Keszey Ágnes | 2022.01.24. 08:00
Egyszer volt... egy vidámpark Veszprémben
1961. május elseje örömünnep volt a veszprémiek és a városba érkezők számára. Ekkor nyitotta meg kapuit a Vidámpark, melyben aztán sok tízezer gyermek, felnőtt töltött felejthetetlen, szórakoztató órákat. A mulatságos kert azonban nem volt hosszú életű.

Régi újságokat böngészve idézzük fel a vurstli történetét. Ebben az Arcanum adatbázisa volt segítségünkre.
Veszprém akkori vezetése már 1959-ban felmérte, mekkora összeg szükséges egy vidámpark megépítéséhez. A Jelenkor kutatása szerint a korabeli fejlesztési tervekben szereplő becslések szerint a növény- és vadaspark, akvárium és rovarház létrehozása 120 ezer forint, a vidámpark létesítése – óriáskerék, felnőtt és gyermek körhinta, csónakos hinta, kerékpár-állvány, céllövölde, horgásztó – kialakítása 70 ezer forint ráfordítást igényel.
„Valószínűleg a kádári konszolidáció és a régről ismert „panem et circenses” jegyében született meg az ötlet a veszprémi városvezetésben, hogy állatkert és vidámpark építésével javítsák a dolgozó nép hangulatát. „- írta a veol.hu pár évvel ezelőtt múltidéző cikkében.

Társadalmi munkák – a vidám időtöltésért

A Középdunántúli Napló 1958. áprilisának tudósított arról, hogy a város vezetői kijelölték a vidámpark helyét. Arról is olvashatunk, hogy „a vidámpark létesítésére szinte az egész város összefog. A számos felajánlás mellett az erdőgazdaság vállalta, hogy szakmai segítséget nyújt a park és környéke fásítási munkáiban. Az erdészet mérnökei felügyelete alatt 2-3 holdnyi területen ültetnek jókat, különféle díszcserjéket.”

Középdunántúli Napló – 1958. április 29.
Forrás: Arcanum

1959. március közepén ismét szóba került a terv, már konkrétabb információkkal.
„Vidámparkot létesítenek ezévben Veszprémben, mint már korábban jelentettük. A nagy szórakozási lehetőséget nyújtó vidámparkban óriáskeréktől, körhintától kezdve, csónakos körhintáig, céllövöldéig minden megtalálható.”

Középdunántúli Napló, 1960. szeptember 6.
Forrás: Arcanum

A Betekints völgyben csakhamar meg is kezdődött a kivitelezés. A Vidámpark elkészültéhez nagyon sokan hozzájárultak.
A megyei napilap rendszeresen beszámolt azokról a társadalmi munkákról, melyekkel a város és a megye lakói, munkahelyi brigádjai járultak hozzá a vidámpark mihamarabbi elkészültéhez.

Középdunántúli Napló – 1960. szeptember 20.
Forrás: Arcanum

Például arról, hogy a A MÁFKI ÉS A NEVIKI kutatóintézet műhelyei körhintát készítettek, s azt üzembe is helyezték. Fiatalokból álló szervezetek tagjai “délelőtti rohammunkában vesznek részt a vidámpark építésében” egy áprilisi vasárnap. Egy 1961-es írás pedig arról szól a Naplóban, hogy a Veszprémi Vas-, Fém- és Gépipari Javító Vállalat dolgozói az előző évben a város szépítésében végzett társadalmi munka mellett az épülő vidámparknál is tevékenykedtek: a lakatosok 1120 órát dolgoztak itt, s az aktuális évben pedig 1500 órányi munka vállalását tervezték, hogy a szórakoztató komplexum minél előbb elkészüljön.

Középdunántúli Napló, 1960. december 13
Forrás: Arcanum

Alig valamivel több, mint két héttel a megnyitó előtt így írt a megyei napilap a legfrissebb hírekről:

„Tavaly 53 247 óra társadalmi munkával járult hozzá Veszprém lakossága a vidámpark, az oktatási intézmények és egyéb munkák elvégzéséhez.

