– Mi köti önt és családját a Balatonhoz, Szántódhoz?
–A Balatontól ötven kilométerre – Mernyén – gyermekeskedtem az 1950-es, 1960-as években. Sokáig csak hallomásból ismertük a nagy tavat. Különösen izgalmas volt nekünk, gyerekeknek, hogy lehet benne fürdeni. Ennek hatására, a nagy nyári záporok következtében keletkezett tócsát elneveztük Balatonnak, és belevetettük magunkat. Anyukánk sírva, de persze mellette nevetve hallgatta lelkes beszámolónkat. Aztán megépült – a Republic együttes által is megénekelt – 67-es út, és ritkán, de sikerült eljutni az áhított nagy vízhez. Ebben az időszakban a Magyar Rádió idegenforgalmi műsorában ismertem meg a „balatonológusnak” is nevezett nagy szakértőt, Zákonyi Ferencet. Meseszerű előadásaiból tudtam meg, hogy a Balaton nem csak szórakozási lehetőséget, hanem szépséget, nagy értéket jelent. Végül egy munkahelyváltás következtében, családommal 1979-ben költöztünk Szántódra.
– Milyen volt az 1980-as évek elején Szántód?
– Akkor még üzletek is alig működtek, sorban álltunk mindenért. Az utak, a járdák, a terek, strandok sokszor elhanyagoltnak tűntek. Óvoda, iskola, orvos, gyógyszertár, jelentősebb üzlet csak a szomszéd falvakban, városokban volt elérhető. Nagy üdülők szegélyezték a partot, sokan dolgoztak nyaranta a szállodákban, kempingekben. A másik nagy munkaadó, a ma is működő erdészet volt.
Szántódi rév
Fotó: Fortepan / Balázs Lajos
Csak a 7-es út csomópontja úszott fényárban, az akkor gyakori ködös időben tájékozódási pontnak számított. Emlékszem még a hatalmas nyári dugókra a kompra várók miatt. Ekkortájt fontos találkozópontnak számított a Balaton a keleti és nyugati németek számára. Rengetegen fordultak meg Szántódon közülük. A Balaton és a komp mellett nagy vonzerőt jelentettek a Kőröshegyi templom koncertjei.
Nyáron zsúfolt, télen kihalt volt a környék. Többen sajnálkoztak rajtunk, hogy télen is itt kell élnünk. Csak zárójelben mondom, hogy mi meg jót mosolyogtunk ezen. A Balaton a csendes időszakokban is gyönyörű arcát mutatta. A nagy melegben sokat voltunk a parton, barnára sültünk, ekkor viszont irigyeltek minket a távolabb lakók. Télen, a fagyok idején, a befagyott tó jegén csúszkáltunk, korcsolyáztunk, komoly hokimeccsek is voltak. A szikrázó napsütésben korcsolyázni igazi öröm, nagyszerű időtöltés volt. Itt találkozott a környék apraja nagyja.
– Zákonyi Ferenc nagyban ihlette az ön Balaton szeretetét és lokálpatriotizmusát?
– Ez kétségtelenül így van. Engedjék meg, hogy egy számomra nagyon kedves, véletlen találkozásról is megemlékezzek. Balatonfüreden a szívkórház várójában ültem. Szóba elegyedtem egy kedves hölggyel, elmondta, hogy ő idevaló. Én lelkesen beszéltem arról, hogy láttam, a közelben van egy utca, amely Zákonyi Ferencről van elnevezve, akinek nagy tisztelője vagyok, és a kompról írt füzetével egyetemben sok írását olvastam, hallottam anno a rádióban beszélni. A hölgy kezét nyújtotta, engedje meg, hogy bemutatkozzak: Zákonyi Lilla vagyok, Zákonyi Ferenc kisebbik lánya. Hálás vagyok a sorsnak, hogy találkoztunk, és mesélt édesapjáról.
– Milyen érdekes adalékokat emelne ki Szántód múltjából?
– Szántód szerencsés település, mert az ún. Szántódi Füzetek jól összefoglalják történetét. A tizennégy részből álló füzetsorozat 1980-tól jelent meg, a SIOTUR, dr. Fodor János a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi hivatalának igazgatójának gondozásában, dr. Kanyar József szerkesztésében. Hálásak lehetünk azoknak, akik megálmodták, elindították ezt a kezdeményezést. Az első füzet Péterffy Ida tollából, a polihisztor Pálóczi Horváth Ádám Szántódon töltött életéről szól, közösségi házunk róla van elnevezve.
A második füzetet Zákonyi Ferenc írta, a Szántódi rév történetét foglalja össze. Ugyanis révátkelő már ősidők óta működött Szántódon.
Szántódi kompkikötő építése 1913 – Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum
A közelmúltban sajnos elhunyt a szántódpusztai születésű Boross Marietta, akivel személyesen is volt szerencsém találkozni Szántódon. Ő a harmadik füzetben a Balatonendrédi csipke történetéről írt, a tízedik füzetben pedig – Ágostházi Lászlóval közösen –, részletesen összegezték Szántódpuszta építéstörténetét. A hatodik kiadványt a híres író, szintén szántódi születésű Tüskés Tibor jegyzi, kinek neve nagyban kötődik Szántódhoz. Több alkalommal vett részt irodalmi műsorokon, a Szántódról szóló monográfia írásában is közreműködött. Halála után a könyvtár felvette a nevét. A Szántód az irodalomban című füzete igazán érdekes összeállítás lett. Az itt külön nem említett füzetek szerzői és tartalmuk is nagy értéket képviselnek, tele vannak múltunk megismerését segítő írásokkal, képekkel, gyűjtésekkel. Amióta megkaptam és elolvastam ezt a sorozatot, elkezdtem gyűjteni a Balatonról szóló kiadványokat, különös tekintettel Zákonyi Ferenc és Lipták Gábor műveit. Mindebből a felsorolásból jól kitűnik, hogy valóban sok értékes és érdekes történeti momentummal büszkélkedhet kis településünk.
– Melyek Szántód híres épületegyüttesei, mementói?
– Szántód valóban leginkább ismert és említett nevezetessége a révközlekedés. Az évszázadok során egyedül Szántód és Tihany között maradt meg a rév, itt a tópart beszűkül, így teremtve lehetőséget a gyors átkeléshez, adva a lehetőséget az átkeléshez. A révátkelő fontos szerepet töltött be minden korban, hiszen összekötötte a két partot, az árucsere lényeges eszközének számított. Ehhez révház, vendégfogadó is kellett.
Szántód, Révcsárda, 1900
Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum
Az 1840-ben épült szántódi Révcsárda épségben megmaradt, az épületen két tábla áll. Az egyik magának az átkelőhelynek állít emléket, a másik pedig Csokonai Vitéz Mihálynak és híres versének. Kevesen tudják, hogy említi a híres vígeposzában, a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című művében településünket, mégpedig a következőképp:
„Majd Szalának keskeny, de kies csúcsánál,
által jött a jégen Tihany hegyfokánál
S kiszállván Balaton szántódi révére,
Az áldott országba, Somogyba beérve.”
Innen, ma már térkővel kirakott út vezet Szántódpusztára. Ezen az úton érkezett többek között a pusztára – egy kalandos átkelés után – Kazinczy Ferenc nyelvújító írónk is, aki meglátogatta az akkoriban Szántódon élő Pálóczi Horváth Ádámot. Ugyanis Pálóczi, aki korának kedvelt polihisztorának számított, 1787-ben vette bérbe a tihanyi apátsághoz tartozó szántódi birtokot.
Kazinczynak így írt tartózkodásának helyszínéről: „Szántód az én nyugodalmamnak helye…”
Csillagászattal is foglalkozott, megfigyeléseit versbe szedte. Szántódon, 1789-ben, Pszichológia címmel könyvet írt mindezen tapasztalásairól. Műveiben, verseiben több helyütt is lényeges utalásokat találhatunk szép tavunkra, s annak jellegzetességeire.
– A szántódpusztai látogatóközpont múltjáról is mesélne?
– Az egyik leghíresebb helyszínünk természetesen valóban a szántódpusztai látogatóközpont. A gyönyörű helyen megépült épületegyüttes a múlt emlékeiből, épületeiből álló idegenforgalmi látványosság. Szántódpuszta nevét, határait, javait egyébként a tihanyi alapítólevél őrzi. A török időkben elnéptelenedett, újraépítését Grassó Vilibald tihanyi apátnak köszönhetjük. Földműveseket telepített le, fellendült a mezőgazdaság, valamint fontosnak tartotta a katolikus hit terjesztését, ezért 1735-re el is készült településünk egyik fontos jelképe, a Szent Kristóf kápolna.
