viharjelzés: nincs
ÉNY
6 km/h
2019.11.11. 21:53
Tihanyi vár - az erőd, amit soha nem tudtak bevenni
A tihanyi vár picike volt, de komoly védelmi szerepe miatt mégsem bontották le, pedig maga a király is elrendelte. Az itt állomásozó katonák éheztek, sokszor csak annyi meleg ruhájuk volt, hogy őrségváltáskor ruhát is cseréltek, mégis ellenállt a törököknek. Végül a bécsi haditanács elrendeli a lebontását, hogy a folyton sanyargatott, elkeseredett nép kezében felkelés fészkévé ne váljon. Ami megmaradt belőle, azt az 1719-ben megkezdett építkezéseknél beépítették a templom, s a rendház falaiba.

A Balatonba mélyen benyúló tihanyi félsziget nemcsak a tókörnyék, de egész hazánk egyik legszebb vidéke. Ősi természeti erők formálták a tájat, mely mint hatalmas szabadtéri múzeum tárja fel kincses szépségét az érdeklődők előtt. … a félsziget 1902 óta hazánk első tájvédelmi körzete. Itt, a hajdani vulkánok s gejzírek földjén, melyet három oldalról vesznek körül a Balaton hullámai, alapított apátságot a bencéseknek, s barlangkolostort a bazilita szerzeteseknek I. Endre, a negyedik Árpád-házi király. A tihanyi apátság alapítólevele első eredeti kéziratban megmaradt nyelvemlékünk…

Az alapítólevél szövegezője nem tudott tökéletesen latinul, s az egyébként latin szövegbe ötvennyolc magyar szót, kilenc ragot és képzőt iktatott. Így Tihany ősi földjével kapcsolatos első emléke édes anyanyelvünknek, mely később oly gazdagon bontakozik ki népünk ajkán s ragyogó szépre csiszolódik nagyszerű mesterei, a magyar írók és költők műveiben. A magyar kultúra közel ezer esztendős tanúja Tihany, s földje a magyar történelem legrégibb korszakaink emlékét őrzi – írta annak idején Zákonyi Ferenc és Lipták Gábor, ám tanulmányukat ma már néhány helyen módosítani szükséges. Ezt Barkó Ágoston teológus, történelem-hittan szakos gimnáziumi tanár, latin szakos bölcsész, a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatójának segítségével tesszük.

“Az alapítólevél szövegezője nem tudott tökéletesen latinul, s az egyébként latin szövegbe ötvennyolc m agyar szót, kilenc ragot és képzőt iktatott.”
Ezzel szemben a valóság: az alapítólevél szerzője, Miklós püspök tudott a korabeli Magyarországon legjobban latinul, a királyi kancellária legképzettebb munkatársa volt. Tudatosan használta a birtokok, birtokhatárok nevét magyarul, vagyis a nép nyelvén, mert ezeknek NEM VOLT latin neve. Másrészt a birtokot igazgató tisztviselőknek magyarul kellett megadni az adatokat. Miklós püspök írta a kor híres oklevélhamisítványát a német-római császár nevében, amellyel megmentette Magyarországot. Annyira hibátlanul tudott latinul és tökéletesen ismerte a császári kancellária szokásait –

 

A félsziget különlegesen védett földrajzi helyzetét korán felismerte az ember, és sok évszázaddal a magyarok megjelenése előtt maga és törzse védelmére már erődítéseket épített a tihanyi hegyeken. Az Óváron a korai vaskorban emelik a -félsziget első erődítését, a híres földvárat, melynek meredek sáncai a lankásabb lejtők felől nagy hármas alakjában helyezkednek el. A törzs veszély esetén állatállományával s minden tulajdonával beköltözött a sáncok mögé, melyek kapurészeit külön megerősítették.

A későbbi római telepesek védelmére őrtorony (burgos) állott a Csúcshegyen és Galerius császár idején lecsapolták a mocsarakat s a félszigetet a szárazfölddel összekötő földnyelvet a ma is felismerhető csatornával szigetté alakították. Az Árpád-házi királyok idején épül először magyar erődítés Tihanyban s ettől kezdve ötszáz esztendeig áll a tihanyi vár, melynek a török világban fontos szerepe van az északi partvidék védelmében.

Tihany várát soha nem tudta elfoglalni a török. Hős kapitányai a vidék nagyszerű népével visszaverik a megújuló támadásokat, s a vár falára egyszer sem kerül fel a szultán félholdas lobogója.

A tihanyi vár 1594 és 1598 között török kézen volt. Ezt nálunk egyértelmű, hiszen Győrt is ekkor foglalta el a török négy évre. És komolyan veszélyeztette Pozsonyt, a királyi Magyarország koronázó városát. A törökök által készített várleltár már publikálva lett.
(Barkó Ágoston, a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatója)

Ma nyomát sem találjuk a tihanyi várnak. Falai leomlottak, pusztulását a múló idő, s a császári csapatok szándékos rombolása okozta. Ami megmaradt belőle, azt az 1719-ben megkezdett építkezéseknél beépítették a templom, s a rendház falaiba. Ma már csak a régi tervrajzok, s oklevelek beszélnek a hajdan híres várról, melynek története a végvári harcok hősi korszakának egyik legszebb fejezete.

A feldúlt Balaton-felvidéken IV. Béla rendeletére kezdődik meg a várak építése. 1265 körül elsőnek készült el a Szigligeti vár, melyet Favus pannonhalmi bencés apát építtet. A vár olyan szép lett, hogy a király más birtokot adott érte cserébe a bencéseknek. A rend azután a tihanyi félszigeten kezd várat építeni, amelyet 1267-ben említ először »Tihany sziget vára«-ként IV. Kelemen pápa bullája. Ebben az időben tehát már bizonyára készen van a vár, s ez első alakjában valószínűleg csak a templom s a monostor köré húzott falakból és palánk rendszerrel megerősített árokrendszerből áll.

A várnak erről az ősi alakjáról sem alaprajz, sem feljegyzés nem maradt reánk. A pápai bulla »Tihany szigetet« említ, s így ebben az időben még úgy látszik, megvan az a nagy csatorna, amelyet a félszigetre vezető földnyelv derekán állítólag még a rómaiak ástak, s a középkorban Tihany lakói állandóan jó karban tartottak. Ez a csatorna vágja el Tihanyt a Balaton-felvidéktől, s a rajta keresztül vezető hidat római építménynek tartják.

A »római« hidat a mellette épült Apáti község lakossága védi, s a híd védelmére erősítést készít. Kultsár 1781-ből származó térképén még jól látszik a csatorna vonala, s jelzik az őrtornyok, s a sáncok maradványait is. Tihany így jól védhető sziget marad, s talán ez is hozzájárul, hogy megszállás nélkül vészeli át a török hódoltság nehéz évtizedeit.

Hadászati fontosságot a mohácsi vész után nyer Tihany vára. Már a XVI. század első felében végvár B a győri kapitánysághoz tartozik. Mikor 1532-ben elesik Veszprém, fokozódik a környékbeli várak jelentősége s Tihany őrségét is lovasakkal, s gyalogosokkal szaporítják.

Először 1554. november 7-én éjféltől reggel négy óráig tartó kemény ostrommal vívja a várat nagy erővel a török sereg. Környékén mindent felégetnek, de a várat nem tudják bevenni. Valószínűleg akkor pusztult el Apáti is, az árpádkori kis falu. Románstílű templomának romjai ma is ott állanak az aszófői műút közelében.