Külön elismerés illeti Veszprém város nő dolgozóit, akik a társadalmi munkában résztvevőknek 40 százalékát teszik ki. Fiatalok, idősek, nők, férfiak egyaránt megtalálhatók a társadalmi unka legkülönbözőbb területein. Veszprémben most a vidámpark megnyitására készül a lakosság május elsejére.
A Fémfeldolgozó Vállalat dolgozói óriáskereket készítenek, az Építőgépkarbantartó dolgozói szputnyik körhintával kedveskednek a város gyermekeinek. A Tatarozó Vállalat, dolgozói 60 méter hosszú kőkerítést, építenek a vidámpark elé, míg az Építőipari vállalat dolgozói csónak kikötőt építenek a vidámparki tóhoz.”

Középdunántúli Napló – 1960 december
Forrás: Arcanum

Szomorúság a vidámpark építése közben

S míg voltak, akik lelkesen dolgoztak, voltak, akik tönkretették mások munkáját. Erről szól a Napló 1961. március közepi cikke, Rongálók címmel.

A sokszor megcsodált völgyhíd alatt, a sokszor megcsodált völgyben építik Veszprém város lakói új szórakozóhelyüket a vidámparkot. Nem túlzás azt mondani, hogy a város lakói építik, mert késő őszig és kora tavasztól rengeteg társadalmi munkás dolgozik rajta.
Megvallom, ősz óta nem jártam még arra, elhatároztam hát, hogy megnézem, mennyit haladt azóta az építkezés.
Megcsodáltam a vörös terméskőből épülő főkaput, végigsétálunk Bartha Oszkárral, a városi főkertésszel az alakuló, formálódó parkok útjain. Még ásnak, készítik a helyet a hatezer díszfacsemete számára. Már, sokat ki is ültettek az ezerkétszáz örökzöld cserjéből.
– Itt, ebben a háromszögben kétezer bokor rózsa lesz – mutatja Bartha elvtárs. S már sétálunk is tovább.
– Ezen a, részen fog szaladni a kisvasút, itt a két sor fa között… – hirtelen elhalkul a hangja, lehajol egy kis csemetefához. Derékba törték. Kettétörték, mint egy darab botot, amit az úton talál az ember. ..
– Egyet megint tönkretettek – mondja szomorúan Bartha elvtárs.
– Ott, a fasor végén is ket­tőt tegnap reggelre. Még nincs meg a kerítés ezen a felső részen.
Csak a kerítés hiányzik?! Én azt hiszem, valami más! A becsület hiányzik azokból, akik nem kímélik azt, ami a közé. Ezektől kell félteni kizöldellő parkjainkat, csemetefáinkat.
A vidámpark kerítése hamarosan elkészül. Sőt, éjjeli őr fog vigyázni munkánk eredményére.
De eléjük ki állít kerítést a többi parknál?”

A Vidámpark bejárata – ma. A hajdani kapu most is áll
Fotó: Keszey Ágnes

Elérkezett a várva várt nap – megnyitott a Vidámpark

Sokan várták a Vidámpark megnyitását, s rengetegen látogattak el az 1961. május elsejei nyitónapra.
Megnyílt a Vidám Park – írta 1961. május 3-án megjelent számában, címoldalon a Napló. A tudósításban az akkori magas rangú résztvevők – köztük az akkori közlekedés-és postaügyi miniszter – felsorolása mellett a megnyitóbeszédből idézték azt a részt, melyben a veszprémi dolgozóknak mondtak köszönetet a társadalmi munkákért.
Ünnepélyesen megnyílt a veszprémiek régen várt Vidám Parkja, melyet percek alatt ellepett a kíváncsi közönség. A vendégek meg­tekintették a festői szépségű tavat, m­elyen elsőízben szelték a hullámokat a vi­dám csónakázók.
Közben a zenekar és énekkar felváltva szórakoztatta a közönséget, majd újabb nagy örömmel fogadott esemény következett. Kossá elvtárs megnyitotta az úttörő vasutat, melynek szerelvényeit a MÁV dolgozói készítették társadalmi munkában, mozdonyát pedig a KISZ Központi Bizottság ajándékozta a veszprémi fiataloknak. A vasutat azonnal birtokukba vették a kispajtások, és az első útra velük ment Kossá elvtárs, valamint a kíséretében megjelent helyi párt­-és tanácsvezetők.

