A Veszprémi Állatkert a mai napon ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Az Állatkert – mely hatalmas társadalmi összefogással épült fel mindössze öt hónap leforgása alatt – kapuit 1958. augusztus 1-én nyitotta meg a nagyközönség előtt. Az elmúlt hat évtized legjelentősebb eseményeiről, legritkább és legérdekesebb állatfajairól egy történeti kiállítással is megemlékeztek, amelyet a Kölyökdzsungel Játszóház és Terrárium kiállító termében alakítottak ki.
Hat évtized
Az idén 60 éves Veszprémi Állatkert legnagyobb születésnapi ajándéka azonban kétségkívül az új Afrika szavanna játszótér. A néhány hete átadásra került élményjátszótér hamar a gyerekek kedvenc célpontjává vált, ahol kicsik és nagyok egyaránt próbára tehetik ügyességüket a különböző mászókákon és hintákon, sőt még egy zebracsíkos szafari repülőbe is felmászhatnak – írja a veszpzoo.hu.
„A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark teljes pompájával várja a megnyitó ünnepséget. A gyönyörű völgy két oldalán díszőrséget állnak a fenyőfák. Az állatkert bejáratát képező erdélyi faragású kapufán két kecses szarvas köszönti a látogatókat. A [Kittenberger emlékére állított] kopjafán még rajt a lepel, apró úttörők állják türelmesen félkaréjba. Frissítő- és cukorkaárusok állják el az utat. A hegyoldal, ez a természetes tribün tele van nézőkkel. A vörös kavics szinte izzik az augusztusi hőségben” – számolt be a Középdunántúli Napló tudósítója a lap 1958. augusztus 2-i számában a veszprémi állatkert előző napon lezajlott megnyitójáról.
Ahhoz, hogy ez az Állatkert létrejöhessen szükség volt egy olyan egyéniségre, aki ki mert lépni a megszabott keretek közül, és megvolt a kellő elszántsága egy általa elképzelt vízió megvalósításához. A veszprémi állatkert történetében ez az ember a szabadkai születésű, majd Budapestről Veszprémbe került Kasza László volt. A gyermekkori álma, hogy ő is „állatkertes” legyen nem hagyta nyugodni, 1957 novemberében javaslattétellel fordult dr. Ditrói Józsefhez, a Városi Tanács VB tanácselnökéhez, hogy Veszprémben hozzák létre az ország második állatkertjét. „Tanácselnök Elvtárs elfogadta és megbízott, keressek megfelelő helyet” – írta visszaemlékezéseiben. Több lehetséges helyszín is felmerült, végül a Fejes-völgyet jelölték ki a leendő állatkert területeként, amely ekkor teljesen elhanyagolt állapotban volt.
60 ÉV LEGNAGYOBB NEVEZETESSÉGE: BÖBE, A VÍZÜGYI MÉRNÖK MAJMA
A Veszprémi Állatkert 1960-tól egyértelműen a város intézménye lett, Répási László igazgatása alatt, majd 1963-ban Kasza Lászlót nevezték ki igazgatónak, aki aztán húsz éven át vezette az állatkertet, minimális anyagi lehetőségekből nemzetközi szinten is elismert szakmai színvonalat kihozva. Az állatkert az egész országban ismert turisztikai célponttá vált, és nem utolsósorban érdekes programlehetőséggé a balatoni nyaralások borult, hűvös napjaira.
A napokban különös vendég látogatott el a veszprémi Szél utcába. Czilli Bálint veszprémi lakos a késő esti órákban házuk táján hangos disznóröfögésre lett figyelmes, s miután a hang adóját ketrecéből elkóborolt sertésnek vélte, arra gondolt, hogy kukoricával udvarába csalogatja és reggel majd értesíti a szomszédokat. A jámbor állat hűségesen követte a kukoricát morzsoló férfit, aki csak a legközelebbi villanylámpa alatt vette észre, hogy nem egyszerű házisertést, hanem jól megtermett vaddisznót csalogat maga után, Czilli Bálint nyomban értesítette a veszprémi állatkert gondnokát, aki rögtön ráismert a szökevényre, A városnéző sétára induló vaddisznót végülis tetemes élelmiszeradag „felszolgálásával” sikerült gondozójának visszacsalogatnia az állatkerti karámba.
(Szolnok Megyei Néplap, 1962. 09. 05.)
Az állatkert kezdetben hazai fajokat mutatott be, majd egyre több egzotikus állat érkezett Veszprémbe. A leghíresebb közülük Böbe majom volt, aki egy Guineában dolgozó magyar vízügyi mérnökön, Rózsavölgyi Imrén keresztül került az állatkertbe. Rózsavölgyi egy vadászatra kapott kollégáival együtt meghívást, ahová ő csak a fényképezőgépét vitte magával. Az egyik vadász golyója egy nőstény csimpánzt terített le, akinek a nyakában a kölyke is ott kapaszkodott.
„Kicsinye sikoltozva rázta anyját, költögette, szeméből könnyek peregtek. Nagyon megható volt a kis majom kétségbeesése, szóltam hát a fővadásznak: adják nekem a kis majmot, haza akarom vinni. Természetesen odaadták. Amikor közelebb mentem, riadtan nézett rám könnyes szemeivel, de nem szaladt el, hanem odabújt anyja mellére. Elkezdtem simogatni, beszéltem hozzá, de legalább húsz percig tartott, míg le tudtam venni halott anyjáról” – emlékezett vissza az esetre Rózsavölgyi.
Böbe nagyon intelligens csimpánznak bizonyult, gazdájához ragaszkodott és minden tevékenységét utánozta. Ekkor a budapesti állatkertnek is csak egyetlen majma volt, így Böbe országos szinten is kifejezetten nagy különlegességnek számított. Majomház még nem volt, a csimpánz kezdetben az irodaépületben lakott. Bécsből hozattak neki banánt és narancsot, reggelire párizsis szendvicset evett, ebédre levest kanalazott. Festett, gyurmázott, agyagozott, megtanították tüzet rakni, kávét főzni, szörpöt készíteni, ablakot törölgetni, szeretett autózni és motorozni – persze csak utasként.
Böbe násza
„Férjhez adták” Böbét, a veszprémi állatkert híres csimpánz-hajadonát. Az utóbbi években már attól tartottak, hogy Böbe — több nagysikerű ismeretterjesztő film sztárja — határainkon is túljutott híre ellenére „pártában marad”. Végülis sikerült megfelelő párt találni számára. A vőlegény — a két éves Samu — természetes környezetben nőtt fel, Afrikából szállították egy hollandiai állattelepre! Onnan érkezett csütörtökön a KLM légitársaság gépén Budapestre, majd gépkocsival Veszprémbe. A „jegyeseket” pénteken mutatták be egymásnak. Az állatkert munkatársai bíznak abban, hogy körkülönbségük — Böbe hat éves — nem lesz akadálya a sikeres házasságnak.
(Dolgozók Lapja, 1968. 08. 03.)
Napjainkban
Méltó momentuma a Veszprémi Állatkert 60. évfordulójának, hogy csaknem egy hónappal ezelőtt helyére emelték a Veszprémi Állatkert zebramintás repülőgépét a Afrika-szavanna játszótéren. Ez Veszprém első köztéri kiállítású repülőgépe, mely egyben játszótér és egyben mementó is, hiszen emléket állít Bernhard Grzimek és fia Michael Grzimek Afrika-kutatók munkásságának, akik egykoron egy hasonló zebramintás kisrepülővel Frankfurtból repültek át Kelet-Afrika belsejébe, hogy felfedezzék a Serengeti Nemzeti Park világát.
Forrás: veol.hu