A nehezen visszavert ostrom után komolyabban látnak hozzá a vár megerősítéséhez. Takaró Mihály kapitány kezdi építgetni az erődítést, s két bástyát is emel, egyet a Balaton, egyet a Mezőség felől. Az építkezés ellenőrzésére jár Tihanyban a kamara kiküldöttje, Pesti Bornemissza Ferenc, kinek jelentéséből érdekes adatokat tudunk meg. A királyi biztos jobbnak látja, ha a király a várat földig romboltatja, mert a hely szűk és kicsiny, – mindössze 648 négyzetméter – és csak igen kevés embert fogadhat be.

»És őfelségének vajmi keveset használna, mivel 8-10 mérföldnyire a vártól minden falu a töröknek hódol. Hacsak őfelsége meg nem erősítteti a „sorompót”, a Külső kaput, melyet a vártól távolabb a „latorkert”-nek nevezett fapalánkkal védenek és hacsak a végbeli nép számát fel nem emeli, a vár fenn nem állhat, mert mihelyt azt a kaput a török elfoglalja, a vár azonnal elvész.«

A jelentés után nem rendelték el a vár lerombolását, de segély sem jött, sőt tovább romlott a helyzet. A legénység évek óta nem kap zsoldot, posztót s a hadinép a legnagyobb nyomorúságban él.

1578. június 10-én Matasin Ferenc kamarai biztos így ír a tihanyi szemléjéről: »A katonák mind egy szálig elbocsátásukat kérték a kapitánytól, mert nem tűrhették tovább fizetetlenségüket. Oly szegények, hogy mikor az őrálláson egymást felváltják, egyik a másik ruháját veszi magára, hogy a hideg ellen védekezzék, míg azok, akik dolgukat az őrségen végezték, kunyhóikban meztelenül lappangónak.«

A jelentés után érkezett valami pénz, de a helyzet nagyjából később sem változik. Élénkebb a vár élete Pisky István kapitánysága idején, aki tihanyi szolgálatáról (1585-69) naplót vezet. Regestumából, mint érdekes, színes képeskönyv lapjairól tárul fel a magyar végvári vitézi élet az olvasó előtt. Török-magyar harcaik, bajvívások, sarcolások, azután a gazdálkodás, s a mindennapok apró eseményei teszik izgalmasan érdekessé ezt a közel négyszáz esztendős naplót.

A vár készletei később olyan szépen megszaporodtak, hogy még a veszprémi várőrségnek is tudnak kölcsönadni belőle. Naszádhajó is tartozik a várhoz, melyet Tihanyban építettek, miután a királytól kiutált hajók Gmundenből nem étkeztek meg. Szükség is van a hajóra, hiszen a török a szemben levő foki (siófoki) erőd kikötőjében közel ezer ember szállítására alkalmas hajóhaddal rendelkezik, amellyel állandó izgalomban és nyugtalanságban tartja a Balaton északi partvidékét. Éjszaka lepik meg a várak védőit, falvakat perzselnek fel, elhurcolják békés lakosaikat. Nyomukban tűz, vér, füst és könny fakad. Csak akkor szűnik valamennyire a veszély, mikor Tihany várának naszádosai – a gyakorlott balatoni hajósok – megjelennek a vízen, s ott is felveszik a harcot a törökkel.

Pisky István vitéz katona, kinek harcairól, nevezetes portyázásairól és sarcolásairól sokat tudunk. Részt vesz a koppányi, s endrédi várak elfoglalásában, s tőle maradt reánk az a híres magyarul írott levél, melyben Ibrahim endrédi basa harcra hívja Pisky Istvánt. A levél élénk fényt vet a török és a magyar várak harcosai között csaknem szünet nélkül tartó kötődésekre, s a harcosok érintkezésének durva hangjára.

Pisky előzőleg kihívta párbajra Ibrahim endrédi agát s mivel az nem válaszolt, hamarosan csúfolódó levelet küld neki. Erre válaszol az endrédi aga híres levelében, melyet eredetiben őriz a veszprémi Állami Levéltár.

