Az ünnepség Tapolca városközpontjában, az Olimpikonok emléktáblájánál kezdődött, ahol Dobó Zoltán polgármester elmondta, hogy a korábbi táblán már nem volt hely, ezért újat készíttettek az alkalomra. Viszont itt még maradt hely Gergő neve alatt is. – Akár a te neved is felkerülhet még rá, akár a fiatalabb vívóké. Sőt, nagyobbra is cserélhetjük a táblát. Szeretném, ha teleírnád, ha ez a dicsőségfal gyarapodna a jövőben – mondta a polgármester, és Gergővel együtt leplezte le az új táblát, amelyre Csermák József, Mádl Ildikó, Szalay Gyöngyi, Boczkó Gábor és Rédli András neve alá Siklósi Gergelyét is felvésték.
Az olimpikon köszöntő ünnepsége a Malom-tó partján folytatódott, ahol egy kivetítőn mindenki láthatta újra az olimpia azon pillanatait, amikor Gergő vívott a döntőben az ezüstéremért. A bajnokot a Tapolca Vívóklub tagjai ajándékozták meg, majd Dobó Zoltán átadta a nemzeti színű, szurkolói zászlót.
– Nagy öröm ismét egy eredményes olimpikont köszönteni Tapolcán. Mindenki erre a sikerre számított, nagyon ürülünk neki, de még nem laktunk jól – mondta Dobó Zoltán.
Az élménybeszámoló során Gergő köszönetet mondott mindenkinek aki szurkolt neki és most őt ünnepli.
– Mindig büszke voltam rá, hogy tapolcaiként Boczkó Gábor, Rédli András, de legfőképpen Szalay Gyöngyi nyomdokaiba lépek. Az ő nevük kint volt a táblán, amit sokszor láttam és szerettem volna, ha az én nevem is fel kerül rá. de most azt mondom, hogy örülök majd, ha legközelebb nem az én nevem kerül fel újra, hanem valamelyik, most még kicsi vívóé a tapolcai klubból – mondta Gergő.
Hozzátette, hogy Gyöngyi nyomdokait követi, ő benne van minden sikerben, amit elér. Amint Boczkó Gábor és Rédli András ugyancsak.
– Tapolcaiként együtt is elértünk sikereket, de egyengették is az utamat. Mindig rám szóltak, ha valamit nem jól csináltam. Nagyon sokat adtak nekem, büszke vagyok rá, hogy tapolcaiként most itt állhatok, nekem Tapolca a legfontosabb – mondta és szavait taps fogadta a jelen levő több száz rajongó részéről.
Az olimpiáról szólva elmondta, hogy a döntő előtt izgalmában keveset aludt, hiszen ő nem a versenyen drukkol, hanem előtte. A verseny után pedig az örömtől nem tudott pihenni.
– Nem könnyű feldolgozni azt a sok szeretetet, gratulációt, amit kaptam mindenkitől üzenetek formájában. Sokan azt gondolják, hogy az ezüstérem nem elég jó. Egy pár pillanatig én is azt éreztem, hogy kár volt elveszíteni a döntőt, de aztán már a pozitív oldalát néztem. Nekem
nem lett volna jobb, ha megnyerem az aranyérmet, mert így maradt motiváció, a következő években még tudok ezen dolgozni. Egy percig sem tudom azt mondani, hogy elvesztettem volna valamit az olimpián. Leginkább a szeretetet nyertem meg és mellette ezt az érmet.
A sportban semmi sem garantált, az első asszóban is ki is kaphattam volna – mondta Gergő az ezüstérmet mutatva.
Siklósi Gergely a Tapolca Vívóklub tagjai között az emléktáblánál
Fotó: Tóth B. Zsuzsa/Napló
– Ha erre valaki felkészül, akkor már nyugodtabb, mint az ellenfele és nagyobb esélye van a győzelemre. Nem leszek attól kevesebb, ha kikapok, a vereségeimből sokkal többet tanultam, mint a világbajnoki győzelemből. Tokyoban nem tekintettem olimpiaként a megmérettetésre, inkább csak úgy, mint egy versenyre. Nem is számítottam ekkora sikerre, bár voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy csodálatos napom lesz. Jó pár éve vívok, de minden nap azt néztem, hogy tudok a legjobb lenni, fejlődni. Szerettem volna az egyik legjobb vívó lenni és ezt érzem most is. A szezont úgy zártam le, hogy a világranglistát vezetem, de a következő szezonokban is ezt tervezem. Klasszis vívó szeretnék lenni, ezért mindent megteszek majd – szögezte le Tapolca legújabb olimpikonja.
Forrás: veol.hu
Nyitókép: Siklósi Gergely az Olimpikonok emléktáblájánál, amelyen már az ő neve is szerepel
Fotó: Tóth B. Zsuzsa/Napló
