Mihályi Norbert Jeromos Zircen született, Bakonyszentlászlón nevelkedett. A vallásos életbe a két nagymama vezette be, bár az ottani plébános is meghatározó személyiség volt számára. Falusi gyerekként városi gimnáziumba jelentkezett, a győri bencés gimnáziumban bencés szerzetes osztályfőnöke volt, ez sokat számított hivatása választásánál. Az egyházi pálya régen vonzotta, hiszen gyerekként ministrált, hétköznaponként és ünnepeken is. Tizennyolc évesen már tudta, hogy szerzetes lesz.
Szeretnénk kicsit jobban megmutatni magunkat, mondta Mihályi Norbert Jeromos konventuális perjel Fotó: Penovác Károly/Napló
Az érettségi előtti húsvétot már a tihanyi bencés apátságban töltötte. Mikor oda jelentkezett, Korzenszky Richárd perjel azt kérte, hogy egy évet végezzen el egyetemen Budapesten, legyen ez az egy év jelölti idő. Ez idő alatt kinyílnak a távlatok, az ember tapasztalatokat szerez, megfontolhatja, valóban ezt a hivatást választja-e. Mihályi Norbert Jeromos együtt lépett be Barkó Ágostonnal, aki annak idején egy osztállyal fölötte járt a győri bencés gimnáziumban. Budapesten egy kollégiumban laktak, egyetemre jártak, hétvégenként együtt indultak haza.
Mihályi Norbert Jeromos teológiai tanulmányait a noviciátusban Pannonhalmán, majd Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. Szerzetesi örökfogadalmat 2011-ben tett, 2013-ban szentelték pappá. A tihanyi közösség kicsi, ez fontos szempont volt számára. Szent Benedek rendházai az egészen kis Subiacótól a hatalmas Monte Cassinó-i apátságig terjednek. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya, Mihályi számára – mint mondta – ez a kis közösség volt hívogató.
A balatonszőlősi és pécselyi katolikus közösségben Gőcze Tibold mellett diakónusként szolgált, majd az atya halála után, mikor Mihályi Norbert Jeromost pappá szentelték, a település lelkipásztora lett. Azóta felújították a templomot, közösségi ház kialakítását is tervezik. A Tihanyi Bencés Iskola iskolalelkészeként harmadikosokat és nyolcadikosokat tanított. Nagy lehetőség a közösségnek az iskola, véli. Bekerül az intézménybe egy hatéves kisgyerek, nyolc éven keresztül tudnak vele foglalkozni, formálni őt. Fontos az oktatás, de a nevelés még lényegesebb. A bencések 150 gyerekkel vették át az iskolát, most 180 gyerek jár oda, van szülő, aki negyven kilométer távolságról hozza a gyermekét.
Az atya tavaly óta már nem iskolalelkész, másfajta teendői vannak. Elöljáróváltás volt Tihanyban: Korzenszky Richárd lemondott perjeli szolgálatáról, hogy a szerzetesközösség vezetését átadja a következő nemzedékek képviselőjének. Várszegi Asztrik, a Magyar Bencés Kongregáció prézes apátja összehívta a Tihanyi Bencés Apátság konventkáptalanját, amely Mihályi Norbert Jeromost választotta a közösség új konventuális perjelévé. Közösségi döntés volt, de mint minden választás, ez is a Szentlélek műve.
Fotó: Penovác Károly/Napló
Mint mondta, lelkiismeret-vizsgálatot kellett tartani, bár igazán csak akkor tudta meg, milyen felelősséget vállalt, mikor már benne élt. Korábban az iskolalelkészi és a balatonszőlősi lelkipásztori munka mellett az apátság elöljárójának gazdasági helyetteseként szolgálta a közösség életét.
– Szent Benedek regulája szerint a perjel első feladata a közösség vezetése. Első a példaadás, az apát, a perjel mutasson példát. Ez egy testvéri közösség, ahol mindenki elfogadja, hogy az idősebb rendtársak mérhetetlen bölcsességgel, tapasztalattal rendelkeznek. Számomra most is példák ők, inkább én követem őket, mint ők engem. De ők is tudják, hogy amikor az elöljárót megválasztják, akkor ő megy elöl, feltekintenek rá.
A konventuális perjel elmondta, az elmúlt egy évben megtapasztalta, hogy a közösség nagy segítség, a rendtársak bölcs tanácsokkal, kreatív ötletekkel támogatták. A közösség életét a folytonosság jellemzi; bizonyos dolgokban folytatják, amit Richárd atya elkezdett, de szükséges a megújulás, a szemléletváltás, a racionálisabb működtetése az apátságnak és a fiatalabbak felé való odafordulás. Minden közösségi döntés. Együtt határoznak a célokról, a közösség irányáról, küldetéséről, arról, hogy merre indulnak tovább, mik a prioritások, mit szeretnének megvalósítani, fejleszteni.
Nemcsak materiális célok vannak.
– Sokan úgy tekintenek a szerzetesekre, mint elvonult, bezárkózott életformát élő emberekre. Ez kíváncsivá is teszi az embereket. Szeretnénk kicsit jobban megmutatni magunkat, azt, hogy kik vagyunk, mik az értékeink. Elkezdődtek olyan programok, melyekkel sok embert próbálunk megszólítani. Nemcsak a keresztényeket, katolikusokat, de másokat is. Szeretnénk valamilyen közös élményt keresni. Ilyen például a csend megtapasztalása. Esti csendtúrát szervezünk, sötétben járjuk be az apátságot. Egy másik hasonló élmény, amikor közösen napfelkeltét várunk. Ezek olyan közös alapok, melyeken keresztül megszólíthatjuk az embereket, oda vihetjük őket Krisztushoz. Találkozni, megismerni, és odavinni az embereket Krisztushoz.
Fotó: Penovác Károly/Napló
Némi csúszással októbertől elkezdődik a múzeum felújítása. Egy interaktív kiállítást hoznak létre, melynek célja a közösség bemutatása. Ismertetik az apátság történetét, bemutatják a szerzetesi közösséget. Meg lehet majd nézni, milyen könyveket olvasnak a szerzetesek, mit sportolnak, mi a hobbijuk, mi érdekli őket.
– Ugyanolyan emberek vagyunk, mint mások, de egy másfajta életformát választottunk – mondta a konventuális perjel.
Szintén októbertől megújulnak az apátság külső terei, a templom előtti tér, a Rege udvar közösségi arculatot kap. Itt található a vendégház, szeretnék a Rege udvart vendégudvarrá tenni. A Belső-tó partján gyógynövény- és levendulaközpontot alakítanak ki, a bencések 1055 óta folyamatosan részt vettek a gazdálkodásban. Felújítják az apátsággal szemben lévő Csokonai-ligetet, lingvisztikai kiállítást terveznek, ahol magyarórát is lehet majd tartani.
Nagyböjt kezdetén arra kértük a konventuális perjelt, foglalja össze az előttünk álló időszak jelentőségét.
– A böjt lehetőséget biztosít arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. A keresztény embernek van kapcsolata Istennel, de mindig lehet közelebb kerülni az Úrhoz. És ahogy közelebb jutok Istenhez, keresem őt, egyre jobban megismerem önmagamat. Ha a böjtöm, imádságom, lelkigyakorlatom, aszkézisem nem arra irányul, hogy közelebb jussak az Úrhoz, akkor az pusztán csak teljesítmény. Nem az Úr felé mutat, hanem önmagam felé.
Minél közelebb kerülök Istenhez, annál közelebb kerülök a valós önmagamhoz. Menni Isten felé és megismerni önmagamat. Nagyon fontos, hogy minden istenkeresésem valóban Istenre mutasson. Hogy Ő legyen a központban, amikor lemondok valamiről, lelkigyakorlaton veszek részt. És amikor közelebb kerülök embertársaimhoz, segítek nekik, meghallgatom őket, együtt érzek velük, belehelyezkedem az életükbe. Fontos, hogy tudjak mondani egy jó szót, segítő kezet nyújtani, ha szükség van rá. De már elkezdtem prédikálni.
