Itt, a többnyire volt előzetesek cellái közötti folyosón tartották meg a zenés, gondolatébresztő beszélgetést, amit a „Jézus megbocsát a bűnösöknek” bibliai téma inspirált.
A Veszprém Megyei Bíróság, azaz a Veszprémi Törvényszék udvarának jelenlegi felújítása keretében ásatás folyik. Az egykor szögesdróttal körülvett falak is az intézmény részét képezik. A kutatás folyamán hat méter mélyen már előkerült a jelenlegi információ szerint három föld alatti, a sziklába mélyített egykori tömlöc, tudtuk meg a Veszprémi Törvényszék elnökétől, Némethné Szent-Gály Edittől, aki mint a tulajdonos intézmény vezetője, nemcsak engedélyt adott a börtönmúzeumba való belépésre, de maga is részt vett a beszélgetésen, információival gazdagítva azt.
A Színhelyek, legendák és csodák címmel a veszprémi keresztény felekezetek számára szervezett beszélgetéssorozat mind a nyolc kultikus helyszíne illeszkedett a kiválasztott bibliai idézethez. Kiegészítette azt, mint ahogyan a helyszínt ismertető előadások, a zenék, a közös énekek, imádságok is. A szervező Hét Domb Egyesület és vezetője, Rácz Katalin az alkalmi csoportok minden résztvevőjét kivételes élménnyel ajándékozta meg ezekkel a találkozókkal.
Lefelé tartva a törvényszék nulladik szintjéről nemcsak a hőmérséklet csökkent észrevehetően, hanem valami félelem, borzongás is óvatossá tette a lépteket. Mióta a börtön kiköltözött, a mínusz első és második szintet a törvényszék irattára vette birtokba, a föld alatti mínusz harmadikon található a múzeum. A kinti harminc fokhoz képest itt csak tizennyolc és fél fok van, mesterséges fénnyel, szabad levegő nélkül, ami az itt dolgozókat ugyanúgy megviselte, mint a rabokat, akik szűk cellákban és igen sokan élték napjaikat egy légtérben. A zsúfoltságot jellemezzék a számok: a börtön 58 fő befogadására épült, ám folyamatosan 150–200 fogvatartott élt az aprócska zárkákban, a legnagyobb létszám 250 fő volt; vaságyas megoldással hatan, az egymáshoz szorított szalmazsákokon hatan-tízen aludtak a levegőtlen, sötét, nyirkos helyeken.
A korabeli állapotokról Kis Dávid, a Laczkó Dezső Múzeum részlegvezetője mesélt. Tőle hallottunk a híres foglyokról; a hagyományok, legendák szerint járt itt Sobri Jóska, Savanyó Jóska, de például 1944-ben Mindszenty (Pehm) József bíboros is 26 napig. Vele tisztelettel bántak, misézhetett, még diakónusokat is szentelt a börtönben, a mínusz harmadik szinten, ahol leginkább előzetesben lévők voltak, főleg nők és fiatalok.
Itt volt előzetesben az a 92 veszprémi lakos is, akit 1956 novemberében deportáltak. Hogy mit lehetett tenni ennyire bezárva? Munkára vitték a rabokat; a XX. század első felében például ők építették az utakat, az inotai erőművet és más épületeket. A vízvezetéket 1982-ben építették ki, akkor jelenhetett meg a cellákban a vízöblítéses angol WC, majd 1992-ben minden zárka ajtaja fölé, a polcra került egy-egy televízió.
Életünk adott szakasza, a hely, ahol éppen vagyunk, irányítja gondolatainkat, és lehet, hogy csak egysíkúan. Nagy András Zoltán saját gitárkísérettel előadott dalai után döbbenhettünk rá erre a beszélgetésen, amelyet Závodi Zsuzsanna református lelkész vezetett. Rámutatott, hogy bárki, bármelyik pillanatban ilyen helyzetben találhatja magát; egy csomó ok miatt találkozhatunk bűneinkkel, ha elég mélyre ásunk magunkban. Ám minden terhünket, bánatunkat letehetjük a hit révén, mert Jézus megbocsát.
Kérdés, hogy mi magunk képesek vagyunk-e megbocsátani. Szabad-e, képesek vagyunk-e megbocsátani úgy, hogy semmissé tesszük azt a szívünkben és a fejünkben? A megbocsátás maga a kiengesztelődés, a megbocsátás és a szív gyógyulása összetartozik, aki nem képes megbocsátani, önmagát rágva szenved tovább. Ahhoz, hogy a szeretet legyen a végső mértékünk, az utolsó pillanatban is ki kell mondani: megbocsátok!