Nagy öröm volt a kicsik számára a szputnyik körhinta, a körcsónak, és a va­dasparkból áthozott pónilovas fogat.

Bár a szél alaposan cibálta a fák koro­náit, a vendégek – kicsik és nagyok – nem törődtek vele.

A szép számú közönség jól érezte magát, legnagyobb részük azzal a boldog tudattal, hogy ebben a parkban és ebben a sok-sok örömben saját munkájuk gyümölcsét is látják.

Másnap képriportot is közölt a lap.

Forrás: Arcanum

Ha csak egy mondatban, de országos hír is lett a veszprémi vurstli megnyitása. A Tanácsok Lapja közölte:
Veszprémben is a nagy munkásünnepen nyitották meg a lakosság társadalmi munkájával épült vidámparkot. Ugyancsak felavatták a Lenin-ligetben a Munka dicsősége elnevezésű sétányt, ahol a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkaverseny legjobbjainak fényképeit helyezte el.

A Vidámpark Csónakázótava 1962-ben
Fotó: Fortepan

Folyamatos volt a fejlesztés – újabb és újabb szórakoztató lehetőséggel gazdagodott a vurstli

A Vidámparkba gyakran ellátogattak az újságírók is, persze nem a szórakozás kedvéért, hanem hogy újabb és újabb újdonságokról adjanak hírt.
1963. augusztusában – a nyitást követő második évben – máris fejlesztések valósultak meg. Olvassunk bele a Napló hangulatos híradásaiba!

Kis látogatók barátkoznak az állatokkal, önfeledt nevetésüket hallhatjuk majd augusztus 20-án is, amikorra elkészül az alagúton a vidámparkba menő úttörővasút. A kicsinyek a kivilágított barlangban kedves mesealakjaikkal találkoznak — a vidámpark pedig sok új játékkal fogadja őket. Lehet majd halászni (nem rántanivalót ugyan, csak kis fahalakat ajándékért) és a játékteremben addig rexezhetnek, pingpon­gozhatnak a szülők, amíg a halászszerencse nem kedvez a gyerekeknek.

Szezon előtti felmérés Veszprémben címmel írt az aktualitásokról a Napló 1966 márciusában.

A kiránduló nemegyszer többet tud a városról, mint az, aki ott él. A kiránduló, ha felkerekedik, megnézi hova megy, milyen nevezetességet fog megnézni azon a helyen. Ilyen megnéznivaló nevezetességnek tekintik az egyébként is kedvelt kirándulóhelyen, Veszprémben a Vidámparkot, Vadaskertet. Milyen közelről – hétköznapi gondok közelségéből — ez a két ismert létesítmény, s a társ „üzemág”, a Motel-camping? Minap a városi tanács művelődési állandó bizottságának tagjai beszélgettek erről Kasza László igazgatóval.

Az 1963-ban még csak négy játékkal indult Vidámpark 1965-ben már 13 játékkal várta a vendégeket.

S még több is lehetett volna az üzemelő játékok száma, de néhány elmaradt segítség (főleg társadalmi munkák elmaradása) miatt használhatatlan játékok is voltak. Ugyanis a park az alacsony költségvetés miatt használt játékokat vesz. Igaz, mire a vendégek elé kerül, nem ismerne rá az, aki eladta. Felújítják, többnyire társadalmi munkások.
Nos, az idén is csak akkor pöröghet-foroghat a tervezett húsz játék, ha segítség érkezik üzemekből, szocialista brigádoktól, diákoktól. (Tavaly sokat segítettek a parkfelújításban a közgazdasági technikum, a Lovassy gimnázium és az ipari- tanuló-intézet diákjai.)
Az idén legjobban ácsmunka és a játékok festése kellene és kőművesmunka. Különösen ez az utóbbi lenne fontos: a forrásvíz éppen a fősétányra folyik, csatornát kellene építeni elvezetésére.”

Arról is informálta a korabeli olvasókat a cikk írója, hogy újdonságként olyan bérlet kiadását tervezte az üzemeltető vállalat, mely a Vidámparkba és a Vadaskertbe is érvényes. A megyei napilap korabeli tudósításaiból az is kiderül, hogy a Vidámpark – és a mellette lévő állatkert – szezonálisan fogadta a vendégeket, látogatókat.

