A Balaton-part és a Bozsai-öböl
A félsziget partvonalából a természeteshez leginkább hasonló állapotban a délnyugati oldal, különösen a Gurbicza alatti résztől a révig terjedő szakasz maradt meg. Sajkodnál és a Bozsai-öbölben a part ma is természetes állapotát őrzi. A Bozsai-öböl a Balaton egyik utolsó, csaknem háborítatlan nádas öblözete.

Az Apáti-hegy
Ez a kalderaperemnek a Külső-tóhoz legközelebb eső egysége, keleti oldalán meredeken, bazalttufa sziklákon keresztül esik a térszín a tóig. A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik.A félsziget belseje , a Külső-tó, a Belső-tó és az ősközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-templomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye.

Az öreg levendulás
Ezzel azonban még nincs vége az Apáti-hegy nevezetességeinek. Déli oldalán található ugyanis a félsziget egykori híres levendulásainak maradványa. A levendulatövek telepítését 1924-ben kezdték, s a negyvenes évekre közel száz hektáros ültetvény alakult ki. Az itt termett levendula olaja Európa-szerte híres volt, minősége túlszárnyalta a francia ültetvényekét. A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. Sajnos a hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás java részét szőlővel telepítették be. A maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a természetes szukcesszió, a beerdősödés folyamata. A kilencvenes évek közepétől aztán a még „menthető” részeken, ahol levendulatövek még nagy számban éltek, a Nemzeti Park megkezdte a cserjék visszaszorítását.

A Nyereg-hegy
A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti-heggyel összekötő keskeny, sziklás gerinc, melyről csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bozsai-öböl felé, ellenkező irányban pedig a félsziget belsejére. A félsziget egyik legértékesebb földtani képződménye ez az ék alakú hegygerinc.A bazaltvulkánosság utóműködésének hatására forró víz áramlott az egykori felszínre.

A Csúcs-hegy
A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike látható a Csúcs-hegyen. A forráskúp és a feltörő forró víz vájta kürtő ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m). A bazalttufára települt gejzírit „sapka” ellenállt a hegyet lepusztító erőknek, így alakult ki a jelenlegi érdekes forma. A kúpszerűen kiemelkedő sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkőből és tömeges gejziritből állnak. A nyugati oldalon található forrásbarlangot a szájhagyomány Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár barlangjának nevezi.

A Szarkádi-erdő
A félsziget peremének hegyei nagyrészt erdővel borítottak, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvő Szarkádi-erdő. Jellemző faállománya a cseres – kocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy (Quercus pubescens), virágos kőris (Fraxinus ornus), mezei juhar (Acer campestre) és mezei szil (Ulmus minor) elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így olasz tölgy (Quercus virgiliana), ennek a molyhos tölggyel alkotott természetes hibridjei (Quercus virgiliana x pubescens), valamint a kocsánytalan tölgy egyik szárazságtűrő változata, a sokmagvú tölgy (Quercus polycarpa). A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él, köztük a védett bíboros kosbor (Orchis purpurea) és a nagyezerjófű (Dictamnus albus).

A Gejzírmező és az Aranyház
A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő Gejzírmező sziklaképződményei mintegy három millió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkeztek. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során e területen működött a legtöbb hévforrás. Az itt kialakult forráskúpok közül a legnagyobb az Aranyház-gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. A kijelölt ösvény számos, a bemutatás céljára a cserjéktől megtisztított sziklaalakzathoz vezet el, találunk közöttük gomba alakút, egy másik alatt kis barlang-átjáró vezet át. Az utóvulkáni képződmények európai mércével mérve is kimagasló száma és különleges megjelenési formája volt az egyik döntő érv amellett, hogy a félsziget elnyerje az Európa Diplomát. A Hármashegyi-kúp tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Belső-tóra és az ősközségre, az Aranyház tövében pedig, egy régi pincében, kőzetbemutató látható.

A Belső-tó
A Belső-tó közvetlenül a falu közelében található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-el magasabban helyezkedik el, a vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzetet teljes egészében kipusztították, s az ott fészkelő madarak a Külső-tóra telepedtek át. A táplálékul szolgáló növényzet eltűnése után aztán a betelepített halfajok is kipusztultak, s azóta a vegetáció lassan ismét megerősödik. A Belső-tó ma kedvelt horgászterület.

A Kiserdő-tető
A félsziget központi részén, a Külső- és a Belső-tó között emelkedő kalderaperem-maradvány. A vulkáni működés során létrejött bazaltsziklákat a későbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükből. A szél a puhább kőzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötőanyagú rétegek azonban ellenálltak a pusztító erőknek. Igy jöttek létre az itt látható „szélmarta sziklák”. A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp borítja, oldalain cserszömörcés – molyhos tölgyes bokorerdő fut körül. Ősszel festői látványt nyújtanak a vörösre színeződő cserszömörcék, háttérben a Külső-tóval.

A Külső-tó
A Külső-tó a félsziget egykori vulkánjának főkráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságban. Az 1800-as évek elején levezető csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófői-séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területet kaszálóként hasznosították.1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezető csatorna lezárásával ekkor kezdődött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása.

Az Óvár
A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé néző festői bazalttufa-alakzatokkal, tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsánc-maradványa. Az egykori földvár maradványai közelében un. pannon-gyepek találhatók, bennük tavasszal a hangyabogáncs (Jurinea mollis), a nagy pacsirtafű (Polygala maior) és a tavaszi hérics (Adonis vernalis) csoportjai, ősszel a csillag gerebcsin (Aster amellus) lila virágtömege díszlik. Itt él a hazánkban csak két helyen előforduló nyugati ajtóscsiga (Pomatias elegans) is.

A Lóczy Lajos sétaút
A Tihanyi-félsziget legszebb helyeit, látnivalóit keresi fel sorra a zöld „T” turista-jelzésű Lóczy Lajos sétaút. Induló pontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a Csúcs-hegyen keresztül a Szarkádi-erdőbe, majd a Gejzírmező és az Aranyház érintésével az ősközségbe vezet. Onnan a Kiserdő-tető – Óvár – Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz. A sétaút természetesen szakaszonként, részletenként is bejárható, a mellékelt térkép segít a csatlakozópontok megtalálásában.

Forrás: levendulaház
Fotók: Vers József