Ma a Szigligeti vár romjai a romantikus kirándulók kedvelt célpontja. A hegytetőről lenyűgöző panoráma tárul elénk a Balatonra és a környező tanúhegyekre, ami tökéletes hátteret biztosít egy romantikus sétához. A várfalak között sétálva érezheted a múlt levegőjét, és elmerülhetsz a történelmi titkok, szerelmi botrányok és hősies harcok világában.
A vár eredete és kiépítése
A Balaton partján, egy vulkanikus hegy tetején áll a festői Szigligeti vár, amely nemcsak a középkori harcok, hanem romantikus történetek, titkos szerelmek és izgalmas botrányok színtere is volt.
A vár története 1260-ban kezdődött, amikor a pannonhalmi bencések építtették a kettős torony és a palotaszárny első részeit. Nem sokkal később IV. Béla felismerte a vár stratégiai fontosságát. A tatár invázió következtében a király elhatározta, hogy szerte az országban kővárakat építtet, hogy megerősítse a védelmi rendszert. A Szigligeti vár elhelyezkedése és építészeti jellemzői annyira elnyerték Béla tetszését, hogy nem sokkal az építkezés megkezdése után cserével megszerezte a várat a bencésektől. Ez a vár így királyi tulajdonba került, és ezzel együtt fontos stratégiai ponttá vált a Balaton környékének védelmében, a végvárrendszerben, és később is kulcsfontosságú erődítmény maradt.
A várat a 13-14. században tovább bővítették, így alakult ki a belsővár, amely a mai napig megtekinthető.
A Pok nemzetség felügyelte a várat, majd a későbbi évszázadokban többször gazdát cserélt, és mindig újabb bővítésekkel erősítették meg.
Martonfalvay Imre titkos viszonya és a botrány
A 16. században a vár kapitánya, Martonfalvay Imre egy nemesi leánnyal folytatott titkos viszonyt, amely hatalmas botrányt kavart a környék nemessége körében. A titkos találkozók a vár rejtett zugaiban zajlottak, miközben a kapitány éppen a vár védelmének erősítésén dolgozott. A viszony végül kitudódott, és a Szigligeti vár történetének egyik legemlékezetesebb szerelmi botrányává vált.
A Szigligeti vár ma is népszerű helyszíne a romantikus kirándulásoknak. A festői kilátás a Balatonra, a vár falai között megbúvó sétányok és a történelmi titkok különleges hangulatot árasztanak. Képzeld el, ahogy a hegy tetején állva elmerülsz a középkori botrányok és intrikák világában, miközben a Balaton panorámájában gyönyörködsz.
A konyha és a középkori gasztronómia
Nemcsak a románcok és harcok, hanem a hétköznapi élet is fontos szerepet játszott a várban. A középkori várkonyha érdekes bepillantást nyújt abba, hogyan éltek a vár lakói a 15-17. században. A vár konyhája nem hasonlítható a mai modern konyhákhoz: a tűzhely szabadkéményes volt, a főzés alacsony tűzpadkán, cserépfazekakban zajlott. A konyha központi helyén egy hatalmas kút állt, amely biztosította a friss vizet az ételek elkészítéséhez. Az ételeket nyílt tűzön, nyársakon sütötték, miközben a falak mentén polcokon sorakoztak a rézedények és tányérok.
A konyhában nemcsak mindennapi ételeket készítettek, hanem ünnepi lakomákat is, ahol a várkapitány és vendégei közösen fogyasztották a középkori Magyarország ízeit. A kenyérsütő kemencében különféle piték, perecek és kenyérfélék készültek, amelyeket a várnép is fogyasztott.
A középkori magyar konyha rendkívül érdekes és gazdag, és szerencsére sok részlet fennmaradt az akkori étkezési szokásokról. Az ételeket főként nyílt tűzön, kemencében vagy bográcsban készítették, vasháromlábakon vagy parázson, és a mai értelemben vett levesek helyett gyakran sűrű, kenyérrel fogyasztott mártásokat tálaltak fel. A fűszerezés is egészen más volt: a paprikát még nem ismerték, helyette só, tárkony, majoránna, rozmaring, lestyán, és a tehetősebbek körében sáfrány, bors, gyömbér és szegfűszeg is használatban volt.
Harcok és hősiesség
A vár történelme során a harci események sem maradtak el. A 16. században a török támadások ellen védte meg a várat Magyar Bálint, aki legendás várkapitányként állta a sarat a török csapatokkal szemben.
A vár elavultnak számított a 16. század végére, de ennek ellenére továbbra is fontos szerepet játszott a Balaton körüli védelmi rendszerben. Magyar Bálint halála után a vár a Lengyel család kezére került, és a védművek további megerősítésével próbálták fenntartani a vár jelentőségét. Az 1645-ös tűzvész azonban jelentős károkat okozott, és a vár fokozatosan elvesztette harcászati jelentőségét.
A vár pusztulása és a villámcsapás
A vár tragikus pusztulását egy 1697-es villámcsapás okozta, amely felrobbantotta az egyik toronyban tárolt puskaport, és a tűzvész során a vár jelentős része leégett. A Szigligeti vár köveit a környező falvak lakói hordták el saját házaik építéséhez, és a vár fokozatosan romossá vált. I. Lipót császár rendeletére 1702-ben a vár további részeit is lerombolták, hogy megelőzzék a magyar felkeléseket.
Bár a vár ma már romos, a falak között még mindig érezhető a múlt levegője, és a látogatók elmerülhetnek a középkori élet romantikus és izgalmas világában.
Nézd meg a videót is! 👇
Nyitókép: hutterstock