viharjelzés: nincs
15°
22°
K/DK-i
3 km/h
2018.09.25. 18:00 Balatoni Kör 12. rész: Nem vendéglátóznak, ők vendégül látnak
Megosztom
Fölföldi Péterrel beszélgettünk az Aranykagyló feletti Villa Kabalában. Másfél éve pár nap alatt döntötte el, hogy visszaköltözik a fővárosból Szigligetre, ez volt élete egyik legjobb döntése.

Itt vagyunk a Kamonkőn, az ott a Rókarántó, azon van a kis kápolna, az a Királyné szoknyája, annak a tetején van egy másik kilátó. Előttünk van az Aranykagyló, amit körbeölelnek a bazalt kúpok. Gyakorlatilag körbevesz bennünket egy különleges életérzés. A naplemente során van egy olyan pillanat, amikor a sugarak csak a kápolnát világítják meg. Minden világos előtte, és minden árnyékos mögötte Elképesztő látvány. Igazi giccsparádé tud lenni-a szó legpozitívabb értelmében – mutatja be a környéket Péter.

És tényleg, a lélegzetem is eláll a helytől, nem csak azért, mert számos lépcsőfokon jutottam fel a domboldal tetején álló étterem teraszára.

Fotó: Mihály Szilvia

– Hogy esett erre a helyre a választás?

– Igazából nem gondolkodtunk sokat, a párommal Terjék Petrával és családunk harmadik tagjával Süti kutyával költöztünk ide Budapestről.

Fotó: Badics Gergely

Petra egy médiás állást, én egy menő éttermi pozíciót hagytam magam mögött. Pontosabban mondva én hazaköltöztem, tősgyökeres badacsonyi vagyok. Apu helyi borász, Fölföldi Béla, korábban a Szeremley birtok főborásza volt 15 évig. Mióta különváltak, kisvendéglátó családként működünk tovább.

Én külföldön tanultam, majd Budapesten dolgoztam 12 évet, a hajtásban néha észre sem vettem, hogy 8 hónapig nem jöttem haza. Nem terveztünk Badacsonyba költözni, mindkettőnknek sikeres karrierje és bejáratott élete volt a fővárosban.

Egy gyerekkori szigligeti barátom szólt, hogy itt van ez a gyönyörű épület, tőle indult minden, köszi Áki – üzeni barátjának Péter. – Húsvétkor hazajöttünk Badacsonyba anyuékhoz, és nem hagyott nyugodni bennünket a gondolat. Amikor indultunk vissza Pestre, erre kanyarodtunk. Feljöttünk, és minket is elkapott az az életérzés, ami mindenkit elvarázsol, aki feljön ide. Másfél héttel később már kulcsunk volt, és elkezdődött az új életünk. Hirtelen döntés volt, mindent magunk mögött hagytunk, amiért addig küzdöttünk, de egy másodpercig sem bántuk meg.

Fotó: Badics Gergely

– Egy ilyen régi háznak valóságos történelme van már.

100 éves a villa, nagyon sok jó dolgot örököltünk vele, többek között a kilátást, van egy különleges miliője a benti vendégtérnek is. Farkas István festőművészé volt a villa, ő itt alkotott, ez volt a műterme. Sajnos a művész a holokauszt áldozata lett, halála után a villát elhanyagolták, az elmúlt tizenévben került vissza az önkormányzat tulajdonába. Több bérlő üzemeltetett itt éttermet korábban is. Hat szobánk van, kéz a kézben működik a bisztró és a szállás.

Keresek egy régi borospincét is, alaptalanul nem épít teraszos domboldalt senki, biztosan lesz itt alatta egy pince, vagyis nagyon bízom benne, egy-két poros Farkas István festménnyel. Amikor idejöttünk, nem láttuk, mi van a bozót alatt, minket is meglepett, hogy milyen szép lett. A villa melletti domboldalon egy borteraszt tervezünk a jövőben, ahol a kilátást csodálva tudnak kötetlenül beszélgetni, fröccsözni nyáron a vendégek.

– Milyenek a szigligeti mindennapok?

– Elképesztően extrém a szezonalitás, nyáron mindenki mindent és azonnal akar, januárban pedig nagyon csendesek a napok. Pedig a cserépkályha mellett a tűz pattogását hallgatva fenséges egy ebéd vagy vacsora. Már a kezdetekben egész éves nyitvatartásban gondolkodtunk. A telek még leredukálódnak a hétvégékre, sokat dolgozunk többek között a Balatoni körrel karöltve, hogy a téli Balaton is méltó figyelmet kapjon, például az 5 állomásos Gasztropiknik sorozattal vagy a badacsonyi Gasztrohegy rendezvényeivel.

– Hogyan lettél Balatoni kör tag?

– Ugyanolyan hirtelen jött a Balatoni kör, mint a leköltözés. Petra tavaly talált egy adventi gasztropikniket Lellén, ahova teljesen random jelentkeztünk. Írtunk a szervezőnek, Tóth Balázsnak, aki tárt karokkal fogadott bennünket, nagy örömünkre. Nekünk egy féléves múlttal a Kistücsök, Baricska, Neked főztem mellett hatalmas megtiszteltetés volt ott lenni. A rendezvény nagyon jól sikerült, ezután Balázs ajánlott be a kör tisztújító ülésén.