Káplán György énekművész is részese volt a börtönmúzeumi találkozónak; egy erdélyi népdalt énekelt csodálatos beleérzéssel. A Fogolyének a szerettek imája volt, és talán ma is azoké, akik várják haza az indok nélkül bezártakat. Mert ilyen módon is kerülhet valaki börtönbe…
| Az egykori várbörtön mínuszharmadik szintjénél csakegy nyomasztóbb hely létezhet: a mínusz negyedik. Régészek és barlangászok azt kutatják, mitrejtenek az ódon falak.
Egyre nyomasztóbbak a mindig sötét és hideg termek, ahogy haladunk lefele az egykori várbörtön csigalépcsőjén. A mínusz harmadik szintet elérve ez az érzés felerősödik, azonban még hátborzongatóbb a gondolat, hogy valaha létezhetett a mélyben egy még sötétebb hely, elfeledett tömlöcökkel. Erre utalt a többi között egy, a lépcső melletti befalazott járat. A régészeti módszerekkel végzett kutatást Nagy Szabolcs Balázs régész vezeti, aki elmondta, a kiindulópont az a kérdés volt, létezik-e mínusz negyedik szint. A jelenleg feltárt rész bejárata be volt falazva, ami egy feltöltött járatban folytatódik. A szakemberek a töltés mfelső részében modem sittet, vasakat, építési ‘törmeléket találtak. Ahogy mélyebbre jutottak, elérték a mínusz harmadik szintre vezető lépcső alatti részt, melynek boltozata arra utalt, hogy létezhet további lépcsőforduló. A kutatás során azonban átértékelődtek a korábbi feltevések. A járatot a’ szakemberek kitisztították, viszont az nem egy következő, mínusz negyedik szintre vezet. – Az embereket mindig érdekelte, hogy létezik-e mínusz negyedik szint, ezért itt már korábban is kutakodhattak, de nem jutottak sokáig – mondta a régész. Hozzátette: az üreg végén feszítővasat, néhány szerszámot találtak, ami talán ennek az emlékét őrzi. Előkerült azonban egy 2,35 méter magas falmaradvány a habarcsos járószint alatt, ami további kérdéseket vet fel. A falazatban, amelyet a közelben bányászott kövekből építettek, egy falifülke részlete is napvilágot látott. A megfigyelések alapján kétségtelen, hogy a feltárt falazat egy korábbi építmény része lehetett. Ezek után megállapítható, a ma álló épületnek mínusz negyedik szintje nem volt, viszont van egy fal a korábban feltételezett mínusz negyedik szint mélységében. Ez a fal a mostani épületnél régebbi, és a jelenlegi falakat részben erre terhelték rá. Nagy Szabolcs Balázs elmondta, a középkorban a várhegy felszíne sokkal keskenyebb volt, amit később a 18. században nagy feltöltésekkel megnöveltek, így teret nyertek a két szélen. Ezt a folyamatot nyomon lehet követni a feltöltésekben, amelyekből kora újkori, 16-17. századi kerámiatöredékekkel vegyesen őskori, középkori cseréptöredékek és egy 1659. évi pénzérme került elő. A vár területén általánosan jellemző, hogy a különböző korszakok emlékei keverednek a nagy feltöltési rétegben. Mivel a vár mindig kiemelt szerepet kapott, ezért feltehetően jelentős épületek romjai pihennek a földben. A mai ügyészség alatt például egy középkori templom maradványai is valószínűsíthetőek. A régészek barlangászokkal közösen kezdték a feltárást, mivel a kezdeti járatnak nem volt biztos a statikai állapota. A barlangászok érdeklődésből továbbra is a régészekkel dolgoznak. … A várbörtön épületében egykor a bíróság és az ügyészség is helyet kapott, a 20. században kizárólag börtönként funkcionált egészen 2003-ig. Az épület ítélkezési feladatokra alkalmatlanná vált, ezért irattározási célokra használták. A nyitott bíróság program korábban is lehetőséget adott az egykori várbörtön látogatására, de a vagyonkezelő további fejlesztésre törekedett. Ennek eredménye lett a Laczkó Dezső Múzeummal kötött együttműködési keretmegállapodás, és megnyílt a kiállítási tér a mínusz harmadik szinten. Hogy kiderüljön, mit rejtenek a falak, a törvényszék megbízásából elkezdték a szakemberek a feltárást. … (Fejér Megyei Hírlap, 2016) |
Forrás: veol.hu