A puszta déli részén lévő magaslaton áll a kápolna, amelyet Grassó apát a vízen járók és utasok védőszentjének, Kristófnak ajánlott. A ma is látható kúriát szintén Vilibald apát kezdte építtetni. A reformkorban aztán Brestyenszky Béla tihanyi apát fejlesztette tovább Szántódpusztát. Nevéhez fűződik a révben a beszálló csárda felhúzása. Korszerűsítette a kúriát, istállóval, góréval bővítette. Szívügye volt az alkalmazottak, cselédek jobb körülményeinek megteremtése. Az utána következő években terménytárolók, kemencék, borospince, ólak, karámok, jégverem is létesült.
A pusztához tartozik még a temető. A kőkeresztet az öntöttvas korpusszal 1880-ban készíttette a hajdani ispán. A düledező keresztekről egyre nehezebb azonban leolvasni a neveket. A sok gyereksír a korai halandóságról vall. A pusztai temető szintén egyfajta nevezetesség és Szántódhoz tartozik. Az önkormányzat, járdát, kerítést építetett itt, gondozza a területet. A háborúban megsérült és veszélyessé vált kőkereszt helyett újat állíttatott. Felszentelésén Böjte Csaba ferences szerzetes is részt vett.
A háborúban megsérült és veszélyessé vált helyére új kőkereszt került, melynek felszentelésén Böjte Csaba ferences szerzetes is részt vett Fotó: Morvay család
A kápolnát szerencsére felújították, a többi épület egy része sajnos nagyon elhanyagolt, az istállók teteje rogyadozik. Többször hallottunk jó hírt, hogy pályázati pénzből felújítják. Pedig nagyon sok szép rendezvénynek voltunk itt tanúi, a terület igazán alkalmas mindezen hagyomány folytatására. Nem is olyan régen, kiállítások, lovasbemutatók, lovasversenyek, vásárok, állatsimogatók, érdekes előadások, esküvők, kirándulók és egyéb rendezvények résztvevőitől volt hangos a puszta. Szép időszakként emlékszünk minderre, reméljük, egyszer még folytatódhat. Szerencsére a hagyományos szentmise és a járművek megáldása idáig nem maradt el, azt minden évben megtartjuk.
– A település legfontosabb szimbólumáról, Szent Kristóf szobráról és hagyományáról mit tudhatunk?
– Mindenképp említésre méltó és településünk kiemelkedő jelképe a Szent Kristóf szobor. A Magyar Királyi Autóklub és a Somogy megyei Autómobilklub, 1938-ban felhívással fordult a magyar autósokhoz, hogy a balatoni műút mellett, Balatonföldvár és Szántód között a járművek és az utasok védőszentjének, Szt. Kristófnak a szobrát felállíthassák. Az adományokból elkészült szobrot, 1939. június 29-én, tábori mise keretében Budapesten, majd a somogyiak kérésére, Balatonföldvár és Szántód között, a balatoni út mellett helyezték el.
Ikonikus látványossága Szántódnak a Szent Kristóf szobor
Fotó: Morvay család
Botfai Hűvös László alkotása 1955-ben, egyes forrás szerint 1954-ben áldozatul esett az értelmetlen, egyházellenes rombolásnak. Szántódi és kőröshegyi emberek megmentették, és a balatonföldvári templomban rejtegették. 1976-ban visszakerült a helyére, a balatoni út szélesítése miatt 1979-ben Szántódpusztára vitték. Mindössze egy évet töltött itt, amikor a helyi közvélemény úgy döntött, hogy Szent Kristóf kerüljön az eredeti helyére, közel ahhoz, ahol ma áll.
Kalandos története van a szobornak
Fotó: Morvay család
A szobor mellett a már említett Szent Kristóf kápolnánk is őrzi védőszentünk emlékét, hagyományát. Itt is számos alkotás utal az utasok védőszentjére. Az oltár felett látható Szt. Kristóf legendájának az egyik mozzanatát ábrázoló jelenet, amikor a szent a gyermek Jézust viszi a vállán a megáradt folyón keresztül. A képet az 1930-as években Miklós Gábor festette. A bejárat előtt álló faragott missziós keresztet pedig 1929-ben állították. Szántódon, még a két világháború között évente egyszer, Kristóf napkor egyházi szertartással megáldották a járművezetőket és a járműveket. Ezt a szokást minden nyáron folytatják, fontos történés településünk életében.
– Mikor lett Szántód önálló település?
– Szántód közigazgatásilag Zamárdihoz tartozott. Egyre többször vetődött föl, hogy Szántód képes lenne önálló településként működni. Néhány elkötelezett „szántódi érzelmű” lakos, járva a falut, meghallgatva az itt élők véleményét, elkezdte szervezni az önállósulást. 1997-ben népszavazás után különvált Szántód Zamárditól. Majd 2002-ben, az addig Kőröshegyhez tartozó Somos falurész is csatlakozott hozzánk. A somosiak sok régi emléket megőriztek, fényképekkel, írásokkal járultak hozzá a múltunk feltárásához.
– Milyen kulturális hagyományai, értékei vannak napjainkban Szántódnak?
– Az önállósult Szántód igyekezett a lemaradásokat pótolni. Újjáépült az iskola, amely a közösség háza lett. A Pálóczi Horváth Ádám Közösségi Ház gazdag állandó programokban. Szinte minden nemzeti és egyházi ünnepünkhöz kapcsolódnak események, de említhetem a szezonnyitónkat és a nyári zenés estéket egyaránt. Különösen fontos a Szent Kristóf nap számunkra. Koszorúzással, megemlékezéssel, szentmisével és az autók megáldásával emlékezünk minden évben, de rajzversenyt és gyermekműsort is szoktunk ekkor tartani, este pedig bál zárja a tartalmas napot. A könyvtárral közösen rendezzük a Népmese napját, a Szántódi Kötődésű írók Találkozóját (SZKÍT), valamint a könyvbemutatókat, megemlékezéseket, kiállításokat. A Szántódi Hírlevélben rendszeresen közlünk verseket, melyeket olvasóink írnak. Községünkben mindemellett nyugdíjas klub, nótakör, polgárőrség működik. Nemrégen újult meg honlapunk (www.szantod.hu), ahol sok fényképpel, naprakész tájékoztatással találkozik az érdeklődő. Itt olvasható a Szántódi Hírlevél is. Mindebből a felsorolásból kitűnik, hogy Szántód kis település, de élénk és gazdag közösségi életet élünk. Reméljük, a vírus elmúltával visszatérhetünk ezekhez a hagyományainkhoz is.
– Önnek miért fontos Szántód múltjának őrzése, ápolása, továbbörökítése, milyen eszközei vannak minderre?
– „Ragaszkodjatok gyökereitekhez, mert éltető erő van abban.” – írja Vákár Katalin néprajzkutató. S vele együtt vallom jómagam is ezt a gondolatot. Szántód története, kulturális öröksége gazdag, a szántódi kereszt, Szt. Kristóf legendája, a révátkelő története mind-mind éltető örökségünk. Községünk fejlődését, szépülését gyakran illetik elismeréssel az átutazók és az itt nyaralók. Szép, gondozott utcáink, strandjaink, játszótereink, a jó levegő vonzzák a gyermekes családokat is. A nyári zenés estek, a falunap, gyereknap és még sorolhatnám, kedvelt szórakozási lehetőségek. Az eseményekről hírt adunk az újságunkban, a fényképek nagy részét párom, Morvay Zsolt és jómagam készítettük. A hírlevél szerkesztőbizottságnak még három tagja van. A hivatal, a rovatvezetők és a balatonföldvári nyomda munkájának köszönhetően jelent meg kéthavonta, a járvány óta negyedévente újságunk, amely az interneten is olvasható. Rendszeresen beszámolunk az önkormányzat hírein túl a rendezvényekről, eseményekről, sok fényképpel illusztrálva.
– Hogyan látja Szántód – kulturális – jövőjét, mik a tervei a jövőre nézve?
– Szántódon a tárgyi és személyi feltételek adottak, az önkormányzat támogató. Már harmadik éve, karácsonyi ajándékként, hírlevelünk decemberi száma színes oldalakkal is megjelenhetett. A világjárvány miatt sok jó program maradt el sajnos. De bizakodunk, és előre tekintünk, ebben a szép balatoni környezetben talán nekünk itt élőknek könnyebb. Terveim a régiek, a hírlevél szerkesztését segítsem, és minél többoldalú tájékoztatással szerezzünk örömet az olvasóknak. Szeretem Szántódot – ennek jegyében igyekszem dolgozni, tenni a közösségünkért!