A Balatoni kör karácsonyi vacsoráján már én is ott voltam. Korábban engem a budapesti Zeller miatt és apu révén ismertek, és tudták, hogy szívügyem a Badacsony, a vidék, a helyi alapanyagok, borok. Nem voltak idegenek a badacsonyi tagok sem, hiszen én Laposa Bencéékkel egy korosztály vagyunk és régóta ismerjük egymást.

– Előny vagy hátrány, hogy a villa nem a parton fekszik?

– A part néhány 100 méterre van a villától, ezt az emberek hátránynak gondolják, de mi ezt abszolút előnynek éljük meg. A villa sok lépcsőn közelíthető meg, ide csak az jön fel, aki megmássza ezt a meredek domboldalt. Távolabb vagyunk a főúttól is, a település, Szigliget maga is egy különálló ékszerdoboz. Sokan nem is tudják, hogy a 71-es útról lekanyarodva milyen szép településre jutnak. A falunak nincs főútvonala, egy kicsi félszigeten fekszik. Ez azt eredményezi, hogy ide nem jönnek busznyi tömegek.

Aki megtisztel bennünket azzal, hogy felmászik hozzánk, őket apu házi bodza pezsgőjével köszöntjük. Mi nem vendéglátózunk, hanem vendégül látunk. Úgy dolgozunk, hogy azt próbáljuk adni a vendégnek, ami nekünk is jól esne egy helyen.

Fotó: Mihály Szilvia

Szívesen beszélgetünk, mesélünk, beavatjuk a részletekbe. Ez nekünk nemcsak munka, hanem szórakozás is. A munkatársainkkal is inkább baráti mint főnök-beosztotti a viszony, több pár dolgozik nálunk, ők miattunk költöztek ide Előszállásról, Szentesről, Szekszárdról, Nyíregyházáról. Ők is élettérnek választották a Balatont, Szigligetet. Nagyon jó életérzés alakult ki itt nálunk.

– Mit jelent neked a Balaton?

– Budapest után a Balaton mindent jelent. A biznisz, pénzközpontú, személytelen főváros után itt valódi emberi kapcsolatok vannak, az emberek köszönnek egymásnak az utcán. Mindenkinek számít a másik, mosolyognak az emberek, egymás szemébe néznek, ha elmennek egymás mellett, nem leszegett fejjel állnak a metrón bedugott füllel. Nem kell órákig utazni, hogy bejussunk a munkahelyünkre, hiszen néhány perc alatt itt vagyunk, nincsenek dugók, nincsenek elvesztegetett idők.

Az alapanyag beszerzés nehezebb, de az italok 99 százalékát magunk készítjük Az összes bor, pálinka, szörp, lekvár, gyümölcslé, savanyúság apuék birtokán készül. A füstölt sonka, sajt szalámi, konyhakerti zöldség, fűszerek is tőlük érkeznek, nem véletlenül kel hajnali 4-kor, hogy mindennel elkészüljön. A helyi alapanyagokkal dolgozunk, nálunk nem egy elcsépelt mondat, valódi tartalommal próbáljuk megtölteni. 4 km-re található a családi gazdaság, jövőre már nekünk is lesz saját konyhakertünk.

– Hogy teltek a gyerekkori badacsonyi nyarak?

– Borász-szőlész fiaként a gyerekkori nyarakon is sokat dolgoztunk – nevet. – Míg a többiek fociztak, mi venyigét hordtunk a szőlőben, akkor ezt borzasztóan mérgesen tettük meg, ma már borzasztóan hálásan gondolok rá vissza, nagyon sokat tanultunk az életről, a munkához való hozzáállásról.

– Téli tervek?

– Tervezünk egy hordószaunát és egy fatüzelésű dézsát, dobálni kell majd rá a fát, hogy meleg legyen, nagyon jópofa, házhoz illő lesz. A hordónak üvegajtaja lesz, még az is lehet, hogy az alja is abból készül, így látható lesz az alattunk elterülő táj.

Készülünk a Süllőfesztiválra, mi is kitelepülünk. Lesznek borvacsoráink és szilveszteri partink. Sok törzsvendég jön vissza hétvégékre, velük gesztenyét sütünk, forralt borozunk, teljesen a társaságok igényére szabjuk a tematikát. Szigligeten egész évben várják a vendégeket, az újévi csobbanás mellett egész télen üzemel a strand területén egy korcsolyapálya és egy szaunaház is. Hatalmas élmény szaunázás után a hideg Balaton vízében megmártózni.

– Ti fürödtetek idén a Balatonban?

– Nyáron kétszer voltunk lent a vízen. Megleptük egymást Petrával egy SUP-pal, azóta is felfújva vannak a tetőtérben, persze nem használódtak el. Most több időnk lesz, tudunk kirándulni, biciklizni is. A nyugalmas, késő őszi, téli időszakot szeretem. A cserépkályha duruzsolása, a gyertyafény, hóesés hangulata nagyon sok téli barátságot köttetett. Van idő a nagy beszélgetésekre, van, hogy valaki vendégként jött, barátként ment tőlünk haza.

További képeink:

 

Készítette: Mihály Szilvia

Olvass tovább a Balatoni Kör többi tagjáról is!

Hozzászólások

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva