A 730-as oldalszámú Mi-8P helikopter már az utcáról nézve is impozáns látványt nyújt, pedig csak a farokrésze látható a kerítés fölött, de igazán tekintélyt parancsolóvá akkor válik, amikor Ürmös István teljes (vagy inkább csonka) terjedelmében megmutatja.
A gép 1969. április 4-én érkezett a Szovjetunióból Kecskemétre, az addigi teherszállítókhoz képest nagyméretű, négyzet alakú ablakokkal és belül kényelmes ülésekkel – ugyanis ez már kimondottan utasszállító helikopter volt. A robusztus, strapabíró és megbízható Mi-8P helikopterek kezdettől fogva különleges biztonsági rendszabályok szerint üzemeltek, mert magas rangú katonai és polgári vezetőket szállítottak – ezen a helikopteren utazott például Göncz Árpád köztársasági elnök, illetve 1991. augusztusi magyarországi látogatása során II. János Pál pápa is.
9486 felszállás és 4514 levegőben töltött óra (amivel csúcstartó volt az utasszállító helikopterek között) után a 730-ast 1997. július 31-én leselejtezték, és úgy tűnt, hogy semmi nem menti meg az enyészettől. Bontóba került, ahol szép lassan elhordták belőle a használható alkatrészeket, aztán valaki egyben megvette, de csak a pilótafülkét vitte el, mert arra volt szüksége. Egy forgatócsoportnak még ilyen csonka állapotban is megfelelt a gép, az éppen készülő akciófilmjükben szerepeltették, összesározták, felgyújtották, majd a forgatás után visszavitték a bontóba.
A teljes szétbontás előtti utolsó pillanatban István egy ismerőse megvette a 730-ast, István pedig, aki fantáziát látott benne, megvette tőle, így került a viharvert utasszállító helikopter Veszprémbe.
Ürmös István már civilként, 18 évesen vadászgépek szerelésével foglalkozott Pápán, és sorkatonaként is ugyanoda került vissza. Mint mondja, aranyéletük volt, akkoriban még nagyon megbecsülték a pilótákat, technikusokat; tekintélye volt az egyenruhájuknak. Sok kiváló szakember került ki a seregből, mivel nemcsak használható technikai alapot kaptak, hanem megkövetelték tőlük a fegyelmet és a felelősségtudatot is. Istvánnak a leszerelés után is hobbija maradt a repüléstechnika, sok volt pilótával tartja a kapcsolatot, a légierővel is jó viszonyt ápol.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy „szemet vetett” a csonka helikopterre, amikor azonban a 730-as megérkezett a dózsavárosi telephelyre, és megtörtént az első állapotfelmérés, Istvánnak csak két jelző jutott eszébe: elkeserítő és siralmas.
Mivel innen szép nyerni, szinte azonnal nekifogtak a munkának. Az elején még számolták, hány munkaórát fordítanak a felújításra, később rájöttek, hogy semmi értelme, hiszen úgyis éjjel-nappal a gépen dolgoznak.
Mindenki pozitívan állt hozzá a dologhoz, és menet közben az is kiderült, hogy a villanyszerelőtől a lakatosig szinte mindenkinek volt vagy van valamilyen kapcsolata a repüléssel.
Amikor a felújítás anyagköltségéről kérdezem, István azt mondja, meglepő, de még százezer forintot sem tesz ki, inkább az elvégzett munka eszmei értéke magas, forintosítva akár a milliós nagyságrendet is elérné.
Most körülbelül 80 százalékos készenléti állapotban van a gép, jöhet a festés, ehhez egy magyarországi üzlethálózattal is rendelkező, német tulajdonú festékgyártól (akik szintén támogatják a projektet) kaptak speciális ipari festéket. Aztán már nincs más hátra, mint a hajtómű helyére beszerelni egy hűtő-fűtő klímát, bekötni az internetet és beállítani a repülőszimulátort, amit István saját maga tervezett, és egy volt Malév-pilóta le is tesztelt. A szimulátoron többféle repülőgéppel is repülhetnek majd a vállalkozó kedvűek, a Mig-21-estől az An-2-esen keresztül a B-17-es bombázóig.
Régóta foglalkozik a repüléssel kapcsolatos relikviák gyűjtésével, így az udvaron a helikopter mellett látható lesz majd a légierő egy parancsnoki konténere, egy oldalkocsis motorkerékpár és egy UAZ, ami annak idején a légierő deszantosait szállította. Mindent ki lehet majd próbálni, a konténerben pedig egyedi fotókból és műszerekből nyílik kuriózumnak számító tárlat.
A tervek szerint tavasszal nyitnának, de addig is szívesen bővítenék a múzeumot bármilyen, a repüléssel kapcsolatos relikviával – ebben István számít a légierő segítségére is.
– Ezek a tárgyak ma már a történelem részei – teszi hozzá -, és nekünk kötelességünk megőrizni és megmutatni őket az utókornak.
Forrás: Sövényházi János/ veol.hu