Az Állatkertben már hagyomány, hogy minden évben ezen a napon medvelest tartanak. Közösségi oldalukon osztották meg, hogy bár idén a járványhelyzet miatt a veszprémi kisiskolások medvecsalogató éneklése elmaradt, az Állatkert dolgozói azért meglepték a macikat egy finomságokból készült tortával.
Fotó: Domján Attila /Veszprémi Állatkert Facebook
A bundások nagy örömmel fogadták a csemegét, jóízűen fogyasztották el, és úgy tűnt, nem ijedtek meg az árnyékuktól.
Fotó: Domján Attila /Veszprémi Állatkert Facebook
A medvés népi hiedelem állítólag Jókai Mórhoz kötődik, aki Az új földesúr című regényében alkotta meg az időjósló medve alakját:
„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve – visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása. […] Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai…”
Fotó: Domján Attila /Veszprémi Állatkert Facebook
„Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van.”
Fotó: Domján Attila /Veszprémi Állatkert Facebook
Ebben az évben úgy tűnt borús felhők takarták az eget, és ez a maciknak is azt jelenti, hogy lassan vége a télnek és közeleg a tavasz.
Egy másik mondás úgy tartja: „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a Nap süssön”. Farkasokkal nem nagyon találkozunk az állatkert lakói között, pedig ők is biztosan élvezték volna a néhány nappal ezelőtti hóesést, így az Állatkert fotósa a csacsikat, a szibériai tigrist, és a vörös macskamedvéket kapta lencsevégre a hóban.
Fotó: Veszprémi Állatkert/Kovács
Tudtad, hogy szibériai tigrisből vadon mindössze 300 példány él, és a szigorú védelem ellenére az orvvadászat még most is veszélyezteti a létét? Átlagos élettartamuk a természetben 8-10 év, állatkertekben azonban akár 16-18 évig is elélnek. Szása 2009-ben érkezett a Veszprémi Állatkertbe 9 hetes kölyökként, és mivel anyja nem nevelte, az első hetekben őt is az állatkert anyukája, Kati néni gondozta. Mára azonban szép példány lett belőle, és minden bizonnyal örült a hóesésnek.
Szibériai tigris
Fotó: Veszprémi Állatkert/Kovács
Eredetileg a Himalája bambuszban gazdag erdeiben élnek a kis pandák, más néven vörös macskamedvék, ám szőrös tappancsaikkal magabiztosan közlekednek a havas, csúszós terepen is.
Vörös macskamedve, alias kis panda
Fotó: Veszprémi Állatkert/Kovács Bálint
Remélhetőleg hamarosan a Veszprémi Állatkertben már a tavaszi napsütésben fürdőző állatokat láthatunk, és nem csak az online térben, hanem személyesen is.
