Idén tervbe vettük, hogy felkeressük az aszófői téltemetőst, és teljes pompájukban csodáljuk meg a ritka védett virágokat. Egy hónappal ezelőtti túránk nem hozta meg a kívánt eredményt, illetve más meglepetéssel szolgált; mivel még korán volt, nem indult meg a sárga virágok fejlődése.
Most, egy hónap elteltével viszont attól tartottunk, hogy már lekéstünk a látványosságról, de előbb nem volt lehetőségünk erre a kirándulásra.
Azonban a rejtett völgybe érve sárga virágszőnyeg fogadott minket, a téltemető a napsütésben szinte aranyszínűre varázsolta az élénkzöld aljnövényzetet.
Egy kirándulócsoportból egy idős bácsi megjegyezte, hogy régről sokkal több téltemetőre emlékszik, de azért mi ezzel is elégedettek voltunk.
Forrás: Horváth Gabriella
Hóvirág is volt még jócskán, habár azok már jórészt elnyíltak.
A kék májvirág is szirmot bontott már, még a túraút közepén is találtunk a levéltelen kék virágokból, óvatosan kellett lépkedünk közöttük.
Forrás: Horváth Gabriella
Aztán akadt még zöld hunyor is, így egyszerre négyféle ritka, védett virágfajt is lencsevégre kaphattunk.
Forrás: Horváth Gabriella
Nézelődés közben egy érdekes szerzetre bukkantunk, ami lilás színével vonta magára a figyelmünket. Egy fa tövében pillantottuk meg a növényt, amelyet egy telefonos applikáció segítségével sikerült beazonosítanunk. A kinézeténél csak a neve csigázta fel jobban a kíváncsiságunkat: kónya vicsorgó!
Forrás: Horváth Gabriella
Jobban utánaolvasva megtudtuk, hogy ez egy parazitanövény, amely a fák gyökerén élősködve képes életben maradni. Sem levele, sem zöldje nincs, szárát pikkelyek borítják, csak a virága emelkedik a talaj fölé. 10-25 centiméter magas, halványpiros, levélzöld nélküli évelő növény. A virágok rovar- és szélbeporzásúak, de kedvezőtlen tavaszi időjárás esetén az avar alatt önbeporzók is lehetnek. A magvakat víz, szél és hangyák terjesztik, csak akkor csíráznak, ha egy centiméternyi távolságon belül megtalálják valamelyik gazdanövény gyökerét.
Állítólag csak a tizedik életévüktől virágzanak.
Forrás: Hobbikert magazin
Kerner von Marilaun osztrák botanikus régi rajzán láthatjuk, hogy a szívógyökereivel hatol be a gazdanövénybe. Minden tápanyagát abból veszi, azaz teljes parazita.
Utólag, az előző kirándulás képeit nézegetve fény derülhetett egy rejtélyes növényhajtás személyazonosságára is: a földből kinyúló szőrös szár valószínűleg ennek a növénynek a kezdeménye volt:
Forrás: Horváth Gabriella
Tehát, ha egy kónya vicsorgóval találkozunk az erdőben, nem kell mást tennünk, mint lefényképeznünk – ha akarjuk –, majd óvatosan hagyjuk el a helyszínt, hogy ne tegyünk kárt a védett növényekkel teli erdő élővilágában.
Forrás. veol.hu
