Emberi életünk telve van bizonytalansággal. Gyakran úgy érezzük, hogy a világban a káosz és a rendezetlenség uralkodik. Szeretnénk biztos pontokat találni az életünkben. Adventi várakozásunkban több figyelmet fordítunk a bennünk élő vágyak, gondolatok és érzelmek felé. Itt is azzal találkozunk, hogy a helyes döntések meghozatalához, legyenek azok az élethivatásunkat, a hétköznapjaink rendjét, vagy éppen a gyakran konfliktusokkal terhelt emberi kapcsolatainkat érintő kérdések, nehezen találunk biztos pontokat.

Elégedetlen szívünk gyakran fordul irreális és elérhetetlen célok és vágyak felé, amik elérése lehetetlen számunkra, mégis olyan hamis biztonságtudatot és vigasztalást nyújtanak, ami egy kis időre eltakarja szemünk elől a bennünk és velünk élő nehézségek sokaságát.

Karácsonyi várakozásunk közben négy gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún. Hétről-hétre növekszik a koszorú fénye és a világosság is egyre nagyobb lesz az otthonainkban. Az egyre növekvő világosság megtapasztalása arra indíthat bennünket, hogy a szívünk világosságát is igyekezzünk egyre jobban fellobbantani. Ehhez szükségünk van olyan biztos pontokra, amik segítenek bennünket.

A Tihanyi Bencés Apátság barokk korból származó címerében azt láthatjuk, amint egy sziklán álló püspök horgonyt nyúlt a viharba került halászoknak és tanítványoknak.

A Balaton partján élő emberek jól tudják mit jelent a hajók számára a jól kivetett horgony.

A hajóban halászó embereknek stabilitást, biztonságot, vihar esetén pedig magát az életet jelentheti, ha biztos ponthoz tudják rögzíteni a hajójukat. Nem véletlen talán, hogy

a keresztény szimbolikában a horgony a biztos remény szimbólumává vált. A reménnyel teli ember nem esik kétségbe a bizonytalanságtól, nem fél a jövőtől és nem retten meg az élet kikerülhetetlen viharai elől.

Miben reménykedjünk? Abban, hogy létezik és szeret bennünket egy nálunk sokkal nagyobb hatalommal és erővel rendelkező Isten, aki nem hagy minket erőnkön felül megkísérteni és soha nem hagy magára bennünket. Reményünk alapja éppen abban van, amire adventi készületünk hív bennünket. Fedezzük fel, hogy Isten közel jött hozzánk az emberré lett Fiúban, Jézus Krisztusban. Hozzá kell közelebb jutnunk. Köztem és az Isten közötti távolságot a bennem élő remény tudja legyőzni. Hogyan tudom növelni a reményemet? Meg kell látnom az élet örömeit és Isten nekem adott ajándékait. Ezek aprónak tűnő dolgok, amiket a világ zaja és problémája gyakran elfed a szemünk elől.

Legyünk hálásak minden kis segítségéért, amire nem is számítottunk.

Vegyük észre, hogy sok természetesnek tűnő dolog az életünkben nem valami személytelen törvényszerűségből származik, hanem egy ránk gondot viselő Isten ajándéka.

Ha adventi készületünkben megfogadjuk, hogy minden nap, minden reggel megköszönünk valami eddig természetesnek vett szépet és értékeset, vagy

ha megpróbálunk viszonozni néhány viszonozhatatlannak tűnő segítséget, amit családtagjainktól vagy barátainktól kaptunk, akkor karácsony ünnepe nem csak fényes, de reményteli és a jövőre erőt adó ajándékká válik számunkra.

Nyitókép: illusztráció/Shutterstock