Az 1965-ös tavaszi újranyitásra megintcsak újdonságokkal készült a Vidámpark vezetése. „Pécsről és Budapestről új körhintákat és egyéb játékokat rendeltek. Ezek nagy része már megérkezett. Például Budapestről a „paripák”, amelyek zokszó nélkül „tűrik”, hogy lemossák, átfessék őket, így vadonatújan szórakoztatják nyáron a vidám gyereksereget.”

Bál a parkban

1966-ban bált rendeztek a vidámparkban, s a lehetőségek körét szélesítve az akkori városvezetés – a tanács, a párt-és a KISZ-bizottság – ifjúsági kultúrparkként is működtette a létesítményt. Azt tervezték, hogy koncerteket, táncos rendezvényeket, szórakoztató és kulturális műsorokat, sőt, tudományos ismeretterjesztő műsorokat rendezzenek itt.

A Napló így írt 1966. áprilisában: „ május 15-től minden második szombaton „park-bál” lesz. Ezenkívül úttörő találkozókat, kulturális műsorokat, divatbemutatókat tartanak. A járási KISZ bizottság szerepelteti esetenként az FMSZ-ek kultúregyütteseit, valamint az országos hírű „Ezüsthárfa” cigányegyüttest Szentki­rályszabadjáról. A TIT városi szervezete a Kisfaludy Kultúrházzal közösen irodalmi műsort szervez. Az elképzelések szerint az ifjúsági parkban szabadtéri mozi is lesz, ahol hetenként egyszer ismeretterjesztő kisfilmeket mutatnak majd be.
A városi úttörő szövetség különböző seregszemléket és műsoros tábortüzet tervez az ifjúsági parkban. A Veszprém és Környéke Vendéglátó Vállalat pedig felújítja a Vidámpark büféjét, ahol szombaton és vasárnap hűsítő italokat és szendvicseket fogyaszthatnak majd az ifjúsági park látogatói.”

A Napló 2018-as cikkének képei
Fotó: Fortepan

Milyen volt az élet a veszprémi Vidámparkban?

Ezt idézzük fel a Napló, 1966 novemberében megjelent Nyári vidámságok színhelyén című írásából.

Ilyen a Csónakázótó most, mely körül ma sétaút húzódik. A tó partján felújításokat, környezetszépítést végeznek
Fotó: Keszey Ágnes

„-Igen, kiviszem a gyereket a vidámparkba — mondta a fiatal papa, s fél óra múlva együtt lövöldözött a kölyökkel a szarvas homlokára erősített fekete körre.
Hányszor láttunk hasonlójelenetet, amikor a papa„ jót tett” csemetéjével, s közben maga is kitűnően szórakozott.
– Valóban, a felnőttek nálunk mindig ürügyet keresnek a vidámparkban tett látogatásra – mondja mosolyogva Kasza László, a park igazgatója, miközben a nyári szezon most összesített ada­tait tanulmányozzuk.

100 ezer látogató

Persze, nem vitás, ez az intézmény visszavonhatatlanul a fiataloké, de talán érdemes megjegyeznünk, hogy Európában sok helyütt a felnőttek számára is emlékezetes szórakozás az úgynevezett angolparkok látogatása. Egy-egy kirándulás hozzátartozik a család szórakozásához, a hétvégi kikapcsolódáshoz és mindenki számára kellemes felüdülés.
– Mi a helyzet nálunk? —tettük fel a kérdést az igazgatónak.
– Minden szempontból beigazolódott, hogy érdemes volt megalapítani ezt a létesítményt, A veszprémi közönség szívéhez hozzánőtt a park, s ezt a számok is igazolják.
Az összesítés szerint az idén százezer látogató volt a vidámság birodalmában. Zömük egyelőre gyerek, de egyre több felnőtt vendég is besétál a létesítmény jellegzetes vonalú főkapuján.
A park fejlődésére leginkább az jellemző, hogy amí g 1963-ban csak négy játékuk volt, idén már tizenhattal dicsekedhettek. A városi tanács vb jóvoltából azonban jövőre újabb bővítést hajtanak végre a rendelkezésre bocsátott anyagi fedezetből.