Kívül a levélen így éktelenkedik a címzés: »Adassék e levél a hazug, tökéletlen, k… fiának, Pisky Istvánnak, Tihanba tulajdon kezébe.« A továbbiakban is ilyen, ékes szöveggel megírt levél bajrahívó része így szól: »,Hanem így triónk, bestye hitetlen, rossz bestye k.. .fi: egy korlátba ketten menjünk: sem tehozzád magyar vitézek ne mehessenek, se én hozzám török vitézek ne jöhessenek. És ott fegyverrel lehetej, foggal lehetej (fegyverrel, foggal lehető, — vagyis akár fegyverrel, akár foggal) mindaddig viónk, hogy egyik a másikat kivégez az világbul«

A levél befejezése így hangzik: »Az te nem barátod Ibrahim aga, az hatalmas török császár zászlós agája Endrédben.« Hogy a bajvívás megtörtént-e, nem tudjuk biztosan, de valószínű, hogy ha megtörtént, Pisky volt a győztes, mert neve a vár történetében később is többször szerepel.

A zsitvatoroki béke némi enyhülést hoz a vár helyzetében. A török veszély kissé csökken, s a kapitányok többet tudnak törődni a várral s a környékbeli falvakkal. A harcok alatt a régi templomot ágyú- és puskapor-raktárnak használták. 1645-ben Karacsin Mátyás várkapitány viteti ki az ágyút és puskaport a templomból, a hajdúk pedig kiköltöznek a templom feletti házból.
Csornai Máté a tihanyi vár utolsó kapitánya.

 

A XVII. század végén vívott háborúk eredményeként a török kitakarodik az országból, s a Bakony és a Balaton környéke megszabadul a török veszedelemtől. Tihany nem végvár többé, s gyors pusztulása megkezdődik. A török háborúk befejezése után a bécsi haditanács elrendeli a végvárak lebontását, hogy a folyton sanyargatott, elkeseredett nép kezében felkelések fészkeivé ne váljanak.

1702 tavaszán a többi balatoni végvárral együtt sor kerül a tihanyi vár lerombolására is. Leomlanak a bástyák, az összekötő falak, s felszedik a palánkokat. Az őrség egy része letelepszik Tihanyban iparosnak, földművesnek, más része elköltözik, s a vár megmaradt köveiből épül fel 1719-1754 között a mai barokk templom és kolostor épülete.

A tihanyi vár alapfalai talán még ott rejtőznek valahol a föld alatt, az apátság körül. A hajdani vár itt állott, falaival közrefogva az I. Endre alatt 1055-ben épült templomot és monostort. Bizonyára ez a két épület képezte a vár magvát, úgy, amint azt Keszthelyen és Kapornokon látjuk. Köréjük épültek a bástyák és a várfalak, melyeket három sorban vett körül a kemény facölöpökből készült palánk, vagy »vártafa«.

A belső vár ott állt, ahol most a templom, azon a kis magaslaton, melynek keleti részét a Balatonra meredeken lejtő hegyoldal, s délről és nyugatról ugyancsak meredeken ereszkedő lejtők határolnak. Csak észak felé – ahol most a Csokonai-liget húzódik – folytatódott a fennsík kissé szélesebb és kevésbé meredek lejtőben.

Tihany váráról két általánosan ismert alaprajz maradt ránk. Az első a karlsruhei levéltár vártervei között talált, 1667-ből származó alaprajz és távlati kép. A másik a Giulio Turco hadimérnök által 1568-ban készített rajz, mely az első világháború után a bécsi császári hadilevéltár anyagából került elő. Mielőtt Turco rajzát megtalálták, a tihanyi várral foglalkozó kutatások mind a karlsruhei alaprajzra támaszkodtak.

A két rajz alapos összehasonlítása után, megítélésünk szerint, a pontosságáról és gondos munkájáról ismert császári hadimérnök rajzát kell – tárgyi okokból is – hitelesnek elfogadnunk. Turco a haditanács rendeletére mérte fel a magyarországi várakat, s többi alaprajzának pontosságát a megmaradt romok igazolják. Tihanynál más is bizonyítja a rajz pontosságát. Turco alaprajzához csatolt mérték szerint az 1055-ben már mai helyén álló altemplom, s a meredély széle között a távolság nem több öt-hat méternél. Ez ma alig két méter.

 

Az 1667-i alaprajz méretezése szerint ez a távolság több mint hatvan méter s ez már önmagában is kétségessé teszi a karlsruhei rajz hitelességét. Turco rajzán az altemplom északi fala olyan mint ma, vagyis egyenes záródású, míg a karlsruhei rajz szerint az altemplom félkör alakú apsissal záródik. Alig képzelhető el, hogy a két rajz születése közötti időben építettek félkör alakú apsist és, hogy a barokk építkezések idején visszaállították volna az eredeti falat.

Az 1667-i rajz szerint a fennsík, amelyen a vár állott, a Balaton feletti meredélytől a kapubejárat ellőtt álló falig közel 180 méter széles. Turco rajzán ez körülbelül hatvan méter, s így ismét megfelel a ma is kivehető, három oldalról meredek lejtőkkel határolt fennsík nagyságának.

Ezt igazolja Pesti Bornemissza Ferenc kamarai biztos jelentése is, aki a vár helyét kicsinek, mindössze 648 négyzetméternek találta, s ezt az adatot Turco tizennégy év után készített rajza pontosan rögzíti.

1554-ben Takaró Mihály várkapitány kérte »őfelségét a vár megerősítésére« és, hogy nagyobb biztonságára két bástyát építhessen, egyet a Balaton, másikat a Mezőség felé. Mindkét bástya jól kivehető a vár északi falánál Turco alaprajzán.

Pesti Bornemissza Ferenc jelentése azt is elmondja, hogy a külső kapu csak fapalánkokkal van megerősítve. Az árkan átvezető híd Turco rajzán is csak palánkkal van biztosítva, s ezt szerették volna a tihanyiak rendes bástyává kiépíteni. Végül a fennmaradt adatok szerint a tihanyi várkapitányság idején a templomot ágyú- és puskapor-raktárnak használták, s csak az altemplom szolgált egyházi célra.

A Turco által készített rajz ezt a tényt is alátámasztja, mert bejáratot tüntet fel az altemplom déli falán egy zárt udvarra, ‘amelyről egy másik épületbe is bejáró nyílik. Ez lehetett az apát vagy a szerzetes lakása. Az alaprajz itt is alátámasztja az írásos adatokat, mert természetes, hogy a lőporraktár ajtaját zárva tartották s így az altemplomon külön kapu vált szükségessé.

Turco felvételeinél majdnem mindig előkerült az erődítés távlati képe is, de a nagyon is hitelesnek látszó tihanyi alaprajz mellett azt nem sikerült megtalálni.

A törökök elleni háborúk után Marsigli gróf, a kitűnő olasz hadimérnök járt Tihanyban, s rajzot készített a várról. Ez a rajz bizonyára Bolognában rejtőzik a Marsigli-levéltár iratai között.

Rohbock L.: Tihany

 

Fenn, a tihanyi hegy fokán áll a mai templom, melynek falaiba beépültek a hajdani vár kövei, mellette felejthetetlen szép kilátás nyílik a szolid szépségű Balaton tájára. A vár bástyafalának egy-egy részletét a hős kapitányokról, Gyulaffy Lászlóról, Takaró Mihályról, Pisky Istvánról nevezték el. Felszabadult népünk szeretettel megőrzi a végvári harcok kapitányainak emlékét, s annak a sok ezer névtelen vitéznek, akik a maguk idején bátran és hősiesen harcoltak a szabadságért.

 

Forrás: arcanum.hu / Természet és Technika, Természet és Társadalom 1955 – Zákonyi Ferenc és Lipták Gábor

Megosztom

Hozzászólások

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva