Hatvankilenc gyógyszermaradványt mutattak ki a vizsgálatok a Balatonban. Ez első hallásra meghökkentőnek tűnik, ám a helyzet más európai tavak esetében is ugyanez. A kimutatott értékek nem jelentősek, így a strandolók számára nem jelentenek egészségügyi kockázatot. De akkor mégis miért fontos ezzel a területtel foglalkozni?
A csurgói származású Maász Gábor a Pécsi Tudományegyetemen végzett gyógyszerészként, de nem a közforgalmú patikák világa vonzotta igazán. Az orvostudományi kar jól felszerelt laboratóriumában a műszeres analitikával kezdett el foglalkozni, majd 2014-ben a Tihanyban működő Balatoni Limnológiai Intézetbe hívták, hogy az ott folyó Nemzeti Agykutatási Program egyik vizsgálati munkájához kapcsolódjon.
– Arra kaptam megbízást, hogy kidolgozzam a vízi élőlényekre, gerinctelen és gerinces vízi szervezetekre egyaránt ható gyógyszerhatóanyag-maradványok felmérésének metodikáját és mint analitikus elvégezzem a felméréseket a Balatonon, valamint a tó vízgyűjtő területén. A 2016-tól 2018 áprilisáig szóló eredményekről megjelent egy tanulmányunk a holland Science of the Total Environment szaklapban, ami a sikeres MTA-pályadíj alapját is képezte.
– Ezek szerint eredendően nem is az emberre gyakorolt hatást vizsgálták? Vagyis azt, hogy a gyógyszermaradványok megbetegíthetik-e az embert?
– Nem fog megbetegedni senki sem. A Balatonban ugyanolyan csekély mértékű, teljesen átlagosnak mondható hatóanyag-előfordulásokról van szó, mint a német vagy a svájci felszíni tavakban. Nanogramm/liter nagyságrendről beszélünk, ami annyit tesz, hogy több száz liter vizet meg kellene innunk a Balatonból, hogy egy gyógyszer-tabletta mennyiségű hatóanyag kerüljön a szervezetünkbe. A fürdőzőkre nem jelent egészségügyi kockázatot, de sokkal inkább azokra, akik folyamatosan ebben a vízben élnek, és ezt fogyasztják. Például a vízi élőlényekre, akikre lehetséges, hogy hatással van a folyamatos szennyeződés. Tehát ennek inkább ökológiai szerepe van.
Maász Gábor laboratóriumi körülmények között vizsgálja a Balaton vizét (Fotó: Maász Gábor hivatalos)
– Hogyan jutnak be a gyógyszermaradványok a Balatonba?
– A vízbe kerülő gyógyszerszármazékok fő forrása a tóba jutó tisztított szennyvíz. A háztartásokban és a kórházakban az emberek elfogyasztják a gyógyszereket, amik kiürülnek a szervezetükből, sokszor úgy hogy le sem bontódnak. A kommunális szennyvízhálózatból a szennyvíztelepekre kerülnek, de az itt működő tisztítási technológiák nem alkalmasak arra hogy száz százalékban elbontsák ezeket, így a tisztított szennyvízbe kerülnek. Ez utóbbiak pedig a kisebb vízfolyásokon keresztül elérik a Balatont.
– A turizmusnak milyen hatása van ilyen szempontból a vízminőségre?
– Vannak kimutatható jelei a vízminőségben, de nem jelentősek. A szezonon kívül és a szezonban is ugyanazokra a pontokra jártunk vízmintát venni, és a nyár közepén vett mintákban jól lehetett látni a hatóanyagok emelkedését. Nagyon tipikus szer például a koffein, ami kávé vagy energiaitalok révén kerül az emberek szervezetéből direkt módon a forgalmas strandok vizébe.
– Vagyis úgy, hogy belepisilnek a vízbe?
– Részben igen. Egyébként szoktunk azzal élcelődni, hogy kevesen rohannak ki a Balatonból egy hosszabb távú úszás kellős közepén a WC-re, hogy aztán ott folytassák a tempózást, ahol abbahagyták.
A strandokon is végeznek méréséket (Fotó: Krausz Andrea)
– Mely gyógyszerhatóanyagok fordulnak elő a leggyakrabban a Balatonban?
– A szív és érrendszerre ható szerek, a fájdalomcsillapítók, valamint a fogamzásgátló hatóanyagok maradványai, ugyanakkor az epilepszia kezeléséhez alkalmazott hatóanyagok fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben, mert ezeket a gyógyszereket az emberek hosszan fogyasztják. Ráadásul ezek a tabletták nagyon magas hatóanyagtartalommal rendelkeznek, és ellenállnak a szennyvíztisztítókban alkalmazott, valamint a környezetben működő lebontó folyamatoknak is. Minden egyes hatóanyagnak van egy életútja a környezetben. Azok jelentkeznek a legjobban, amelyek több ponton is ellenállnak a lebontásnak.
– Azzal lehetne javítani a helyzeten, ha olyan hatóanyagokat kísérletezne ki a gyógyszeripar, amelyek jobban lebomlanak?
– Rátapintott a kedvenc témámra, vagyis az öko farmakovigilancia területére. Ez a gyógyszerészetben alkalmazott fogalom tulajdonképpen gyógyszerbiztonságot jelent, ami arra hivatott, hogy ellenőrizze a hatóanyagok egész életútját és vizsgálja, hogy milyen kockázattal jár az alkalmazásuk. Az öko farmakovigilancia már a hatóanyag tervezéskor figyelembe veszi, hogy ne egy olyan anyag jöjjön létre, amivel a későbbiekben nem tudunk mit kezdeni, például a szennyvíztisztítási technológiáknak ellenáll és más ökoszisztémákat károsíthatunk.
Maász Gábor, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének kutatója (Fotó: Maász Gábor hivatalos)
– Hogyan folytatódik a gyógyszerhatóanyag-maradványok kutatása, milyen további tervek vannak?
– 2016 óta vizsgáljuk ezeket az anyagokat, de további felmérésekre van szükség, hogy kiderítsük, nőnek vagy csökkennek a szennyeződések, netán beállt egy egyensúly. Az igazi megoldás az lenne, ha az ipar és a kutatás összefonódásával a szennyvíztisztítókban működő technológiák fejlesztésébe is belefolyhatnánk.
– Kihívást jelent az ön számára ez a balatoni kutatás?
– Sokat beszélgetünk a kollégáimmal arról, hogy a Balatonnak hány felé kell alkalmazkodnia, hányan szeretnék a tavat használni. Például legyen megfelelő vízmélység a vitorlázóknak, legyenek benne tápanyagok, hogy a horgászok halai megfelelően nőjenek, de a fürdőzők kedvéért tiszta is maradjon. Pályám során még nem találkoztam ilyen összetett, sokféle vetülettel rendelkező kutatással, mint amilyent a Balaton igényel.
Nyitókép: Krausz Andrea