Már megérkezett nyolc méter magas láncos körhinta, amely a gyermekeken kívül a fiatal párokat is a magasba repíti majd. Jó szórakozást ígér az újonnan vásárolt négy hajós hinta is, amelyet szintén a nagyobbak kedvére szerelnek fel. Lesz halászó játék is, amelynél minden szám nyer.

A pécsi vidámparktól veszik át az új mesecéllövöldét, amelyben a menekülő Jancsi és Juliska mögül kell majd kilőni a settenkedő farkast. És – ugyebár – ez a nyomós megbízatás melyik „srácnak” nem okoz majd örömet?”
A cikk folytatásában a lap beszámol arról, hogy a kisvasút új mozdonya a dolgozók ajándéka, ezt több játékeszközt helyi vállalatok munkatársai újítottak fel.

1969-ben – éppen a nyitás évfordulóján, azaz május elsején – jelent meg az alábbi interjú a Naplóban.

Napló -1969. május 1.
Forrás: Arcanum

Weingartner József, a veszprémi Bakony Művek TMK műhelyének szocialista brigádvezetője még egyszer végiglapozta a brigádnaplót Bár érezte, hogy felesleges, hiszen a brigádról mindent tud…..
A Zrínyi brigádot különösen jól ismerik a városi vidámparkban s az állatkertben. Nem azért, mert sokat járnak oda szórakozni. Szó sincs róla.
– Mi készítettük a vidámpark óriáskerekét, meg a kismozdonyt – Weingartner József már veszi is elő a brigádnaplóhoz csatolt oklevelet, amit a város adott munkájuk k elismeréseként.
– Azóta is ez a brigád tartja rendben az óriáskereket — jegyzi meg Varga János művezetőhelyettes.
– Ők a „doktorai”. Kint voltunk a múlt héten is. Az állatkertben pedig a vízimadarak részére készítettük el a kerítést, ugyancsak társadalmi munkában. Vagy 50 ezer forint lehetett az értéke. Aztán a dingó kutyának is mi csináltuk a kerítést.
Volt, amikor képzelt történetek elevenedtek meg a Vidámpark területén, hiszen több filmforgatásnak is otthont adott a hely.

Itt forgatták például a Csárdáskirálynőt és Fűre lépni szabad-ot.

Rövid idő alatt szomorú véget ért a Vidámpark története

S bár hiába a rengeteg látogató, az újabb és újabb lehetőségek és programok, a veszprémi Vidámpark nagyon rövid ideig működött. Egy évtized telt el, s bezárta kapuit, hiszen nem volt eredményes működtetése.

Napló, 1972. július
Forrás: Arcanum

A Napló online oldala egyik cikkében olvashatunk arról, hogy 1971-től csökkenteni kellett a működésre szánt összeget. A finanszírozás megcsappanása a szolgáltatások, lehetőségek megnyirbálását jelentette.
„Megszűnt a kisvasút, lebontották a hintákat, eltűntek a csónakok, az óriáskeréknek csak a betontalapzata maradt meg, lassacskán elhordták a padokat és minden mozdítható építőanyagot, a tó eliszaposodott. Többször szóba került ugyan a park megújítása, azonban általában pénz hiányában ez mindig elmaradt.”

