A Klara and the Sun kiállítást Kazuo Ishiguro hasonló című könyve ihlette. A szerző elragadó érzékenységgel ábrázolja Klara karakterét. Klara türelmes, előzékeny és jóval több empátia
szorult belé mint a legtöbb emberbe. Nem véletlenül, hiszen Klara nem ember, hanem egy mesterséges barát (AF), technikailag pedig egy napelemes robot.
A mesterséges intelligencia elbeszéléséből kirajzolódó “ember” a félelmek és a vágyak közötti kusza kapcsolatrendszerektől vezérelve formálja életvilágát. Elsősorban azt a világot, amelyben „a természetes beállítódásban tapasztaljuk a természetet, a kultúrát és a társadalmat, állást foglalunk ezek tárgyaival kapcsolatban, azok befolyásolnak bennünket, mi meg hatunk rájuk.
Ebben a beállítódásban az életvilág létezését és tartalmainak tipikáját minden további nélkül kétségbevonhatatlanul adottnak fogadjuk el”.
A kiállítás tizenegy művész munkáján keresztül reflektál ezekre a korántsem egyértelmű tartalmi tipikákra, amik meghatározzák viszonyunkat a természettel, a technológiával és egymással, de talán legfőképpen magával a létezéssel. A tárgy- és a képalkotás hagyományos művészeti médiumain túl a tudomány és a technológia aktuális eszközköszleteit felvonultató tárlat aktív részvételre invitálja a látogatókat. Virtuális valóság, adatszobrászat, 3D-mapping, interaktív pszeudo-holográfia, fény- és kinetikus installációk, illetve mesterséges intelligencia által generált alkotások csak pár példa a különleges művek sorából.