Ahogy sok konfliktusnak, ennek is egy asszony volt a kirobbantója: a legenda szerint a tihanyi bíró felesége bíztatta férjét a háború indítására. Igaz, ez az asszony nem a világhírű szépségével, hanem be nem álló szájával tüzelte fel férjurát.
Történt ugyanis, hogy megirigyelte a Balatonfürediek gazdagságát és úgy érezte, a tihanyi látképért fizetünk kellene. Addig perlekedett a férjével, amíg az inkább a kocsmában keresett megoldást. Ott a jó balatoni bortól bölcs emberek úgy határoztak, küldenek egy követet Füredre, de ott végül nem született egyesség. Ekkor döntöttek a támadás mellett. Mivel kovácsuk nem volt, így egy faágyúval indultak a harcba.
Az elsütésnél azonban a faágyú darabokra robbant és a tihanyiakban tett kárt. Ezzel meg is született a tanulság:
„Miénk a győzelem.
Higgyetek nékem!
Mert ha nálunk meghalt
Legalább tizenhat,
Hát akkor Füreden,
Hányan meghalhattak.”
Persze arról nem tudhattak, hogy a füredieknek fel sem tűnt a támadás.
Ennek a csatának az emlékére ma is láthatjuk Tihanyban a faágyút.
Ezt a viszályt Csizmazia Zsolt: A Rege folytatása avagy A tihanyi faágyú igaz története című verséből ismerhetjük meg.
Forrás: veol.hu