veol.hu/Örsi Ágnes | 2021.09.27. 10:00
Börtönmúzeum a föld mélyén
A XIX. században, 1858-ban készült el a veszprémi börtön épülete. Eredeti funkciójában 2003-ig működött. Börtönmúzeum a törvényszék és a Laczkó Dezső Múzeum együttműködésének köszönhetően 2015-ben lett a mínusz harmadik szintből.

 

Itt, a többnyire volt előzetesek cellái közötti folyosón tartották meg a zenés, gondolatébresztő beszélgetést, amit a „Jézus megbocsát a bűnösöknek” bibliai téma inspirált.

A Veszprém Megyei Bíróság, azaz a Veszprémi Törvényszék udvarának jelenlegi felújítása keretében ásatás folyik. Az egykor szöges­dróttal körülvett falak is az intézmény részét képezik. A kutatás folyamán hat méter mélyen már előkerült a jelenlegi információ szerint három föld alatti, a sziklába mélyített egykori tömlöc, tudtuk meg a Veszprémi Törvényszék elnökétől, Némethné Szent-Gály Edittől, aki mint a tulajdonos intézmény vezetője, nemcsak engedélyt adott a börtönmúzeumba való belépésre, de maga is részt vett a beszélgetésen, információival gazdagítva azt.

A Színhelyek, legendák és csodák címmel a veszprémi keresztény felekezetek számára szervezett beszélgetéssorozat mind a nyolc kultikus helyszíne illeszkedett a kiválasztott bibliai idézethez. Kiegészítette azt, mint ahogyan a helyszínt ismertető előadások, a zenék, a közös énekek, imádságok is. A szervező Hét Domb Egyesület és vezetője, Rácz Katalin az alkalmi csoportok minden résztvevőjét kivételes élménnyel ajándékozta meg ezekkel a találkozókkal.

Lefelé tartva a törvényszék nulladik szintjéről nemcsak a hőmérséklet csökkent észrevehetően, hanem valami félelem, borzongás is óvatossá tette a lépteket. Mióta a börtön kiköltözött, a mínusz első és második szintet a törvényszék irattára vette birtokba, a föld alatti mínusz harmadikon található a múzeum. A kinti harminc fokhoz képest itt csak tizennyolc és fél fok van, mesterséges fénnyel, szabad levegő nélkül, ami az itt dolgozókat ugyanúgy megviselte, mint a rabokat, akik szűk cellákban és igen sokan élték napjaikat egy légtérben. A zsúfoltságot jellemezzék a számok: a börtön 58 fő befogadására épült, ám folyamatosan 150–200 fogvatartott élt az aprócska zárkákban, a legnagyobb létszám 250 fő volt; vaságyas megoldással hatan, az egymáshoz szorított szalmazsákokon hatan-tízen aludtak a levegőtlen, sötét, nyirkos helyeken.

A korabeli állapotokról Kis Dávid, a Laczkó Dezső Múzeum részlegvezetője mesélt. Tőle hallottunk a híres foglyokról; a hagyományok, legendák szerint járt itt Sobri Jóska, Savanyó Jóska, de például 1944-ben Mindszenty (Pehm) József bíboros is 26 napig. Vele tisztelettel bántak, misézhetett, még diakónusokat is szentelt a börtönben, a mínusz harmadik szinten, ahol leginkább előzetesben lévők voltak, főleg nők és fiatalok.

Itt volt előzetesben az a 92 veszprémi lakos is, akit 1956 novemberében deportáltak. Hogy mit lehetett tenni ennyire bezárva? Munkára vitték a rabokat; a XX. század első felében például ők építették az utakat, az inotai erőművet és más épületeket. A vízvezetéket 1982-ben építették ki, akkor jelenhetett meg a cellákban a vízöblítéses angol WC, majd 1992-ben minden zárka ajtaja fölé, a polcra került egy-egy televízió.

Életünk adott szakasza, a hely, ahol éppen vagyunk, irányítja gondolatainkat, és lehet, hogy csak egysíkúan. Nagy András Zoltán saját gitárkísérettel előadott dalai után döbbenhettünk rá erre a beszélgetésen, amelyet Závodi Zsuzsanna református lelkész vezetett. Rámutatott, hogy bárki, bármelyik pillanatban ilyen helyzetben találhatja magát; egy csomó ok miatt találkozhatunk bűneinkkel, ha elég mélyre ásunk magunkban. Ám minden terhünket, bánatunkat letehetjük a hit révén, mert Jézus megbocsát.

 

Kérdés, hogy mi magunk képesek vagyunk-e megbocsátani. Szabad-e, képesek vagyunk-e megbocsátani úgy, hogy semmissé tesszük azt a szívünkben és a fejünkben? A megbocsátás maga a kiengesztelődés, a megbocsátás és a szív gyógyulása összetartozik, aki nem képes megbocsátani, önmagát rágva szenved tovább. Ahhoz, hogy a szeretet legyen a végső mértékünk, az utolsó pillanatban is ki kell mondani: megbocsátok!

Káplán György énekművész is részese volt a börtönmúzeumi találkozónak; egy erdélyi népdalt énekelt csodálatos beleérzéssel. A Fogoly­ének a szerettek imája volt, és talán ma is azoké, akik várják haza az indok nélkül bezártakat. Mert ilyen módon is kerülhet valaki börtönbe…

Az egy­kori várbörtön mínuszharmadik szintjénél csakegy nyomasztóbb hely lé­tezhet: a mínusz negye­dik. Régészek és barlan­gászok azt kutatják, mitrejtenek az ódon falak.

Egyre nyomasztóbbak a mindig sötét és hideg termek, ahogy haladunk lefele az egy­kori várbörtön csigalépcsőjén. A mínusz harmadik szintet el­érve ez az érzés felerősödik, azonban még hátborzonga­tóbb a gondolat, hogy valaha létezhetett a mélyben egy még sötétebb hely, elfeledett tömlöcökkel. Erre utalt a töb­bi között egy, a lépcső mellet­ti befalazott járat.

A régészeti módszerekkel végzett kutatást Nagy Sza­bolcs Balázs régész vezeti, aki elmondta, a kiindulópont az a kérdés volt, létezik-e mí­nusz negyedik szint. A jelen­leg feltárt rész bejárata be volt falazva, ami egy feltöltött járatban folytatódik. A szakemberek a töltés mfelső részében modem sittet, vasakat, építési törmeléket találtak.

Ahogy mélyebbre ju­tottak, elérték a mínusz harmadik szintre veze­lépcső alatti részt, melynek boltozata arra utalt, hogy létezhet további lépcsőforduló. A kutatás során azonban átértékelődtek a ko­rábbi feltevések. A járatot a’ szakemberek kitisztították, viszont az nem egy követke­ző, mínusz negyedik szintre vezet.

Az embereket mindig ér­dekelte, hogy létezik-e mínusz ne­gyedik szint, ezért itt már ko­rábban is kutakodhattak, de nem jutottak sokáig mondta a régész. Hozzátette: az üreg végén feszítővasat, néhány szerszámot találtak, ami talán ennek az emlékét őrzi. Előke­rült azonban egy 2,35 méter magas falmaradvány a habarcsos járószint alatt, ami to­vábbi kérdéseket vet fel. A fa­lazatban, amelyet a közelben bányászott kövekből építet­tek, egy falifülke részlete is napvilágot látott. A megfigye­lések alapján kétségtelen, hogy a feltárt falazat egy ko­rábbi építmény része lehetett. Ezek után megállapítható, a ma álló épületnek mínusz ne­gyedik szintje nem volt, vi­szont van egy fal a korábban feltételezett mínusz negyedik szint mélységében. Ez a fal a mostani épületnél régebbi, és a jelenlegi falakat részben er­re terhelték rá.

Nagy Szabolcs Balázs el­mondta, a középkorban a vár­hegy felszíne sokkal keske­nyebb volt, amit később a 18. században nagy feltöltésekkel megnöveltek, így teret nyer­tek a két szélen. Ezt a folya­matot nyomon lehet követni a feltöltésekben, amelyekből kora újkori, 16-17. századi kerámiatöredékekkel vegye­sen őskori, középkori cserép­töredékek és egy 1659. évi pénzérme került elő. A vár te­rületén általánosan jellemző, hogy a különböző korszakok emlékei keverednek a nagy feltöltési rétegben. Mivel a vár mindig kiemelt szerepet kapott, ezért feltehetően je­lentős épületek romjai pihen­nek a földben.

A mai ügyész­ség alatt például egy közép­kori templom maradványai is valószínűsíthetőek. A régészek barlangászokkal közösen kezdték a feltárást, mivel a kezdeti járatnak nem volt biz­tos a statikai állapota. A bar­langászok érdeklődésből to­vábbra is a régészekkel dol­goznak.

A várbörtön épületében egykor a bíróság és az ügyészség is helyet kapott, a 20. században kizárólag bör­tönként funkcionált egészen 2003-ig. Az épület ítélkezési feladatokra alkalmatlanná vált, ezért irattározási célokra használták.

A nyitott bíróság program korábban is lehető­séget adott az egykori várbör­tön látogatására, de a vagyon­kezelő további fejlesz­tésre törekedett. En­nek eredménye lett a Laczkó Dezső Múze­ummal kötött együtt­működési keretmegál­lapodás, és megnyílt a kiállítási tér a mínusz harmadik szinten. Hogy kiderüljön, mit rejtenek a falak, a törvényszék megbí­zásából elkezdték a szakem­berek a feltárást.

… (Fejér Megyei Hírlap, 2016)

Forrás: veol.hu

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva