségben gondoskodott arról, hogy a katonák ne tétlenkedjenek – mesélte a Kossuth-díjas művész, aki általában a tengerparton leli meg a nyaralás nyugalmát. Ha viszont a vityillójában tartózkodik, nem unatkozik, amíg a többiek strandolnak.
– Rögtön az elején kineveztem az egyik szobát stúdiónak, saját kezűleg hangszigeteltem kőzetgyapottal. Akkoriban még nem a szoftverek domináltak, a szintiket, gitárokat felraktam egy teherautóra, és egy romantikus őszi hétvégén letelepítettem mindent a Balatonra, hogy nagy magányomban dalokat írjak. Az eső abban a pillanatban kezdett szakadni, amikor végre neki láttam volna a munkának, és heteken át megállás nélkül esett. Egyetlen épeszű gondolatot sem sikerült rögzíteni – mondja el a hétvégi ház kapcsán, ahonnan a tanúhegyekre a Balatonra, a déli part Boglárjára, a Szent György-hegyre, a Gulácsra nyílik páratlanul szép kilátás.
– Olyan, mint egy aktkép: Magyarország egyik legszebb tája tárulkozik ki az ember előtt – meséli. A hosszú évek során, számtalan balatoni esemény adott már ihletet dalaihoz:
– 99’-ben, amikor Marcikám öt hónapos volt, éppen a Tarzan műfordításait írtam a Balcsin. Bár ő most már a Corvinusra jár, akkor sokat segített, hogy beletudtam élni magam a „Gyermekember” és a többi szerzemény szövegébe – emlékszik vissza. Az elmúlt időszak a kényszerű koncertszünet ellenére rengeteg feladatot tartogatott számára. Egy pillanatra sem állt meg az alkotói folyamat.
Egy pillanatra sem állt meg az alkotói folyamat Fotó: Mészáros Annarózsa
– Annyit dolgoztam, mintha nem is lett volna szobafogság. Fontos volt, hogy ebben a helyzetben se veszítsük el a kapcsolatot a közönséggel. Tizenegy, korábban csak kiadványokon elérhető koncertfilmet tettünk közzé teljes hosszúságban, ingyenesen szerdánként. Szombatonként jelentek meg azok az adások, amelyeket kifejezetten a különleges helyzetre reagálva készítettünk három hónapon át. Ezek között voltak verses műsorok, mint a Trianon100 vagy a Nagyszombat, közös muzsikálás a zenészbarátokkal, beszélgetés nagylányommal a dalszövegekről, de a legkedvesebb novelláimat is felolvastam. A sorozat végén egy saját írást is bátorkodtam közreadni. Mindezt nagyon jól fogadták az emberek ebben a szűkös, korlátos helyzetben.
A koncertszedákon nézőként vett részt Fotó: Mészáros Annarózsa
A „koncertszerdákon” együtt néztem az filmeket az érdeklődőkkel, közben a csevegőablakban beszélgettünk. Még soha nem jártam Ákos koncerten közönségként, különösen úgy nem, hogy közben csevegni tudjak az érdeklődőkkel – mesélte mosolyogva, majd tovább sorolta a karantén alatt végzett munkáit:
– Két kisfilmhez komponáltam zenét, ezek a Trianon-évfordulóra jelentek meg. Megírtam és meg is rendeztem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus imázsfilmjét. Emellett elkészítettük a 2019-es dupla Aréna koncertfelvételét, ebből egy sikeres DVD született, de mozivetítést is tartottunk belőle. Aztán karácsonyra elkészült az Aranyszárnyú angyal című XV. századi francia népének három feldolgozása, a Magyar Televízió karácsonyi jótékonysági műsora mutatta be a felvételt. Közben írtunk és rögzítettünk egy új dalt, „Fel a szívekkel!” a címe.
Fel a szívekkel! az új dal címe Fotó: Mészáros Annarózsa
– A Nagy Feró munkássága előtt tisztelgő dupla albumra mások mellett én is készítettem egy feldolgozást: a Jerikó az év eleje óta elérhető a videómegosztókon. Ugyanebben az időszakban húsz nagyszabású előadást mondtunk le, és helyeztünk át új időpontra. Ha minden jól megy, a tavalyra tervezett nagykoncertet 2021. december 11-én pótolhatjuk be az Arénában. Jelenleg egy novelláskötet kiadását készítem elő, emellett az első kisjátékfilmem forgatókönyvén dolgozom, valamint turnézunk: az országjárás második állomása Siófok. Az idei műsor gerincét a legutóbbi albumunk, a dupla platinalemezes Idősziget dalai adják, három dalban nagylányom, Anna is vendégeskedik a színpadon – sorolta az alkotó. Azt is elárulta, hogy egyedülálló meglepetéssel is készül.
– Idén tizenöt éves a Még közelebb című lemezem, amely egyszemélyes műhelymunka eredményeként jelent meg 2006-ban. Napra pontosan a 15. évfordulóra kiadjuk bakeliten is. A dupla LP kedvéért teljesen újrakevertük a régi felvételeket – válaszolta arra a kérdésre, hogy mi tartja mostanság izgalomban a munkája terén. Nagyon örül, hogy a saját stúdiójában, a saját műhelyében dolgozhat.
Dolgozott a karanténban is Fotó: Mészáros Annarózsa
– Régebben, amikor kölcsönhangszerekkel és kölcsönbőrkabátokban léptünk fel, tíztől hatig állt rendelkezésre a stúdió, addig kellett ihletetten működni. Jó iskola volt, megtanított a koncentrált munkára. Saját munkahelyen viszont teljesen más szabadságfokkal lehet dolgozni. Itt én lehetek a kábelesfiú, a hangmérnök, a komponista, az előadó és a producer is. Az ilyesmi nem mindenkinek szerez örömöt, de én nagyon élvezem. Szeretek kísérletezni – osztotta meg velünk gondolatait a koncert előtti percekben Ákos, aki az elkövetkezendő időszakban minden hétvégén fellép, és azt várja, hogy végre valóban találkozhasson a közönségével.
Végre nemcsak a monitoron keresztül láthatja a közönség Fotó: Mészáros Annarózsa
Az országjáró turné során Erdély, Budapest, Aliga, Szeged, Tokaj és Győr is várja, ősszel pedig megjelenhet a novelláskötete, és belekezdhet élete első kisjátékfilmének forgatási munkáiba is.
