„Fiatalok, ifjak! Itt a farsang, házasodni kéne!” A vőfélyversre emlékeztető rigmust Veszprémvarsányban gyűjtötte Bolla József az 1960-as években. A verset az ifjak farsangi bálján mondta egy házas ember, szokás volt, hogy a korosztályok külön bált rendeztek.
A szakember elmondta, vízkereszttől, január 6-ától húshagyókeddig tartott a bálok, lakodalmak időszaka. A tél eleje nemcsak a mezőgazdasági munkák szünete miatt, hanem a húsfeldolgozásra, ételkészítésre ideális hőmérséklet kihasználására is tökéletes idő.
– A farsang alatt rendezett bálokon igyekeztek párt találni a legények és leányok. Országszerte rendeztek bálokat, amelyek gyakran több napig tartottak. A legmozgalmasabb napok mégis az utolsó két nap, farsanghétfő és húshagyókedd voltak. A termékenységvarázslásra ebben az időszakban is nagy hangsúlyt fektetnek, ebben a nőké a főszerep. Az asszonyok féktelen mulatozását még sátáni ünnepnek nevezte a XV. században Temesvári Pelbárt. Az asszonyfarsang a rosszallás ellenére egészen a XX. századig fennmaradt a megye több pontján, Monostorapátiban, Szentbékkállán, Köveskálon, Raposkán, Salföldön és Berhidán — mesélte a muzeológus.
L. Karsai Henriett, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos muzeológusa (Fotó: Penovác Károly/Napló)
Az alakoskodó játékok, felvonulások, amelyekben az egész közösség részt vett, az adománygyűjtésről szóltak, és gyakran a férfiak kiváltsága volt. Húshagyókedd fő eseménye a legényjárás volt, amihez gyakran maszkos alakoskodás szokása is társult. Ahol nem adtak semmit az egész falut végigjáróknak, őket sáros mésszel, korommal kenték be. A gyűjtéskor sonkát, kolbászt, kalácsot, bort és tojást is kaptak a kedd esti farsangi bálhoz.
— Nemesvámoson, Nemesgörzsönyben maszkosan mentek, jókívánságokat mondtak. Csikvándon, Nagyvázsonyban és Gyulafirátóton maszkos felvonulást rendeztek. Rátóton tikverőzésnek is nevezték, mint a Fejér megyei Mohán. Csopakon, Paloznakon tamának (maskurás – jelmezes – alakoskodó) öltözött két fiú, egyik lánynak, másik fiúnak, így járták végig a falu házait. Megpiszkálták a tyúkokat, ezért tojást kaptak, amit a „lány” kosárban gyűjt, este a legények közösen rántottát készítenek és közösen fogyasztják el — tette hozzá Lipéczné Karsai Henriett.
A rátóti felvonulásoknak állandó résztvevői voltak a zsáneralakok: a diák, a hentes, a drótos, a cipész, a borbély, a kéményseprő, a kovács, a cigány és a felesége. Pulán hasonló figurák vonultak együtt: a drótos, a kéményseprő, a teknővájó cigány, a kártyavető, a madárijesztő és két nótás legény fehér ingben, gatyában, fekete mellényben, kalapjukon árvalányhajjal, kezükben ostorral. A főszereplők a „házaspár”, a lánynak öltözött legény sok alsószoknyát vett fel, mert nagyon megcsapkodták faluszerte, viszont az adománygyűjtéstől tartózkodókat ő kente be sáros meszelővel.
Veszprémi pár bohócjelmezben
(Fotó: Karabélyos Péter/Fortepan)
— Vöröstón 1936-ig rendszeresen tartottak farsangi felvonulást, a menetben elöl a menyasszony és a vőlegény állt, mellettük a pap vonult, jelképezve a közösség elvárását, hogy minden eladósorban lévő lány és hozzájuk illő korú legény kössön házasságot a farsang végéig. Kolontáron a menet végén vonuló fiatalabb legények dolga volt az ételadományok összegyűjtése, amit a nap végén együtt fogyasztottak el. Szentjakabfán gyűjtötték azt a szokást, amelynek során a háziakat az alakoskodók tréfáikkal, jókívánságaikkal lefoglaltak, míg társaik lelopkodták a kolbászt a szabadkéményből. Hasonló csínytevéssel biztosították az úrkúti legények az esti kocsmai dorbézolás ételeit — fűzte hozzá.
A néprajzos muzeológus gyűjtéséből kiderül, a tótvázsonyi maskarások bábukat erősítettek egy kerékre, amely menet közben forgott. Így vonultak a falu utcáin végig, minden házhoz betértek, ételt gyűjtöttek. „Hans” és „Gretl” figurájának megjelenítése a termékenységvarázslást szolgálta, mágikus erőt hordoztak, amelynek jelentősége mellékes lett az idők során. Hidegkúton a kocsmából induló menet tagjai a bámészkodók szórakoztatására folyton tréfálkoztak. Jásdon a lányos házakat keresték fel a „cigány” maskarák, ahol nem adtak adományt, ízetlen tréfákkal, illetlenségekkel fizettek.
A farsangról és a hozzá kapcsolódó bálokról is sok érdekességet tudhatnak meg azok, akik ellátogatnak a keszthelyi Balatoni Múzeumba. Összefoglaló erről a videóban:
– Tihanyban a juhász és a kanász húshagyókedden készítette el a rovásfákat, a tavaszi kihajtáshoz, adományként annyi tojást vagy fánkot kaptak a gazdától, ahány állatot rájuk fog bízni. Köveskálon, Szentbékkállán kakasütés, kakasnyakvágás szokással választottak új tagot a cigányzenekarba. A másik fennmaradt szokás az álesküvő volt, amely a házasság, a termékenység biztosítását célozta – egészítette ki Lipéczné Karsai Henriett.
Ebben az évben február 26-án lesz hamvazószerda, addig már nehéz egy esküvőt megszervezni, de farsangi bálban még mulathat mindenki kedvére. Másnap, 27-én, azaz torkos csütörtökön még elfogyaszthatjuk a farsangi időszak húsos ételeit, majd a jelképesen is megtisztított edényeinket böjtös ételek készítésére használjuk. A 40 napos húsmentes étrend nemcsak az egyház elvárása, de jelentős fiziológiai hatással is bír. Azok, akik az év többi részében sem esznek húst, próbáljanak meg valami másról lemondani. Ismert a közösségioldal-mentes, csokimentes és egyéb megtartóztatást célzó böjtölés is.
Forrás: Veol.hu
