Rózsika már kisgyermekként dolgozott abban a meredek szőlőtáblában, amely most a lánya levendulása. Védőnőként előnyben részesítette a gyógynövények használatát a gyógyszerekkel szemben.
Az őt sosem feledő, hálás anyukáknak hársfateát ajánlott, ha köhögött a kisgyermekük, kolléganőit pedig örömmel ellátta az éppen szedhető friss hajtásokkal. Lelkesen gyűjtötte a csalánt, az útifüvet, a kamillát és még sok mást, ahogy ma is teszi. Csakhogy a legfontosabb már a Csobánc-hegyi levendulás.
– A szőlőt is csalánlével permeteztük annak idején, de a művelését egy idő után nem bírtuk, a területet megkapta Andrea lányom. Ő agrárkémikus, de Veszprémben él, így onnan nem tudta volna mindennap gondozni a szőlőt. Engedéllyel váltunk meg tőle, és Andrea olyan növényt keresett, amely nem igényel napi gondozást, vegyszerezést. Négy éve telepítette a kétezer tő tihanyi, orvosi levendulát a szőlő helyére. Nekem mellette van a veteményesem, úgyhogy örömmel vállaltam, hogy segítek – mondja Rózsika, aki a levendulaszörp, a levendulás keksz és pogácsa elkészítésében sem hagyja magára Andreát. Még a baracklekvárt is a növény kis ágaival ízesíti, a levendulavizet vasaláshoz ajánlja.
Tizenhárom éve nyugdíjas, nagy örömére régóta nagymama. A tizenkét éves lányunoka piciként is azt mondogatta, hogy kiskertész lesz. Most jeleskedik a virágcsokrok kötésében, érdeklik a növények a család örömére. Andreától sok mindent megtanult már, ahogy annak idején ő Rózsikától. – Édesanya a mai napig rengeteget segít, nélküle nem is mertem volna belevágni. Meg kell küzdeni az aszállyal, a meredek, északi fekvésű domboldalról lezúduló vízzel, a támfalak omlásával, hogy a szüret után két üstnyi olajat kapjunk – magyarázza Andrea, aki Bach-virágterápiát is tanult.
Annak idején csupán pár tövet ültetett első körben a terület leghitványabbnak vélt pontjaira. Azok pedig virultak, ahogy a mostani tövek is szemmel láthatóan jól érzik magukat. Hatalmasra nőttek, rengeteg virágot hoznak.
– Este gyönyörködünk a naplementében, a távoli hegyek fölött mintha végiggurulna a napkorong. Tiszta, jó a levegő, csend van itt. Annak idején jól választottak a szüleim, és örülök, hogy a lányom is ragaszkodott a területhez. Reméljük, az unoka viszi majd tovább – mondja Rózsika.
Mutatja a veteményest, ahol a hagyma között büdöske nő a kártevők elriasztására, a narancsszínű körömvirágból pedig krémet készít. Örömmel neveli a törökszegfűt az ágyások szélén, a virágból hetente visz a temetőbe, szülei sírjára. Ma így teljes az élete.
Forrás: Tóth B. Zsuzsa/ veol.hu