Napló, 1991. július
Forrás: Arcanum

Nosztalgikus emlékek

A Vidámpark bezárása után sokan hiányolták a szórakoztató lehetőségeket, s sokan nosztalgiával gondoltak rá. Többen szerették volna, ha felújítják és újranyitják, de más tervek is megszülettek a terület hasznosításával.
S most ugorjunk pár évtizedet az időben. 1991 nyarán ismét többször említésre került az akkor már hajdani Vidámpark az újságok hasábjain. Ismét a Naplót idézzük:
“Volt egyszer egy vidámpark. Amikor e hónap elején megjelent ezzel a címmel Horváth Éva anyaga újságunkban, bizonyára nem gondolta az Írás szerzője, hogy gondolatainak ekkora visszhangja lesz. Azóta szinte felbolydulta város. Sokan kérdezték:,,Hát lesz újra vidámpark? Előjönnek az élmények, sok ezer felnőtté, időssé vált lakója e városnak, de a me­gyének is, írja, hogy ők akkor hány ezer óra társadalmi munkát végeztek. Egy-egy gyárnak nemegyszer tíz-tizenöt brigádja szorgoskodott.
Nagyon sok örömmel és büszkén emlékeznek a harminc évvel ezelőtti időkre, de nem egy parképítőnek még ma is fájdalmas emléke, hogy azt a szót, ami még pénzbe sem kerül, hogy köszönjük, senki nem ejtette ki a száján.
E képriport, mely az egykori parképítés pillanatait villantja fel, szintén beküldött képekből állt össze.”
Felhívást is megfogalmaztak a korabeli cikk szerzői: képeket, leírásokat, személyes beszámolókat vártak mindazoktól, akik részt vettek a veszprémi Vidámpark építésében, vagy ott dolgoztak. Az általuk beküldött, elmesélt emlékek is részei voltak annak a kiállításnak, amely három évtizeddel ezelőtt volt látható, s felidézte egykori Vidámpark életét. Erről az eseményről a Veszprémi Napló 1991 őszén így tudósított:
„Tizenhat tablón képek, térképek, amelyek a múltba, a gyermekkorba viszik vissza a látogatókat. A Veszprémi Egyetem aulájában mindazok emlékezhetnek, akik részt vettek az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a veszprémi vidámpark építésében….
A kiállítás megnyitóján jó néhányan ott voltak a hajdani építők közül. A polgármester őket külön is köszöntötte, köztük Gábor bácsit, a hajdani kisvasút mozdony vezetőjét. A polgármester arra is ígéretet tett, hogy rövidesen meg vizsgálják, van-e lehetőség meg újítani a környezetet, s igazi szabadidőparkot létrehozni. Egyben azt is kívánta: néhány év múlva rendezhessenek újra kiállítást így lett újra vidámpark címmel.”
Látszik, hogy sokakban élénkek éltek a nosztalgikus emlékek, a gyermek-és fiatalkor szórakoztató élményei, vagy éppen a szülőként, nagyszülőként a családdal együtt töltött felejthetetlen órákat idézték fel szívesen.
„A park 1961. május 1-jén megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Volt itt úttörővasút, alagúttal, apró hidakkal és valódi úttörővasutasokkal, csónakázási lehetőség az új tavon, óriáskerék, körhinta, csacsifogat… A Gábriel malom mellett úttörőtábor létesült. Hétvégeken kinn volt a fél város.

A park mindenkié volt, a kultúra, a jókedv parkja.

Az itt folyó életről képeslapok, leporellók, bonbonos dobozok és egyéb korabeli dísztárgyak tanúskodnak.”- olvashatjuk a nosztalgikus emlékeket a Szemle 2011-es tavaszi számában.

S a történet folytatódik…

Most ismét lépjünk egy nagyot az időben. 2022-t írunk.
A Betekints-völgyben ma is áll az egykori Vidámpark bejárata. A hajdani vurstli területén ma park és sétány vár mindenkit, a gyerekek pedig a játszótereken mozoghatnak, szórakozhatnak. Az egykori Vidámpark helyén ma a Séd-patak völgyében kialakított Veszprémvölgy Kolostorok és Kertek túraútvonal halad át, mely a veszprémi várat köti össze az állatkerttel. A hajdani Csónakázótó is megvan, de már csak a partról lehet szemlélni, vagy a felette átívelő kőhídról – a veszprémi Sóhajok hídjáról.

Az egykori Vidámpark Csónakázótava és a felette átívelő Sóhajok hídaj ma is kedvelt kirándulóhely
Fotó: Keszey Ágnes

Megvan még a hajdani Vidámpark látványos bejárata és a tó közelében áll még a hajdani kisvasút megállója. S most mi is megállunk e történetben – de csak néhány napig.

A hely története ugyanis tovább folytatódik- s erről hamarosan olvashattok is!

 

 

Nyitókép:
Az egykori Vidámpark kapuja ma is látványos
Fotó: Keszey Ágnes

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva