Mihályi Norbert Jeromos atya, a tihanyi apátság perjele gondolatai 2023 adventjének első vasárnapján.

Minden ünnep kiemel bennünket a hétköznapok szürkeségéből. Különösen igaz ez akkor, amikor az ünnep magába foglalja a találkozás élményét. Mindenki más módon készül a várva várt napra. Igyekszünk rendet teremteni a környezetünkben és szeretnénk minél meghittebbé, szeretettel telibbé tenni a családunk, a közösségeink életét. Az előttünk tornyosuló feladatok gyakran elterelik a figyelmünket arról, hogy mire is készülünk, mire várakozunk. A várakozás élménye felkészít minket arra, hogy rátaláljunk az ünnep igazi értelmére és értékére. Ehhez azonban szükség van arra, hogy

az előttünk álló időben ne csak a környezetünket készítsük fel az ünnep fényére. Szívünket, vágyainkat és az embertársainkkal való kapcsolatainkat is ki kell emelnünk a megszokások és hétköznapok monotonitásából.

A ma élő ember legnagyobb ellenfele az idő, ami szűk határok közé szorít bennünket. Ebben a szorításban egyre türelmetlenebbé válunk és sokszor ismételgetjük magunknak és a szeretteinknek is: Nincs időm erre. Szeretnénk mindent azonnal megszerezni, megélni és birtokolni, de eközben

csalódottan tapasztaljuk meg, hogy a boldog pillanatok azonnal tovább szállnak és ismét ott állunk az üresség érzésében.

Az ünnepekre való várakozásban időt adunk magunknak arra, hogy szívünk felkészüljön és nyitottá váljon a valóban fontos és értékes pillanatok, találkozások és élmények befogadására.

Advent a várakozás ideje. Mi keresztények évről-évre megünnepeljük az Úr eljövetelét, ami kétezer évvel ezelőtt egy egyszerű betlehemi istállóban vált valósággá. Azóta is megtörténik, amikor hittel fordulunk oda a minket alkotó és ránk mindig gondot viselő Isten felé, és megtörténik akkor is mikor a másik emberben meglátjuk az Ő arcát.

Karácsony éjszakája nem néhány meghitt óra története.

Ebben az ünnepben benne van a teremtett világ és Isten, az én és Isten, az ember és ember szeretetkapcsolatának minden mozzanata. Isten egy kisgyermekben jön közénk, hogy rácsodálkozhassunk az élet szépségére és erejére. Angyalok, pásztorok és napkeleti bölcsek jönnek, hogy találkozhassanak az emberré lett Istennel.

A kapcsolatok megélésének helye és ideje a találkozásokban rejlik.

Tekintsünk lehetőségként az előttünk álló hetekre és használjuk ki a várakozás idejét arra, hogy megvizsgáljuk életünk döntéseit, lehetőségeit és kapcsolatait. Ha bátrak leszünk őszintén önmagunk és szeretteink felé fordulni a várakozás idejében, ha a szeretet cselekedetei által merünk közelebb lépni a másik emberhez

akkor szívünk és lelkünk kész lesz majd maradandó élményként megélni az előttünk álló ünnepben ajándékként kapott találkozásokat.

Nyitókép: illusztráció/Shutterstock